Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-53

1161 Az országgyűlés 53. ülése 1952. évi december hó 16-án, kedden. 1162 ket juttatott volna koldusbotra, tett volna földönfutóvá. Nálunk azonban, dacára a rendikívül (kedvezőtlen időjárásnak, nem lett és nem is lesz nemzeti katasztrófa, senki nem Ifog tönkremenni, sőt, senki sem fog éihezni, aki ibecsülettel dolgozik, mert a mi népi demokratikus államunk erős állam, amely pártunk vezetésével, előrelátó, átgondolt, szervezett intézkedések révén, tervszerű gazdasági politika útján (hárítja el a nehézségeket és biztosítja népünk zavartalan ellátását, egész népgazdaságunk további fejlődését a súlyos fagykárok és az aszály ellenért.. Mindez azért lehetséges, mert a mi államunk nem a nagytőkések, nagybirtokosok, nem a kizsákmányolók és nem a nepelnyomók állama, hanem a munkások, a par asztok, a dolgozó nép állama; mert van egy olyan pártunk, mint a Magyar Dolgozók Pártja és mert ennek a pártnak, valamint kormányunknak olyan harcokban megedzett, előrelátó, bölcs vezetője van, mint Rákosi Mátyás elvtárs. (Nagy taps.) Éhben az éviben, éppen a rendkívül kedvezőtlen időjárás következtében mégúnkább nyilvánvalóvá vált a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás előnye a kisparcella-gazdálkodással szemben. A tények bizonyítják, hogy azokban az állami gazdaságokban és termelősizövetkezetekiben, amelyek következetesen alkalmazták az élenjáró szovjet agrotechnikai eljárásokat, ahol idejében elvégezték az őszi mélyszántást, keresztsorosah vetették a gabonát, négyzetesen a tengerit, ahol alkalmazták a tengeri pótbeporzását és az egyéb agrotechnikai módszereket is, az országos átlagnál lényegesen nagyobb termést takarítottak 'be. így például a peresztegi »Szabadság« termelőszövetkezet búzából kat. holdanként 13.9 métermázsát, a hajdúböszörményi »II. Kongresszus« tsz kat. holdanként 31 mázsás, kukoricatermést, a sátorihelyi állami gazdaság kat. holdanként 120 mázsás, a Veszprém megyei tündérmiajod »Megértés« tsz pedig 144 mázsás burgonyatermést ért el ebben az évben. Az elmondott példák, amelyeket még lehetne sorolni, kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy az agroy technika helyes alkalmazásával igenis lehet, mégpedig lényegesen lehet ellensúlyozni az időjárás káros hatását. Ebből azt a tanulságot- kell levonnunk, bogy nem vagyunk kiszolgáltatva az időjárás, a természet kénye-kedvének. Nem igaz az a régi közmondás, .hogy »az idő a gazda«. Megvan hozzá a módunk és lehetőségünk, bogy az időjárás, a természet káros hatását lényegesen csökkentsük, azaz módunkban áll, hogy egyre inkább úrrá legyünk a természet felett,.hogy a szovjet nép példája nyomán a természet erőit egyre inkább a.z ember szolgálatába állítsuk. Hogy ma már ez lehetséges, ahhoz kétség nem fér, itt van előttünk a szovjet nép példája. A mi dolgozó parasztságunk közül már többszázan személyesen győződtek meg arról tanulmányútjaik során, hogy a Szovjetunióban nem nézik ölhetett kézzel a természet romtoló hatását, hogy nem siránkoznak, nem rendeznek búcsújárásokat, ha nem esik az eső, mivel tudják, hogy mindez semmit sem használ, hanem ehelyett öntözőcsatornákat építenek, védő erdősávokat ültetnek és bevezetik a füves vetésforgó rendszerét és így biztosítják évről évre a magasabb (terméshozamot. Nyilvánvaló, hogy nekünk is ezen az úton kell haladnunk. Be kell látniok a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak azt, hogy az elaprózott kisparcellákon nem lehet tervszerű gazdálkodást folytatni, hogy lehetetlen a rendelkezésünkre álló modern gépeket, a technika, a tudomány vívmányait észszerűen és gazdaságosan felhasználni; be kell látniok a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak azt, hogy ma, amikor más országokban — és itt a mi országunkban is állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink — a mezőgazdasági fnunkák egyre nagyobb részét — úgy az aratást, mint a vetést, a betakarítást — modern gépekkel végzik, amikor egyre szélesebb méretekben alkalmazzák a modern technika, a tudomány vívmányait, amikor a természet erőit egyre inkább az emfber szolgálatába állítják és mindezzel növelik a iterméseredményeket, csökkentik a termelési költségeket — lehetetlen, hogy egyes dolgozó parasztok egyéni kispareellájukon továbbra is az elavult 'régi termelési formák, munkamódszerek mellett maradjanak Nem lehet kétséges egyetlenegy józanesyáí dolgozó paraszt előtt serri az, hogy kisparcelllaföldjén a két tinójával, vagy lovával nem tud)a azt az eredményt elérni, mint aki modern gépekkel felszerelt szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodást folytat. A géppel az állat nem veheti fel a versenyt. Meg kell tehát érteniök a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak azt, hogy elsősorban saját érdekük, persze az ország érdeke is, hogy mindezeket 'f igyelembevéve, önkéntesen, saját elhatározásukból szakítsanak a kásparcella-gazdálkodással, kövessék bátran többi dolgozó paraszttársaikat, akik már ráléptek a modern gépekkel, a technika vívmányaival felszerelt szövetkezeti gazdálkodás, azaz a szocialista gazdálkodás útjára. ..." ' j i • • I. ':! fj Mindezeket a dolgozó iparasztok egyre inkább felismerik és ennek következtében belépnek a termelőszövetkezetekbe. ' Termelőszövetkezeteink egészséges fejlődését mutatja az a tény, hogy az év eleje óta a közép parasztok belépése mintegy 62 százalékos fejlődést mutat. A termelőszövetkeztek száma jelenleg meghaladja az 5300-at, szántóterületük pedig az ország szántóterületének több mint 22 százalékát teszi ki. Egyre inkább szaporodik a termelőszövetkezeti községek, városok, járások száma. Jelenleg a termelőszövetkezeti községek és városok száma 665 és ezen belül van 15 termelőszövetkezeti városunk és négy termelőszövetkezeti járásunk. Ezek az adatok világosan mutatják mezőgazdaságunk fejlődésének irányát és azt, hogy a dolgozó parasztság egyre inkább felismeri, hogy számára a felemelkedésnek csak egyetlen útja van: az az út, amelyet pártunk mutat a dolgozó parasztságnak — és ez a termelőszövetkezetek útja. T. Országgyűlés! Mindent egybevetve, megállapíthatjuk, hogy népgazdaságunk fejlesztése terén, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, mind kulturális életünk területén hatalmas eredmé nyéket értünk el. A felsorolt adatok tények, amelyeket nem lehet megcálfolni. Joggal mondhatjuk "tehát, hogy nálunk, mióta a hatalom a dolgozó parasztsággal szoros szövetségiben lévő munkásosztály kezében van, munkánk nyomán évről évre, hónapról hónapra emelkedik a termelés és vele együtt a dolgozók életszínvonala. Miért van ez így? Azért, mert a mi munkánk gyümölcsét már nem a nagy-