Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-47
957 Az országgyűlés 47. ülése 195Í. gári, sőt a pesti link- és lumpenízlésnek, sőt még az amerikanizmusnak is. Ez az út nem vezet sehova. A nívó leszállítása csak múló sikert eredményez, utána pedig ia semmi, az érdektelenség következik. Ellenkezőleg, én úgy gondolnám — még ha néhol eleinte ez nehezen is megy — hogy a kultúratthonolk munkájában két alapvető és vezénlő szempontot kellene követni. Az egyik a nívó szívós, céltudatos emelése a szocialista népkultúra és az általános emberi legmagasabb kifejezései felé irodalomban, zenében, minden művészetben és minden ismeretben. A másik, hogy a kultűrotthonokban egységes emberi közösségekké, szocialista közösségekké formálódjék a parasztság, hogy a kultúrotthon valóban az egész dolgozó falusi nép közös otthona legyen, ahol az ismeretek és a művészetek nem válnak el a szórakozástól és a vidám társas mulatságtól, mint a polgári kultúrában történt, amikor a szórakoztatás iparrá és üzletté vált, A kérdésnek sok ága-boga van, és nagyon messze vezetne, ha mindén irányban fejtegetni akarnám. Legyen szabad inkább egy példával befejeznem. A mi gyermekkorunkban a falusi társas mulatságban, lakodalomban, bálban, ricsajokban még az összes jelenlevők részt tudtak venni a tízéves gyerekektől a 60 éves öregekig, mert mindenki tudta ugyanazokat a nótáikat és ugyanazokat a táncokat. Egy (kultúrában éltek nemcsak az Öregek és a fiatalok, hanem a szegén y parasztok és à középpárasztok is — a nagygazdák már akkor kezdtek urizálni. A Horthy-korszakban ez a helyzet erősen megváltozott,, mindjobban behatolt a kozmopolitizmus, és tovább romlott a helyzet egészen máig. Ma már úgy áll a dolog, hogy a társas szórakozásokon, még ha egyébként politikailag és osztályhelyzet szerint egyetértő emberek vannak is együtt, tíz, húsz vagy ötven fiatal amerikai táncokat jár, a többiek pedig — nemcsak a nagyon öregek, hanem a még fiatalabb nemzedékek is, akik még tudnának vagy szeretnének mulatni -vagy nézik, vagy megunják és kimennek az ivóba, esetleg elmennek haza. Mert ezekbe a táncokba és ezekbe a dalokba bizonyos tanulás, tánciskola nélkül nem lehet bekapcsolódni. Oda jutottunk, hogy a saját dalainkat és táncainkat már nemcsak a városiaik szégyenlik, hanem némely falusiak is. A szórakoztató zenészek pedig — és ez a legnagyobb baj — nem ismerik, vagy, rosszul tudják a saját népünk művészetét, és ez nem is olyan mellékes, mint ahogyan az első pillanatban látszik, mert mialatt mi sok-sok munkával és áldozattal a kultúra felső fokain: irodalomban, zenében s még a népművészetben is — mint előttem Horváth Márton éppen elmondotta — szépen fejlődünk, és miközben a kultúrhálózat kiépítésére rengeteget áldozunk, azalatt lent a falvakban, s persze a városokban is, az amerikanizmus és a kozmopolitizmus tovább hódít, vagy legalább is tartja állásait. Már pedig ha igaz, mint ahogy igaz, hogy az osztálybarcb an nincs légüres tér, .akkor nem közömbös az sem, bogy mi történik a kocsmákban és a mindennapi szórakozás frontján, amelyekben valóban milliók vesznek részt. Ezen eddig nem változtatott még az sem, hogy kultúrcsoportok ezrei működnek szerte az országban, s mint a nyári ku.ltúrverseny mutatta, évt december hó 2 j-én, pénteken. 958 sok szép eredménnyel. Mert ezek a kultűrcsoporftok egyelőre — fisztelet a ritkán látott kivételeknek — a produkcióra, a versenyben való feltűnő szereplésre, általában arra a rossz, a műkedvelőből ismert szóra: a szereplésre vették az irányt, és nem arra, hogy az egész közösséget, a falu, a tanyaközpont és az üzem népét tanítanák meg és vezetnék a szép éneklésre, táncolásra, a vidám és művelt társas mulatásra. Mert szép az, ha ezer ember számára 10—20 jól énekel, de még^ szebb volna, ha mind az ezer tudna énekelni. (Taps.) Az volna az igazi jó munka. A kérdésnek — ismétlem — sok .ága-boga van, sok ismert és ismeretlen nehézsége van, amelyeknek a megoldására én itt még csak javaslatot sem tudok tenni. Éppen csak a figyelmet szeretném felhívni arra, hogy mennyi és milyen, akadály áll az egységes szocialista és magyar népi kultúrának megteremtése előtt, és milyen irányban kellene továbbmenni. Minthogy azonban mi még eddig minden nehézséget le tudtunk győzni, hiszem és remélem, hogy ezeket is le fogjuk győzni, és éppen ezért — de nemcsak ezért — a költségvetést elfogadom. (Taps.) (Elnök: MOLNÁR IMRE. — 11.35) ELNÖK: Mivel a tárcához több hozzászóló nincs és módosító indítványt nem jelentett be senki, kérdem az Országgyölést, hogy a népművelési tárca költségvetését általánosságban és részleteiben elfogadja-e? (Igen.) Kimondom a határozatot: az országgyűlés a ' népművelési tárca költségvetését általánosságban és részleteiben elfogadta, (Taps.) Napirend szerint következik a földművelésügyi tárca és vele 'kapcsolatban az Állami Mezőgazdasági Gépüzem című fejezet költségvetésének tárgyalása. Az Országgyűlés tudomására hozom, hogy a tárcához Dávid Ferenc, Kókai Jánosné és Szabó Ferenc képviselők jelentkeztek szólásra. Császár Balázs előadó képviselőtársunké a szó. CSÁSZÁR BALÁZS előadó: T. Országgyűlés! A földmüvelésügyi minisztérium 1952. évi költségvetése komoly előrehaladást, fejlődést mutat az elmúlt év költségvetéséhez viszonyítva. Ez segíti felemelt ötéves népgazdasági tervünk eredményes továbbvitelét. A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának határozata világosan megjelölte mezőgazdaságunk továbbfejlődésének útját, és természetesen ez határozza ímeg a földművelésügyi minisztérium feladatait is. Felemelt ötéves népgazdasági tervünk építése terén a mezőgazdaságban eddig elért eredmények máris lehetővé tették egy sor olyan intézkedés kiadását, mely dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését nagyban előrevitte. A jegyrendszer megszüntetése és a mezőgazI dasági termékek szabad forgalma újabb hatalmas ] lendítő erőt jelent a mezőgazdasági termelésre. De ez egyben növeli is azokat a feladatokat, amelyej íket a földművelésügyi minisztériumnak a mezőI gazdaság fejlesztése érdekében a jövő költségvetési I évben meg kell oldania. Amikor az új költségvetés I tárgyalásra kerül, érdemes röviden vissz a tekinteni ! az elmúlt év eseményeire is.