Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-52

1121 Az országgyűlés 52. ülése 1952. évi december hő 15-én, hétfőn. 1122kívül nagy károkat okozott ia kapásmövényekiben. Az őszi esők zavarták a betakarítást, (megnehezítették az őszi vetést, .a mélyszántást, a jövő tavaszi munkálatok megfelelő előkészületeit. A károk, amelyeket a rossz időjárás okozott, kapitalista időikben, katasztrófát jelentettek volna, imiot ahogy katiasztrofát jelentenek például ia szomszédos Jugoszláviában, ahol most valóságos éhínség dúl és a parasztok százezrei jutnak koldusbotra. A mi államunk azonban a dolgozó nép állama és mint ilyen', jól szervezett, erős., előrelátó állam, amely egy sor rendszabállyal nemcsak közellátásunkat biztosította, hanem az időjárás okozta nagy károk dacára gondoskodott népgazdaságiunk zökkenésmentes fejlődéséről is. Ezekhez a rendszabályokhoz tartozik, hogy igen jelentős mértékben csökkentettük élelmiszerki vitelünket, ugyanakkor a baráti országokból, elsősorban a Szovjetunióból jelentékeny mennyiségű takarmánygabonát és abriaktakarimányt vásároltunk. Ez lehetővé tette, hogy csökkentsük a kukorica- és burgonybeszolgáltatás mértékét és ezáltal enyhítsünk a dolgozó parasztság helyzetén. -Több mint 300 millió forint értékben meghosszabbítottuk a mezőgazdasági hiteleket és sokmlllió forint új támogatást nyújtottunk vetőimagvásárlás>ra és hasonló célokra. Végül, de nem utolsó soriban mozgósítottuk azokat a tartalékokat, amelyeket ÖZ előző évben gyűjtöttünk. Ezeknek a ír end szabályoknak a segítségével sikerült elérnünk, hogy bár 1950-ben is szárazság sújtott bennünket, ez idei aszály dacára biztosítani tudjuk közellátásunkat. Mindjárt hozzá kell tennem, "hogy a fagykár és aszály mellett is sokkal jobb lehetett volna idei termésünk, ha a korszerű földművelés, .a modern agrotechnika szabályait betartottuk volna. Az idén májusban iá Német Demokratikus Köztársaságból mezőgazdasági szakértők jártak nálunk. A német elvtársak nem győztek csodálkozni azon, hogy milyen alacsonyak a mi terméseredményeink. Ezeknek az alacsony eredményeknek fookát ia rossz trágyakezelésben látták. Lépten-nyomon felhívták a figyelmünket a helytelen trágyakezelésre, .amelynek következtében 'a földibe már értéket- vesztett, .gyakran szinte csak szalmából álló trágya kerül. A német elvtársak véleménye szerint egyedül a helyes tárgyázás következtében, amelynek végrehajtása úgyszólván semmi befektetést, vagy munka több letet nem igé' nyel, 25—30 százalékkal meg tudnók emelni terméshozamunkat. Rámutattak ezek iaz elvtársak arra, hogy kevés figyelmet fordítunk a vetőmaig megválasztásaira, ,a mélyszántására is. Ami kor októberben a Német Demokratikus Köztársaságban jártam, magáim is meggyőződtem róla, hogy bár az ottani földek általában gyengébbek, mint nálunk, és bár az időjárás az idén a Német Demokratikus Köztársaságban sem volt valami kedvező, mégis holdanként 16.5 mázsa búzát arattak. Csehszlovákiában, amely szintén szenvedett a fagykártól és aszálytól, különösen a szlovákiai részen, 13 mázsa volt holdanként az átlagos búzatermés. Mindenki tudja, és a mi újságjaink számtalan példát hoztak fel rá, hogy nálunk is azok az egyéni parasztok és szövetkezetek, amelyek betartották a növényápolás és az agrotechnika szabályalit, az idei fagy és aszály dacára kimagasló eredményeket értek el. Az elmondottakból következik, hogy minden erőnket meg kell feszíteni, hogy emeljük növénytermelésünk és általában mezőgazdaságunk hozamát és igyekezzünk utóiérni e téren a többi, nálunknál haladottabb népi demokráciák eredményeit. Különösen fontos, hogy az idei gabonavetéstervet, amelynek teljesítéséhez a rossz időjárás következtében néhány százalék még hiányzik, az utolsó holdig teljesítsük. A felszabadulás óta ismételten előfordult, hogy az őszi búzát kénytelenek voltunk részben december végén, sőt január első felében vetni és mégis, megfelelő talajelőkészítést és kedvező időjárás mellett, ez a késői vetés a terméseredményt alig befolyásolta. Most is azt kell ten-, műnk, hogy az utolsó holdig elvessük mindazt az őszi gabonát, amit tervünk előír. Kedvező képet mutat állattenyésztésünk fejlődése. Ez részben annak következménye, hogy a tavalyi jó termés hatására állatállományunk megnövekedett. A rossz takarmánytermiés következtében most komoly gondot okoz a megnövekedett állatállomány átteleltetése. Vigyáznunk kell, hogy a rendelkezésünkre álló takarmányt gondosan őrizzük még, takarékoskodjunk a meglevővel és biztosítsuk, hogy az ál lat állomány addig is, amíg újra zöldtakarmánmyal táplálhatjuk, ne csökkenjen. Be kívánok számolni a mezőgazdasággal kapcsolatban a falu szocialista átépítésének kérdéséről is. A terimelőszövetkezeti mozgalom az 1952-es esztendő folyamán egyenletesen és erőteljesen fejlődött. A termelőszövetkezetek és csoportok száma az idén 658-cal nőtt. 92.403 dolgozó parasztosaiád 713.500 katasztrális hold szántóterülettel lépett az idén a szövetkezeti termelés útjára. Hazánkban jelenleg 5315 termelőszövetkezeti csoport működik. A termelőszövetkezetek szántóföldi területe 2,213.000 katasztrális hold. Ez .az ország szántóterületének 22.8 százaléka. Ehhez hozzájárul még a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdasága, amely 178.000 katasztrális hold, az ország szántóterületének 1.8 százaléka. A 318.500 főt kitevő termelőszövetkezeti család kezén van "tehát jelenleg az ország szántóterületének 24.6 százaléka, majdnem egynegyede. A termelőszövetkezetek összterülete, • szántó, szőlő, legelő, stb. 2,606.000 hold, összes .tagjainak száma 446.900. Az állami gazdaságok, tangazdaságok és célgazdaságok szántóterülete 1,190.000 katasztrális hold, 'az ország szántóterületének 12.7 százaléka. Ez a szám már meghaladja azt, amit az állami gazdaságok elé az ötéves tervben célul kitűztünk. A növekedés oka részben az, hogy az állami gazdaságok átmenetileg megművelésre átvettek olyan földeket, amelyeket a kétlaki ipari munkások ajánlottak fel, vagy kulakoktól vettek át, és amelyek azonnal.nem voltak a termelőszövetkezetekbe beilleszthetők. Kézenfekvő, hogy ezeket a járulékos területeket a lehető leggyorsabban a szövetkezeteik kezére kell juttatni. A term el ő• szövetkezetek és az állami gazdaságok szántóterülete együttvéve az ország szántóterületeink 37.3 százalékát teszik ki. A termelőszövetkezetek állatállománya erőteljesen megnövekedett. 1950 februárjában a termelőszövetkezetek közös sertésállománya 46.400 darab volt és az idén októberre 522.00Ö-re nőtt fel. A szarvasmarha ez idő alatt 19.000 darabról 151,000 darabra, a juhállomány 41,000-ről