Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-54

1195 Az országgyűlés 54. ülése 1952. évi december hé 17-én, szerdán. 1196 .helyreállították hadfelszerelési iparukat. Külföldi kölcsönökőn kívül a munkások kizsákmányolásából eredő hatalmas jövedelmeket használták fel e célra, Nyugat-Németország beruházásai a szakértők szerint gyorsabb tempóban folynak, mint Franciaországé, Angliáé vagy Olaszországé. Ma NyugatNémetország a kulcsiparokban Nyugat-Európában — Angliát kivéve — az első helyen áll. 'Különösen ia francia ipar marad el mögötte kapacitásban, teiv melékenységben, technikai felszerelésben, nyersanyagellátásban. Amikor a Marshall-terv betöltötte szerepét és Nyugat-Németország iparát új na lábraállították, az amerikai monopolkapitalisták a Sehuman-tervet kezdeményezték. Ennek a tervnek feladata a Ruhr -vidék iparmágnásainak vezető szerepét biztosítani Nyugat-Európa fegyverkezési iparában. Az 1951 szeptember elsején kelt szovjet jegyzék a francia kormányhoz tömören fogalmazza meg, hogy a Schuman-terv, amely Nyugat-Németország fegyverkezési . iparát teljesen helyreállítja és amelynek militarizálását sietteti, legalizálja az utat a német imperializmus felélesztéséhez. Nem titok, hogy a francia és nyugatnémet mammut-trösztök egymással rivalizálnak. Schneider, a legbefolyásosabb francia nagyiparosok egyike, kanadai előadásában félreérthetetlenül elutasító álláspontot foglalt el a Schuman-terv vei szemben. De sok más francia nagyiparost is nyugtalanít a terv, mert félnek a német konszernek kíméletlen versenyétől. Bernard Lavergne, a Sorbonne jogtanára a Schuman-ter-vről szóló előadásában a következőket mondja: »Ha a Schuman-terv minden következményével megvalósul, akkor.a háború összes halottai, a francia ellenállás minden vértanúja hiába halt meg. Hat évvel a háború után — akkor mondotta ezt — ugyanolyan veszélyben vagyunk, mint előtte és alatta. Mint a Marshall-terv, majd a Schuman-terv azt a célt szolgálta, hogy a Ruhr-vidéket ismét az európai kontinens fegyverkezési iparáriak gyűjtőpontjává tegye, az. atlanti paktum és a Pleven-terv célja, hogy a német szárazföldi hadsereget újjáteremtse a Szovjetunió és a népi demokratikus államok ellen. Senkinek nem lehetett kétséges, hogy az atlanti paktumból elő fog bújni Nyugat-Németország újrafelfegyverzési terve. Az amerikai imperialisták háborús politikája amúgy is eldobta álarcát Nyugat-Németország szövetségesei felé. • Nem is nagyon bíznak azokban, nekik a német hadseregre van szükségük páncélosaivar és repülőgépeivel, általános kötelező katonai szolgálattal és vezérkara- ' val. A nyugateurópai kormányok látják, hogy hivatalos, hazug dementik, kitérő nyilatkozatok többé nem nyugtatják meg a közvéleményt. Nehéz is a lecke. Meg kell például magyarázni a franciáknak, akik átéltek az Oradour-i tragédiát, akik férjüket, fiaikat, testvéreiket vesztették el Hitler koncentrációs táboraiban és börtöneiben, akik még nem felejtették el a hitleri megszállás poklát, akiknek még ott reszket idegpályájuk mélyén az imént elmúlt rettenet, hogy az SS-ek újra fegyvert kapnak; hogy a Gestapót rehabilitálják, hogy újra felállítják szomszédságukban a német hadsereget, a régi revansszomjas vezetés alatt. A kormánykörök tudják, hogy a franciák ezért, enyhén szólva, nem lelkesednek. Ezért a nyugat-német hadsereg helyett szívesebben beszélnek az európai hadseregről, ezért fáznak az Adenauerrel, a nyugatnémet bábkaneellárrai való megállapodásoktól. A franciákat, akik 100 év alatt három inváziót, három német inváziót éltek át, különösen megborzongatja egyes nyugatnémet politikusok megnyilatkozása. Nem azokról a banális képmutató szólamokról van szó, amelyeket hivatalos. Összejöveteleken, például Adenauer párizsi látogatásakor váltottak, hanem a német házi használatra szánt beszédekről. Jakob Kaiser, a bonni bábkormány egyik minisztere például kijelentette: Európa nem lehetséges a német blokk helyreál lítása mé'kül, a német blokkba pedig szerinte beletartozik Ausztria, Svájc egy része, a Saar-vidék, . Elzász-Lotaringia és természetesen az összes egykori német keleteurópai területek is. A nyugatnémet politikusok egyébként nem szorítkoznak csak ilyen távoli célzásokra, ha Franciaországról beszélnek. Adenauer közvetlen környezetéből hangzott el, volt hitlerista tábornok ajkáról ez a mondat: Amint 15 hadosztályunk lesz, más hangot ütünk meg Franciaországgal szemben. A francia dolgozók tömegtiltakozása a német hadsereg újrafelállítása ellen, Adenauer és a náci tisztek párizsi látogatása ellen, mind azt bizonyították, hogy a francia nép felismerte a fenyegető ve

: szélyt, de még katonai körökben is félő és gyanakvó szemmel nézik a rajnántúli revansgondolat és sovinizmus újjáélesztését. Az úgynevezett európai védelmi közösséget létrehozták ugyan ez év májusában Bonnban és Párizsban, de sem a német, sem a francia nép túlnyomó többsége nem hajlandó elismerni ezt a szerződést. Adenauer maga kényszerült a múlt héten a ratifikáció megszavazásának elhalasztását kérni a bonni Bundestag-tói. Az elnapolási döntésre azután került. sor, miután Adenauer értesült, hogy az alkotmánybíróság a szerződés egyes rendelkezéseit 'összeegyeztethetetlennek. tartja az alkotmánnyal. . Az Egyesült Államokban megrökönyödést, Angliában meglepetést, Franciaországban, ahol Herriot és Daladier is tiltakozni kényszerült a közvélemény nyomása alatt az euró-, pai hadsereg terve ellen, kárörvendezést váltott ki Adenauernek ez a kényszerű lépése és a francia képviselőház is hallatni fogja még ez ügyben a szavát. A német nép is túlnyomó'többségében ma azt mondja: egységes, demokratikus', békeszerető Németországot akarunk és ez a mi népünk, békében és békéért dolgozó magyar nép érdeke is. Voltak, akik a német imperializmus veszélyét Magyarország számára a világháború befejeztével elintézettnek, vélték Németország vereségével, a német imperializmus porbahullásával. De a német imperializmus 1918-ban is porba hullott, másfél évtized múlva mégis talpra állt éspedig azért, mert külső erők, az angolszász kapitalisták talpra állították, hogy hű*Landstaechtjük legyen a Szovjetunió ellen. Ma ugyanezt teszik a háborús bűnös náci tábornokokkal: Kesseln nggei, Falkemhausennel, Belgium és Eszak-Franciaország volt náci katonai parancsnokával, Christiansen tábornokkal, a Wehrmacht volt hollandiai parancsnokával, mint ahogy már előbb szabadon engedték Guderiant, Hitler volt vezérkari főnökét, Student; Manteufel, Ranke, Fniesner hitlerista tábornokokat, — ki győzné mind felsorolni őket — akik szeptemberben Bonnban fasiszta német katonai szövetséget alakítottak. A katonai egyesületek megszervezésére irányuló kampány a bonni biztonsági hivattál egyenes utasítása alapján folyik, amely hivatalnak a németek a vezér-