Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-54

1193 Az országgyűlés 54. ülése 1952. hisznek többé ebben. Itt, magyar földön is csiak azok epedik, —• volt nagybirtokosok, gyárosok, bankárok, kulákok, — akik elomlott világuk visszatértét remélik a háborútól, és künn a vilagbam a háború ügynökei, az atombomba, ia hidrogénbomba, a baktériumbomba politikusai és apostoliai, akiknek üzlet ia háború, akik az első világháború tízmillió, a második világháború ötvenmillió halottja véréből szüretelték milliárd dollárjaikat, akik előre ki tudják számítani, mit jövedelmezhet nekik egyegy háborús halott megüvegesedett tekintetével, kiloccsant agyvelejével, átlőtt szívével. A harmadik világiháborút a kapitalisták utolsó menedéküknek hiszik, holott az kétségtelenül a kapitalizmus halálát hozná. A világtörténelem dörögve csapná be'a koporsó fedelét, amelyben majd elföldelnék. De mi e rettenetes ár-nélkül, a háború nélkül is elérjük célunkat. Meggyőződésünk, hogy a szocialista gazdasági rendszer a kapitalizmussal ; folytatott békés versenyben évrőtévre szemléíitetőb- \ bem megmutatja ifelsőbbségét. A kizsákmányolástól mentes társadalom nem szorul háborús kalandra, a szociális egyenlőség nem hív elő gazdasági kríziseket, amelyeknek levezetését kifelé háborúban kellene keresni. A dolgozók világa, a Szovjetunió, minden haladó ember tiszteletének és reményének tárgya ezt a 'háborút termő folyamatot nem ismeri, s vele együtt alkunak'a törhetetlen békefrontban a testvéri népi demokráciáik, de nemcsak ők,, hanem. a kapitalista államokban is mindazok, akik nem. akarják, hogy hazájuk imperialista és militarista üzelmek tűzfészkévé és áldozatává váljék. Ez a 'harc folyt és folyik a francia vasutasok és a fegyvergyárak dolgozóinak sztrájkjaiban, ia francia banyákban, ahol a bányász jogos béréért harcolt és .harcol, az olasz munkások és parasztok küzdelmében, a milanói gyárakban és a »fájdalom völgyéinek földjén, vagy midőn Thorez és Togliatti kijelentették, hogy népük nem fog harcolni a Szovjetunió ellen, éppen úgy, mint a nyugatnémetországi »Ohne uns« mozgalomban.. Ez a harc folyik a gyarmatok függetlenségre törő népeinek szabadságmozgalmai

ban, Indonéziában és Vietnamban. Koreában és Burmában, Malájföldön és a Fülöp-szigeteken. Joggal- mondhatta D'Arboussier, az északafrikai dolgozók képviselője a Béketanácsban: »Valahányszor, egy gyarmati vagy ifügigésben élő nép felkel, hogy szabadságának elfojtását megakadályozza, a békéért harcol. Valahányszor egy gyarmati vagy függő nép ellenáll annak, hogy nyersanyagait elrabolják és országának iparosítását követeli, a békéért harcol. Valahányszor egy gyarmati nép a katonai behívások ellen tiltakozik, vagy azok visszavonását követeli, a békéért harcol. A gyarmati népek önrendelkezési jogáért vívott harc része .a népek általános harcának a béke biztosításáért. Ezért kell, hogy az egész békemozgalom teljes támogatását adja ehhez a harchoz«. »Mi magunk — mondotta nagy tanítónk, Rákosi Mátyás —, itt Magyarországon lépten-nyomon tapasztalhattuk a mi békekongresszusiunklkal kapcsolatban, hogy a békemozgalom lassankint egész dolgozó népünket átfogja és áthatja. ,Sok tízezer és százezer polgárunk, aki azelőtt nem" vett aktív részt politikai életünkben, a béke kérdésén keresztül jutott tudatára annak, hogy nem. lehet tovább tétlen néző,.hogy neki is cselekvően részt kell évi december hó 17-én, szerdán. 1194 vennie a béke megvédésében és ezen keresztül mindazoknak a vívmányoknak és eredményeknek a .biztosításában, amelyeket népi- demokráciánk . létrehozott. A békemozgalom nálunk olyan rétegeket is mozgósított és magával ragadott, amelyekhez egyedül politikai agitációval nehezen tudtunk volna hozzáférni. A régi értelmiség jelentékeny része, amely még nemrég várakozóan, vagy éppen kétkedően állott célkitűzéseinkkel szemben, a béke kérdésén keresztül értette meg, hogy az ő helye a mi oldalunkon van és hogy a béke védelmével saját jólfelfogott érdekeit, saját jövőjét is védi«. Ez a nagyszerű küzdelem a világ értelmisége legjobbjainak küzdelme is. Ez a haladó értelmiség, mely egy nemzedék alatt két világháborút ért meg. a monopolkapitalizmus válságai (folytán, ma iszonyattal látja, hogyan nő, tornyosul elébe a mono-. . polkapital izmusból újra kinövő új-fasizmus. Megrendülve-látja ezt, de egyszersmind tudja és szívére veszi, hqgy egyetlen gát, védelem, elhárítóerő ezzel szemben a Szovjetunió vezetése alatt álló békefront és a dolgozó emberek békeakarata világszerte. Egy nemzedék alatt két világháborút értünk meg — egy is sok lett volna —\ és nincs senki közülünk, aki ez években ne hallotta volna meg szívóben a rémület vészharangjának kongását. Pedig a háború nem alaptalan rém, nem véletlenül bekövetkező szerencsétlenség, nem valami mithikus szörnyeteg. »Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka« lángeszű írójának, Leninnek gondolatsorai tették először világossá, hogy »a háború néni véletlen, .nem bűn, mint ahogy azt a papok - vélik, éppen olyan helytelenül, az opportunisták ... hanem a kapitalizmus kikerülhetetlen tartozéka, mely éppen olyan törvényszerű a kapitalista rendszerben, akár a béke«. A nagy Sztálin mondotta 1946 február 9-én, most aztán mindnyájan elismerik, hogy a háború nem volt,-nem lehetett véletlen a népeik életében. A háborút a kapitalizmus hordozza magában, mint viharfelhő a villámot. A kapitalizmus teremti meg és éppen ezért a ibitlerizmus egész fejlődése. és csődje volt a legvilágítóbb, szinte matematikai tisztaságú példája annak, hogy a kapitalizmus belső krízise hogyan vezet a háború felé. De amikor »;Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka« fenti sorai leíródtak, akkor még nem volt meg a Szovjetunió vezette 800 milliós béketábor. Ma a haladó erők, a világ minden haladó erejének teljes és . kemény összefogása megakadályozhatja és csak ez akadályozhatja meg, hogy az, átélt rémségek, a mindnyájunktól átélt rémségek soha többé meg ne ismétlődjenek, A bécsi világkongresszusnak éppen ezért van óriási jelentősége a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor az amerikai-angol imperialisták nyíltan elutasították az ENSZ-ben a koreai kérdés békés rendezésére benyújtott szovjet javaslatot, amikör Nyugat-Németországban a háborús szerződés becikkelyezésére és gyakorlati megvalósítására készülnek, amikor hivatalát elfoglalni készülő új amerikai kormány a háborús készülődések fokozásának programmját hirdeti meg. T. Országgyűlés! A Marshall-tervnek kezdettől fogva egyik fő célja volt a német imperializmus gazdasági alapjainak helyreállítása. Az Amerikai Egyesült Államok védelme alatt és dolláraival Nyugat-Németország monopol-kapitalistái gyorsan