Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-52

1113 Az országgyűlés 52. ülése 1952. évi december hó 15-én, hétfőn. 1114 De természetes, hogy íe kérdés felvetődik és a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongreszszusán nem egy szónok.hangoztatta, hogy a szovjet honvédelem olyan erő, amely m im den agresszor támadását meg tudja hiúsítani. (Nagy taps.) ivlalenkov elvtárs az imperialista agresszorok felé a kongresszus viharos helyeslése mellett állapította meg: »A Szovjetunió nem ijed meg a háborús gyújtogatok fenyegetéseitől. Népünknek vannak tapasztalatai az agresszorok elleni harcban s rég megtanulta, hogyan kell megverni őket. Már a polgárháború idején megverte az agresszorokat, amikor a szovjet állam még fiafal és viszonylag gyenge volt. Megverte őket a második világháborúban es/a jövőben is megveri őket, ha hazánkat meg meriktámadni. Feltétlenül számolni kell a múlt tényeivel. Ezek a tények pedig arról tanúskodnak, hogy az első világháború következményeképpen Oroszország, a második világháború következményeképpen pedig már több európai és ázsiai ország levált a kapitalizmus rendszeréről. Minden alapunk megvan arra a feltevésre, hogy egy harmadik világháború .a kapitalista világrendszer összwri'.ásár-r vezet.« Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a magyar népi demokrácia növekvő gazdasági erejének megfelelően gondot fordít honvédelmünk erősítéséra. Semmi áldozatot nem sajnálunk, hogy békénk és jövő fejlődésünk hü őrét, fiatal honvédségünket úgy fejlesszük, hogy meg tudjon felelni a ráháruló feladatoknak. (Nagy taps.) Hasonló a helyzet a többi népi demokráciában is. Es, hogy mire képes a hazáját védő, felszabadult nép, arra a legjobb példa Korea, ahol az Egyesült Államok és vazallusainak minden erőfeszítése kudarcba fulladt a koreai, nép és a kínai önkéntesek hősiességén, és ahol — mint Vasziljevszkij elvtárs, a Szovjetunió honvédelmi minisztere megállapította —, az Egyesült Államokat történelmének legszégyenletesebb veresége érte. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa hatalmas seregszemle volt. E kongresszuson arról is meggyőződhettünk, hogy a tőkés és gyarmati országok forradalmi, demokratikus és kommunista pártjai bátran viszik előre a népszabadság és a nemzeti függetlenség zászlaját. • Az új életet építő népek 800 milliós blokkja nemcsak gazdaságilag, de a honvédelem szempontjából is hatalmas erő, melyet világszerte támogatnak a béke hívei, a haladás harcosai, Abból, hogy a tőkés tábor tagjai előbb, va%y utóbb egymás torkának esnek és abból, hogy a szocializmust építő államok honvédelme erős, nem következik, hogy a béke megvédéséért folytatott harcunkat a legcsekélyebb mértékben is csökentsük. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy milyen natalmas eredmény az, ha a békemozgalom sikere esetén elvezet az adott háború elhárításához, ideiglenes elodázásához, az adott béke ideiglenes fennmaradásához, a kardcsörtető kormány lemondásához és olyan kormánnyal való felváltásához, mely kész ideiglenesen fenntartani a békét. Ezért fokozottan folytatni fogjuk harcunkat a békéért. Erre a •harcra annál is inkább szükség van, mert hisz az ellenség — mint a báránybőrbe bújt farkas maga békésnek, demokratikusnak állítja be saját agresszív szándékait. Malenkov elvtárs mondotta erről: »Az Egyesült Államok vezető körei álcázni igyekeznek hódító politikájukat s ezért azon vannak, hogy a demokratikus tábor ellen folyó úgynevezett hidegháborút békés védelmi politikának tüntessék fel és a Szovjetunió részéről fenyegető támadás nem létező veszélyével rémítgetik népeiket. Az atlanti tömb elocsahosai által folytatott politika jellemző vonása, hogy demagóg, békeszerető frázisokkal álcázzák agresszív terveiket és a már folyó hadmüveleteket.« A békéért folyó harcban le kell 'leplezni ezeket a demagógokat. A Szovjetunió e téren felbecsülhetetlen érdemeket szerzett. Az Egyesült Nemzetek Szövetségében a Szovjetunió volt az, amely a koreai háború első percétől kezdve következetesen harcolt a békéért. A Szovjetunió javaslatára kezdődtek el a fegyverszüneti tárgyatások. A Szovjetunió azonnali tűzszünetre és fegyyernyugvásra szóló javaslata volt az egyedüli, amely rögiön véget vetett volna a vérontásnak. \ De a Szovjetunió minden béketörekvése me

f

, tört az amerikai háborús gyújtogatok ellenállásán, akik a koreai háború pusztításából és vérözönébői megszámlálhatatlan dollármilliárdokat harácsolnak össze. Az amerikai tőkés lapok azt állítják, hogy a koreai háború eddigi 30 hónapja többe került, mint a második világháború első két és fél éve. Ebből az is következik, hogy az amerikai hadianyaggyárosok

t számára a koreai háború még nagyobb Ikereseti le-* hetőséget, még bővebb aranyesőt jelent. A háborúnak e dögkeselyűi ezért hallani sem akarnak a békéről. A Szovjetunió elévülhetetlen érdeme, hogy az egész világ előtt szakadatlanul leleplezi az angolszász imperialisták agresszív tömbjének békefrázisait. Rájuk bizonyította, hogy ezek a háborús gyújtogatok — miközben a békéről papolnak —, hallani sem akarnak a/, atombomba és baktériumfegyverek eltiltásáról, sőt még a támadó, az agresszor fogalmának pontos meghatározásától is félnek. A béketábor híveinek szakadatlanul folytatniuk k?.V azoknak a háborús gyujtogatóknak a leleplezését, akik „a szabadság és a •demokrácia", „a szabad országok közössége", a „szabad Európa" nevében készítik elő az új háborút. Szakadatlanul rá kell mutatni arra, hogy a »szabad világ« szívében, az Egyesült Államokban, hogyan terjed a fasizmus minden formája, a faji üldözés, az antlszemitizmiri, hogy vz amerikai imperializmus Koreában es egyebütt elköveti mindazokat az embertelenségeket és aljasságokat, védtelen nők, gyermekek és aggastyánok tömeggyilkolását, amit annak idején Hitler fasiszta banditái elkövettek. Rá kell mutatni arra, hogy miközben az angol alsóházban a népi demokráciákat oktatják ki a szabadság és a demokrácia nevében, a felsőházban arról folyik a vita a nemes lordok között, hogy a kenyai néger asszonyokat és gyermekeket vérebekkel, vagy csak farkaskutyákkal terelték-e a szörnyű internáló táborokba. Rá kell mutatni, hogy az angol gyarmatosítók Kenyában és egyebütt miiyen vérfürdőket rendeznek, s a legelemibb jogaikért küzdő négerek tízezreit olyan akasztófáikkal körített internáló táborokba zárták, melyeik szörnyűségei sokban felülmúlják Hitler internálótáborait. A világot átfogó békemozgalom, melynek kon I gresszusa most folyik Bécsben,.már eddig is batal-