Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-53

1137 Âz országgyűlés 53. ülése 195: szánt összegeket. Ausztria ebben az évben több, mint félmilliárd shillinggel csökkentette beruhá­zásait és építkezési hiteleit. A tőkés országok válságának elmélyüléséhez lényegesen hozzájárult a kelet-nyugati fcrg'-tlom­nak az Egyesült Államok diktátuma folytán bekö­vetkezett korlátozása, amellyel az imperialisták sa­ját maguk zárják el a demokratikus világpiachoz vezető utat. Ez az intézkedés az Egyesült Államok­kal szövetséges országok érdekeit súlyosan sérti és az Economist valóban fején találja a szöget, ami­kor azt írja: nemzetek nem állhatnak politikai és gazdasági szövetségben egymással. akkor, ha gaz­daságilag egymás torkát vágják el. Az ciőbb vá­zolt tényezők következtében a tőkés országok kül­kereskedelmi és fizetési mérleg nehézségei fokozód­nak, a tőkés válság a valutáris fronton is kibonta­kozóban van. A tőkés országok valutáris helyzete egyre ingatagabbá válik és sok esetben à valuták devalválása máris bekövetkezett. Csupán az év kezdete óta jelentős mértékben csökkentették a ju­goszláv dinár, az indonéz rupiia, az izraeli font é& több' más valuta hivatalos árfolyamát. A kapita­lista országok gazdasága az egyre mélyülő álta­lános válság és a folytonosan ismétlődő gazdasági válságok harapófogójában vergődik. Ezzel szem­. ben a béketábor országaiban a termelés szakadat­lanul növekszik, a gazdaság válságtnentesen fej­lődik, a dolgozók anyagi és kulturális életszínvo­nala folytonosan emelkedik. A békegazdaság fej­lődésének ez az .iránya türköződik a Magyar Nép­köztársaság 1953. évi költségvetésében is. Mielőtt taz 1953. évi költségvetés bevételi és ki­adási előirányzatának ismertetésére rátérnék, rá kívánok mutatni a költségvetés tartalmi és szerke­zeti felépítésében jelentkező legfontosabb változta­tásokra. 1953. évi költségvetésünk az első, ^mely­ben a minisztériumi szinten készült vállalati-pénz­ügyi tervek és a költségvetésből ellátott szerveik előirányzatainak összeállítása és tárgyalása pár­huzamosan, a népgazdasági terv tételeivel egyez­tetve egy időben történik. A tervezésinek ez a mód­szere lehetővé teszi, hogy megalapozott, összehan­golt terveken nyugvó költségvetés alapján kezd­hessük meg a jövő év gazdálkodását. A múlt évi költségvetéssel szemben, melyben számos tétel, mint a forgalmiadó, nyereség-befizetés, beruházás, forgóeszköz juttatás csupán globális előirányzat­tal szerepelt, a most beterjesztett költségvetésben az állami vállalatok költségvetési befizetési és költ­ségvetési juttatásai már tárcánként részletezve je­lentkeznek. A költségvetésnek ez a szerkezeti vál­toztatása szervesen összekapcsolja az egyes mi­nisztériumok bevételi és kiadási előirányzatát, je­lentősen növeli felelősségüket, az akkumulációs előirányzatok maradéktalan teljesítéséért és hozzá­járul az egyes minisztériumok önállóságának fo­kozásához a pénzgazdálkodás tekintetében is. A költségvetésnek az országgyűlés által történő el­fogadása után a költségvetési törvény kötelezi valamennyi minisztériumot és állami főhatóságot arra, hogy az előirányzott bevételeket maradékta­lanul biztosítsák. A tervezésben történt előrehala­dás lehetővé teszi, hogy az évközben felmerülő pót­hitelek számát nagymértékben csökkentsük és az ilyen hitelek tekintetében az eddiginél lényegeset)-, ben szigorúbb gazdálkodást vezessünk be. Éppen ezért az esetleg felmerülő új szükségletek elbírálása '. évi december hó Í6~án, kedden. H38 " a" minisztertanács hatáskörébe kerül. Változást je­lent az eddigihez képest a helyi tanácsok költség­vetési rendszerében az adórészesedés új szabályo­zása, amely gátat vet a tanácsok gazdálkodásában még meglévő lazaságoknak, több jogot, de egyúttal nagyobb felelősséget is író a tanácsokra. A tanácsok költségvetésében a feladataik meg­valósításához szükséges bevételeket különböző helyi adók és díjak, a helyi vállalatokból befolyó nyere­ségbefizetések, végül az állami adókból juttatott részesedés útján biztosítjuk. Az adókból a tanácso­kat megillető adórészesedés az eddig} centralizált kiutalás helyett közvetlenül a tanácsokhoz folyik be, természetesen abban az arányban, ahogyan bevételi terveiket teljesítik. Az új rendszer hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tanácsok az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsanak a bevételek hiztosítására és töb­bet foglalkozzanak a tanácsok pénzügyi kérdéseivel. Az 1953. évi költségvetés szerkezeti felépítése lényegében már a Szovjetunió szocialista költség­vetési rendszerét követi, figyelembevéve adott vi­szonyainkat, sajátosságainkat. Üj szerkezetében a költségvetés áttekinthetőbbé, ellenőrizhetőbbé, a gazdálkodás pedig egyszerűbbé, válik. A költség­vetés összeállításánál figyelemmel voltunk a föl­állítandó három új minisztériumra is, amelyeiknek költségvetési előirányzatai már önállóan jelentkez­nek az üj költségvetésben. A (benyújtott költségvetés biztosítja az 1953. év, ötéves tervünk negyedik éve alapvető feladatai maradéktalan végrehajtásának pénzügyi kereteit. Népgazdasági tervünk az 1953. évben a termelő­erők további gyors fejlesztését, a termelés fokozá­sát, dolgozó népünk anyagi és kulturális színvona­lának, jólétének további emelését tűzi ki célul. Ennek a tervben meghatározott fejlődésnek j szárnaLtükröződnek jövő évi költségvetésünkben, melynek bevételei 52 milliard és 739 millió forintot, kiadásai pedig 51 milliárd és 864 millió forintot tesznek ki. A költségvetés egyenlege 875 millió fe­lesleget mutat. Az 1953. évi költségvetés fő számai jelentékenyen meghaladják az 1952. évi költség­vetés bevételeit és kiadásait. Költségvetésünk kere­teinek 9.7 milliárdos növekedése azt bizonyítja, hogy népgazdaságunk erőteljesen és egészségesen fejlődik. Éves terveink végrehajtásaképpen üj üze­mek, gyárak lépnek be a termelésbe, növelve a ter­melést és a nemzeti jövedelmet. Az ár és önköltség közötti különbség a költség­vetés bevételeit gyarapítja és szilárd alapot teremt a felhalmozás céljaira. A költségvetés megnövelt keretei egyben komoly felelősséget is rónak minisz­tériumainkra, vállalataink és intézményeink veze­tőire, valamennyi funkcionáriusunkra a tervek ha­táridőre való pontos végrehajtása, a költségvetési hitelek rendeltetésszerű, takarékos felhasználása, a vállalatoknak a költségvetéssel szemben fennálló pénzügyi kötelezettségeinek teljesítése terén. Ezek nek & f feladatoknak maradéktalan végrehajtása szükséges ahhoz, hogy tervünk valamennyi alapcél­kitűzését valóraválthassuk. A Magyar Népköztársaság 1953. évi költség­vetésének bevételei döntő 'részben a szocialista szektorból származnak. Állami vállalataink forgal­miadó-, nyereség- és egyéb befizetéseinek 40 mil­liard és 152 millió forintos előirányzata a költség­vetés összbevételeinek 76.1 százalékát teszi ki. À bevételek között legnagyobb összeggel, 27 milliárd

Next

/
Thumbnails
Contents