Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-53
1139 Az országgyűlés 53. ülése 1952. évi december hó 16-án, kedden. 1140 és 690 millióval a vállalati forgalmiadó szerepel, mely a költségvetés összbevételeinek több mint felét, 52.5 százalékát szolgáltatja. A forgalmiadóbevételnek az összbevételhez viszonyított százalékos aránya alatta marad az 1952. évinek. Ennek az az oka, hogy a jövő évi forgalmi adó-bevétel előirányzati összegénél — eltérően a 'korábbi évek gyakorlatától — ,az önköltségcsökkentés eredményeit nem vettük számításba. A vállalatok által az önköltségcsökkentés útján e 1 ért akkumulációs többletet nem alakítjuk át forgalmiadévá, hanem mint többletnyereséget vonjuk be a költségvetésbe. Ezáltal — minthogy a forgalmiadó-kulcsok változatlanok maradnak — az iparon belüli felhalmozás növekedése nem a forga 1miadónál, hanem a vállalatok nyereségbefizetésénél jelentkezik. A nyereségbefizetések megtervezésénél így az 1952—53. évi önköltségcsökkentés várható eredményeinek figyelembevételével 8859 millió forintot irányoztunk elő, kereken négymilliárd forinttal többet, mint az 1952. évben. A vállalati nyereségbefizetés jelentős növekedése ellenére még mindig számos vállalat igényel a költségvetésből veszteségtérítést, illetőiéig dotációt. Sztálin elvtárs az ez évben megjelent uj tudományos munkájában kiemelte, hogy az egyes vállala • tok és termelési ágak jövedelmezőségének óriási jelentősége van termelésünk fejlődése szempontjából. A jövedelmezőséget figyelembe kell venni mind .az építés tervezésénél, mind a termelés tervezésénél. Ez .gazdasági tevékenységünk ábécéje a fejlődés jelenlegi szakaszán. Ezt kell megtanulnia valamennyi gazdasági vezetőnknek. Döntő feladatunk azoknak a népgazdaságunkban rejlő tartalékoknak a feltárása, amelyek az önköltség szakadatlan, rendszeres csökkentésével elérhetők. Az olyan tervteljesítés, amelynek során az üzem tervét csak általában, globálisan hajtja végre, de egyes területeken elmarad a terv. előírásaitól, csak 'látszateredményeket jelent. Az önköltségi terv •i legátfogóbb gazdasági mutató, amely a termelési terv teljesítése' mellett az anyagfelhasználásra, a munkaerő-igénybevételre, sőt ia termékek minőségére és választékára is kiterjed. Az önköltségi terv előírásai közös nevezőre hozzák a vállalati gazdálkodás különböző mutatószámait. Ëpp ezért fűződnek nagy népgazdasági érdekek ahhoz, hogy vállalataink Önköftségcsökkentési tervüket maradéktalanul végrehajtsák, sőt túlteljesítsék. Az önköltségcsökkentés a szocializmus építésének egyik legfontosabb tartaléka és az-akkumuláció kiapadhatatlan forrása. Ha .az egész magyar iparban egy év alatt a tervezetten felüli további egy százalékkal csökkentjük az Önköltséget, a megtakarított összegből például nyolcezer szép kétszobás lakást építhetünk. Egyes minisztériumok elmaradtak önköltségcsökkentési tervük teljesítésében, nem egy vállalati vezetőben megvan a hajlandóság arra, hogy az önköltség csökkentését a terv mennyiségi teljesítése mellett másod- vagy harmadrangú kérdésnek kezelje. Ezzel a szemlélettel gyökeresen szakítani kell. • Vállalataink 'felelős vezetőinek, az igazgatóknak és műszaki vezetőknek egyaránt figyelmüket fokozott mértékben kell fordítaniok az önköltségcsökkentés kérdéseire és biztosítaniuk kell negyedévről negyed- * • évre az önköltségi terv végrehajtását. Az önköltségcsökkentés megköveteli, hogy az anyaggal való takarékosság ne" ideig-óráig tartó, kampányszerű mozgalom legyen, hanem mindennapi munkánk állandó módszerévé váljék. Az anyagtakarékosság rendkívüli fontossága abból is kitűnik, hogy gyáriparunk termelési értékének csaknem kétharmadrésze esik anyagköltségre. Az anyagtakarékosság előfeltétele, hogy műszakilag jól megalapozott, pontosan kidolgozott anyagnormák alapján gazdálkodjunk és a hulladékanyagokat ne hagyjuk veszendőbe menni, hanem gondoskodjunk azok minél szélesebb körű felhasználásáról. E-téren szép eredménnyel járt az ezév folyamán két ízben is megtartott vas- és fémgyűjtés, éspedig elsősorban a DISZ-szervezetek lelkes munkájának eredményeképpen. Igen nagy jelentősége van a külföldi anyagokkal való takarékosságnak. Ezek egy részét a tőkés országokból hozzuk be, s mivel az imperialisták igyekeznek akadályokat gördíteni behozatalunk elé, az ilyen anyagokkal való takarékoskodás, valamint azoknak lehetőség szerint más anyagokkal való helyettesítése fontos fegyverünk az efféle próbálkozásnak visszaverésére, nemzeti függetlenségünk további erősítésére. Az önköltségcsökkentésnek további'ialapvétő tényezője a munka termelékenységének emelése. Lenin megállapítása szerint »a munka termelékenysége, — ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából. A kapitalizmust azzal lehet véglegesen legyőzni, s azzal fogjuk véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabbfokú termelékenységét hozza létre«. A munkatermelékenység szempontjából is döntő követelmény az egyenletes, ütemes termelés megvalósítása s ennek keretében a szigorú technológiai fegyelem érvényesítése. A változóütemű termelés súlyos zavarokhoz vezet a munkaerőgazdálkodás terén, de lehetetlenné teszi az észszerű anyaggazdálkodást s a gépi berendezés teljes kihasználásárt is. A termelés egyenlőtlen üteme a fő oka annak, hogy az iparban még mindig igen magas az indokolatlan túlórák száma. így például a harmadik negyedévben a Ganz Vagongyár 2,761.000 forinttal,-a MAVAG 1,998.000 forinttal, a Magyar Waggon- és Gépgyár 2,020.000 forinttal lépte túl béralapját, elsősorban a termelés változó üteméből adódó tűlórakiadások következtében. A termelékenység emelésében nagy szerepe van az újító-mozgalomnak, amely a dolgozók alkotó kezdeményezésére támaszkodva, igen jelentős megtakarításokat eredményez. A folyó év első felében elfogadott újítások az előzetes számítások szerint mjntegy nyoícszázötvenrnillió forint évi megtakarításhoz vezetnek. A tavalyihoz képest az alkalmazott újítások száma 32 százalékkal emelkedett. Minisztériumainknak, vállalataink igazgatóinak fel kell karolniok a jó kezdeményezéseket, elő kell seigíteniök az újítások bevezetését, mert ezáltal hatalmas összegek megtakarítását lehet biztosítani. Példaképpen megemlítem, hogy Kolonifs János és tizenkilenc társa által a Chinoin-gyárban az ultraszeptil gyártásánál bevezetett újítás évi 10.7 millió forint, dr. Faragó Ferencnek a gyorsacélforgács összegyűjtésére tett javaslata pedig ötmillió devizaforint megtakarítását tette lehetővé. Az önköltségcsökkentés kérdéseivel állnak szoros összefüggésben a vállalatok úgynevezett »különféle költségei« is. Ezek a folyó évben lényegesen emelkedtek. Egyes tárcák, így például a kohó- és