Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-47
979 Áz országgyűlés 47. ülése 1951. évi december hó 21-én, pénteken. 980 not, milyen töb bt érme lést jelentett a szovjet segítség a mezőgazdaságnak:. Akármerre megy az ember az országban, mindenütt találkozik a Szovjetunióból hozott példákkal, a szovjet segítség megragadó példáival, és mindenütt találkozik parasztemberekkel, akik abban a boldog örömben részesülhettek már, hogy tanulmányúton jártak a nagy szovjet birodalomban. Elmondják, hogy a nagy Sztálinnak, a mi szeretett felszabadítónknak, a béketábor dicsőséges vezérének népe milyen szeretettel, milyen testvéri segíteniakarással fogadta őket a városokban és falvaikban, a nagy állami gazdaságokban, á kolhozokban, a mezőgazdasági kísérleti telepeken és mindenütt, bárhol megfordultak, hogyan adtak meg nekik minden jótanácsot és felvilágosítást, ami a magyar mezőgazdaságnak, a magyar dolgozó népnek boldogulását előmozdíthatja. A . Szovjetunióban kint járt és tapasztalatokban gazdagodva hazatért parasztembereknek szerte az ország minden részében elhangzó beszámolói, az ő tanácsuk és segítségük igen nagy hasznára van a termelőszövetkezeti csoportoknak éppúgy, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, vagy az állami gazdaságok dolgozóinak és hiszem, hogy a következő időkben, amikor még nagyobb erővel kell hozzáfognunk a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez, a szovjet példák alkalmazása még inkább elterjed és még jobban megkönnyíti mindanyiunk munkáját. Ha körülnézünk a mezőgazdaságban, ha látjuk a mezőgazdasági dolgozók általános és szembeötlő gyarapodását az ország minden vidékén, megállapíthatjuk, hogy népi demokráciánk valóban szélesre nyitotta a kapukat a falu felemelkedése előtt, és minden elképzelhető támogatást megad a falunak, a mezőgazdaságnak és a mezőgazdasági dolgozóknak. Ha nézzük az 1952. esztendőről szóló adatokat, vagy nézzük az új költségvetést, megtaláljuk számszerű bizonyítékait is annak, hogy a dolgozó nép áll ama miiven messzemenően gondoskodik a mezőgazdasági termelésről és azokról, akik ebben a termelőmunkában részt vesznek. Ha nézzük az ötéves terv előirányzatait és a már teljesített beruházásokat, ugyancsak azt tapasztaljuk, hogy ennek előnyei nagy mértékben a vidéki városok, a vidéki nép és a falusi dolgozók javára szolgálnak. Ha most azt nézem, hogy ebben a helyzetben teljesítette-e a falu hiánytalanul a maga kötelezettségeit a vele szemben annyira méltányos és neki annyi támogatást, olyan nagy lehetőségeket nvujtó népi állam felé, azt kell mondanom, hogy bizony hiányosságok vannak, és ezek miatt joggal hangzottak el kifogások és bírálatok. A ter meny begyűjtés jó eredményei tették lehetővé a iegyrendszer megszüntetését. Nagy állami készletek gyűltek össze, és a terménybeadásban nemcsak a szövetkezetek végeztek igen jó munkát — amit én természetesnek tartok, mert a szövetkezeti tagság fejlett közösségi érzést is ielent — hanem az egyénileg gazdálkodók is általában teljesítették természetes kötelezettségüket a dolgozó nép állama iránt. Tudjuk, hogy 485.000 egyénileg gazdálkodó parasztember 100% felett, ezek közül 128.000 gazda 200% felett teljesítette beadási tervét. De tudjuk azt is, hogy ÓI 101) és 200% feletti teljesítések árnyékában elég szép számmal húzódnak meg oilyanok, akik bizony a 100% alatt maradtak. Ezekkel szemben és azok miatt, akik nem teljesítik adófizetési kötelezettségüket, itt és kint az országban kötelességünk beszélni az állami fegyelem fontosságáról, rávezetni a késedelmeskedőket, a mulasztókat a nép állama iránt váló kötelességük megértésére és teljesítésére, , k Nemrégen történt, hogy egy somogymegyei középparaszt barátunk Budapestre szaladt — ahogyan ő mondta — orvoslásért, mert egy vágóállatot kértek tőle. Kérdezem tőle az otthoni állapotát. Elmondja, hogy 15 hold földjén két pár ökre, két fejős tehene, két üszője, két borja és egy apaállatja van. Összesen 11 darab marhája van, és abból. kértek tőle egyet. Tizenegyből egyet! A végén megértette, de meg kell mondanom, hogy az elején igen nehezen akarta érteni, amikor magyaráztam neki, hogy a városok és üzemek dolgozóinak is szükségük van a húsra életünk fenntartásához, és az az állami és gazdasági rendszer, amely mellett egy 15 holdas parasztembernek hat évvel a pusztító háború után 11 szarvasmarhája lehet, joggal lép fel bizonyos 'kívánalmakkal azokkal szemben, akiknek van miből adni, hogy vegyék ki részüket a közellátás biztosításából. Mondom, ez a barátunk meg'értette, elismerte a végén, hogy igazam van, hazament és beszolgáltatott. De tudjuk, hogy nem egyedül való jelenség az ilyen morgó, nehezen adózó, nehezen beszolgáltató parasztember. A november 30-i- nagy Rákosi-beszéd és korábban a Maigyar Dolgozók Pártja Kongresszusán elhangzott felszólalások'és hozott határozatok megvilágították, milyen nagyfontosságú kérdés, hogy a falu tartson lépést a város szocialista fejlődésével, hogy a mezőgazdaság minél nagyobb területén be lehessen vezetni a nagyüzemi gazdálkodást, a gépek megfelelő kihasználását és mindazokat a módszereket, amelyek csak nagyobb szántóterületek együttes művelésében alkalmazhatók. A termelőszövetkezeti csoportok alakítása és fejlesztése terén az idén elég sok és jó munkát végeztünk. Magam is részt vettem szövetkezeti szervező munkában, és örömmel láttam, mennyit haladt dolgozó parasztságunk a fejlődés,törvényeinek, a szocializmus igazságainak, a szocialista mezőgazdaságban mutatkozó óriási lehetőségeknek felismerésében. Rákost Mátyás beszédéből tudjuk, hogy a megművelhető szántóterületnek már a »negyedrésze tartozik a szocialista szektorihoz. Nagy dolog ez a mi mezőgazdaságúink fejlődése útján. Az idén elért szép eredmények mutatják, hogy 1952-bem is további hatalmas fejlődésre van lehetőségünk. Mi a mi tenni valónk? Világosan ált előttünk a feladat: politikaá nevelő, felvilágosító munkát kell végeznünk, és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok figyelmét újra és újira rá kell irányítanunk a meglévő és jól működő sizövetkezetek kiváló eredményeire, gyarapodásaira és fellendülésére. Gondoskodnunk kell anról, hogy ai gyenge szövetkezeteket megerősítsük, főleg a. jó szövetkezetek tapasztalatainak miinél szélesebb körben való elterjesztésével. Arra kell törekednünk» hogy a> jó