Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-52

1111 Az országgyűlés 52. ütése 1952. alatt kétízben sodorták Magyarországot bűnös háborús kalandokba, amelyek a magyar nép számária rengeteg szenvedést és nyomorúságot hoztak. A magyar nép zavartalanul óhajtja folytatni békés építőmunka ját és nem akar még egyszer a német imperializmus és militarizmus áldozata lenni.« A Magyar Népköztársaság kormánya helyesen járt el, amikor nyilatkozatában fellépett az új világháború kirobbantását célzó ez újabb imperialista kísérlet ellen. A Magyar Népköztársaság kormánya ez év október végén egy delegációt, küldött a Német Demokratikus Köztársaságba. Ennek.a kormánydelegációnak .az volt a feladata, hogy erősítse a magyar és német dolgozó nép barátságát, hogy biztosítsa ia Német Demokratikus Köztársaság polgárait arról, hogy a Magyar Népköztársaság dolgozói a legnagyobb rokonszenvvel és örömmel figyelik áldozatos és sikeres munkájukat és .azt a törekvésüket, hogy az imperialisták által kettészakított hazájukat egy erős, szabad, független és demokratikus Németországban egyesítsék. Ott ta>rtózkodásunk alatt meggyőződtünk róla, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói, különösen a lelkes ifjúság, a háborús romok eltakarítása, az újjáépítés és a szocialista építés terén olyan eredményeket értek el, amelyre joggal lehetnek büszkék. Arról is meggyőződtünk, hogy ezek a dolgozó tömegek egy emberként támogatják kormányukat a ? egységes _ demokratikus Németország kivívásáért, a béke megvédéséért folytatott küzdelmében és hogy hű, odaadó tagjai a Csendes-óceántól az Elbáig terjedő hatalmas béketáborhalk. A magyar kormány delegációja németországi látogatása megerősítette a magyar és német nép baráti kapcsolatait, kölcsönös rokonszenvét és komoly hozzájárulást ielent az amerikai imperialisták ellen a béke megvédéséért vívott harcban. A Magyar Népköztárisaság kormánya az Amerikái Egyesült Államok agressziójával kapcsolatban kénytelen volt tiltakozni, amikor az Egyesült Államok'szenátusa a békés országok közti normális viszony példátlan megsértésével százmillió dollárt szavazott meg arra, hogy a béketábor országaiba — köztük hazánkba is —, megszökött fasisztákat, kémeket, gyilkosokat, szabotőröket csempésszen, akik feladata: gyújtogatás, gyilkosság, szabotázs, kémkedés. Ennek a százmillió dollárnak felhasználási módjára és arra, hogy kik .az amerikai típusú »szabad világ és demokrácia« szövetségesei és kiküldöttjei, élénk világosságot derített a Jugoszláviából hozzánk átdobott'banditák nemrég lefolytatott pere. Mi már régen tudtuk és nem egy alkalommal hivatalos nyilatkozatokban és jegyzékekben leiszögeztük, hogy a hazánkban leleplezett kémek, provokátorok, szabotőrök mögött legtöbbször az Egyesült Államok állanak. A Rajk-per óta az is, világos számunkra, hogy a Titó-banda, amely déli hatá-' runkon garázdálkodik, az amerikai imperialisták agentúrája, hogy maga Tito a tőkések és fasiszták rég' ügynöke. Amikor a Rajk-per idején ez kiderült, a tőkés sajtó mindezt váltig tagadta. Ma már ezt a tőkések maguk is elismerik. A „New-York Times Magazin" tudósítója, Handler, Jugoszláviából való visszatérte után így nyilatkozott: »Washingtonban végleg meggyőztek róla, hogy Titónak Jugoszláévi december hó 15-én, hétfőn. 1112 via szocialista építéséről hangoztatott szókmait nem kell komolyan venni! Tito valójában hozzáfogott Jugoszláviának egy fasiszta típusú burzsoá állammá való átalakításához.« Tito fasiszta típusú burzsoá állama az amerikai agressziónak határainkig előretolt része. A banditák, akiket határainkon átdobtak, ennek megfelelően tetőtől-talpig amerikai felszereléssel voltak ellátva. Amerikai volt a gumicsónakjuk, az automata revolverük, -a gyilok, a ciankáli és a bilincs. Dolgozó népünk számára nagyon tanulságos volt ez" a per, mert újra látta belőle, hogy az amerikai propaganda mögött, mely szabadságról és demokráciáról szónokol, ott a tőr, a méreg és a bilincs. Mi levonjuk ennek a pernek tanulságait és még éberebbek, még kíméletlenebbek leszünk lépünk és békénk minden .ellenségével szemben. Láttuk az imperialista tábor képét, azét a táborét, amelynek termelőerői panganak, amelyben milliók szenvednek a munka nélküliségtől, ahol késhegyig menő verseny dúl az országok között és egyik ország szakadatlanul le akarja igázni és ki akarja fosztani a másikat s ahol 'lázasan készítik elő iaz új világháborút. Egészen más, ezzel szögesen ellentétes képet mutat a Szovjetunió és a népi demokráciák tábora. Ennek célkitűzése nem a mások megrablása, nem a háború, hanem! a kölcsönös segítés, a béke. Gazdasága nem ismer válságokat, nem ismer munkanélküliséget, fejlődése egyenletes; célkitűzése nem a tőkés maximális haszna, hanem a néí pek anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. Ez a gazdaság biztosítja a dolgozó nép életszínvonalának rendszeres emelését. Itt nincs i késhegyig menő verseny; ezt a demokratikus Jábort országainak baráti együttműködése, a kölcsönös segítség jellemzi. Ennek megfelelően a demokratikus tábor gazdasági erői gyorsan fejlődnek. Malenkov elvtárs a-Szovjetunió Kommunista Pártjának világtörténelmi XIX. kongresszusán összehasonlította a tőkés országok és a Szovjetunió ipari termelésének növekedését 1929-től 1951-ig. Ebből az összeállításból az derül ki, hogy ez idő alatt a Szovjetunió gazdasági növekedése hatszor volt gyorsabb, mint az Egyesült Államoké, nyolcszor gyorsabb, mint Angliáé és tizenkétszer gyorsabb, mint Franciai országé. Malenkov elvtárs megmutatta, hogy a népi demokráciák' fejlődése is hasonlíthatatlanul gyorsabb iramú, mint a kapitalista országoké. Ezt kénytelen elismerni az Egyesült Nemzetek Szövetsége Gazdasági Bizottságának az a november 30-i jelentése, amely a tőkés országok pongásáról beszél és megállapítja: »Kelet-Európában az ipari termelés körülbelül ugyanabban a gyors iramban folytatta emelkedését, ami a megelőző negyedévet jellemezte.« Számunkra ez' annyira nyilvánvaló és ismeretes, hogy nem is sorolom fel a mellette szóló számadatokat. De egy szempontra fel kell hívnom a t. Országgyűlés figyelmét. Mindenki számára világos, hogy a béketábor gyors gazdasági fejlődését ' az erős honvédelem előfeltételeinek megfelelő növekedése kíséri. Ellentétben az imperialista táborral, amely folyton erejének fitogtatásávai igyekszik ráijeszteni a gyengékre, a szocialista tábor tagjai nem kardcsörtetők.