Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-47
49 Az országgyűlés 47. ülése 1951. évi december hó 21-én, pénteken. 900 A nádudvari »Sztálin« termelőszövetkezet mezőgazdasági köre például, kikísérletezte ia cirok termelését, ami olyan jövedelmezőnek bizonyult, hogy jövőre 50 holdat fog bevetni a termelőszövetkezet. A kincsédpusztai állattenyésztő szakkör munkája nyomán a fejési átlagot 7.5 literről 9.5 literre emelték. Az eredmények ellenére az ismeretterjesztő tömegmunka legnagyobb hiányossága az, hogy messze elmarad a művészeti tömeg-munka mögött. A minisztérium egyik nagy feladata, hogy ezen ia területein is jobban elégítse ki a tömegek óriási tanulásvágyát. összefoglalva: a minisztérium, szétágazó munkája minden területén lényegében sikerrel oldotta meg nagy feladatait. Jövő évi tervének megvalósításával tovább erősíti népünk kulturális tömegmozgalmát. Bővíti a kultúrotthonok hálózatát újabb 1000 otthonnal és a népkönyvtárakét újabb 600 üzemi könyvtárral. A népkönyvtárak és az üzemi könyvtárak kötetszámát 1,200.000-rel szaporítja, tovább emeli a ,rádióelőfizetők számát 700.000-rőí 785.000-re. A falu még jobb moziellátásával kapcsolatban nem kevesebb, mint 70 millió moz.il átogatást tervez a minisztérium a jövő évben. A színházi előadások, hangversenyeik, képzőművészeti kiállítások számát lényegesen emeli. A népművelési minisztérium jövő évi tervéből kulturális életünk további nagyarányú fejlődése •fog kibontakozni. A népművelési tárca költségvetését a Magyar Dolgozók Pártja és a magam nevében elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik? CZETT JÓZSEF jegyző: Veres Péter. VERES PÉTER: T. Országgyűlés! Engedtessék meg nekem,, hogy a népművelési minisztérium gazdag munkatervéből és sokágú;költségvetéséből csak néhány részletet, elsősorban az irodalmi és az irodalmon keresztül való népművelési kérdéseket emelhessem ki, és még azt sem részletes elemzés és bírálat, hanem csak aláhúzás szempontjából. A magyar nép nemzetté emelkedése és. forrná lódása csak most indult m&g igazán, a felszabadulás óta. Ennek egyik nagyon fontos és nagyon eredményes eszköze — párhuzamosan a politikai, gazdasági és iskoláztatási fejlődéssel — az irodalom és a művészet fejlesztése és különösein az irodalomnak és a művészetnek a néphez való iuttatása is. Tudvalevő — sokszor elmondottuk már ~ hogy a hűbériség sötét századaiban alig fejlődhe-' tett ki valami nemzeti közösségtudat.. Csak a közös, magyar nyelv és a közös népköltészet fogta össze a magyar dolgozó népet. Állami, nemzeti közösség' tudata .igen fejletlen volt. A magyar nép igazi hangja a Tiborc hangja volt, a magyar nép igazi mondanivalóit a közösségi kérdésekről, az állami, társadalmi és gazdasági élet dolgairól Tibor*? mondotta el. 1848-ban a jobbágyfelszabadítással és .a polgári szabadságjogok kiterjesztésével megindult az a folyamat, hogy a munkások és a parasztokgbirtokukba vegyék az országot, földjével és az éné való felelősséggel együtt. Fegyvert -is fogtak és vérüket hullatták, életüket adták érte. A szabadságharc leveretése után azonban visszaesett minden, A polgári fejlődés ugyan némi megakadás után tovább folytatódott, de elsősorban csak a kapitalizálódás irányában. A nemzetté formálódás és az általános kulturális fejlődés megakadt. Az írástudás ugyan fejlődött lassan és a formális analfabétizmus egy félszázad alatt már-már majdnem felszámolódott, de a tényleges analfabétizmus megmaradt. A dolgozó magyar nép, de különösen a legnagyobb tömegű szegényparasztság írástudása annyiból állott, hogy a tizenharmadik, tizennegyedik részért való aratási szerződéseknek és a váltóknak éppen valahogy aláírta a nevét. De a nemzet szellemi életébe való bekapcsolódása, különösen pedig a nemzet történelmi emlékezetét jelentő irodalommal való megismerkedése elmaradt. A magyar nép óriási tömegei, elsősorban a if.alu.siak , de még a városi dolgozók nagyabbik része is — mert hiszen ebben a félszázadban özönlött el a falvak népifeleslege a városokba és'Budapestre — történelmi értelemben tájékozatlanok, a nemzeti kultúra ismeretében műveletlenek maradtak, még ha egyébként újságokat vagy itt-ott hírhedt és divatos könyveket már olvasgattak is. Ugyanezekben az évtizedekben 1848 nagy eszméi is napi politikai jelszavakká változtak és felhígultak, meghamisítódtak. A szabadságharc a ros ( sz szónokok és a hazug újságok nyelvén és az egyetlen paraszti könyvön, a rosszul szerkesztett kalendáriumon keresztül színes legendává vált. Egyedül Kossuth nevének és alakjának volt komoly érzelmi tartalma a nép képzeletében. A szabadság-, harc nagy költőinek művei — mert az irodalom nem jutott el a néphez — még Petőfi, Ar.iny, Vörösmarty írásai is iskolai tananyaggá .lettek, persze olyan megrostálással és olyan értelmezéssel, amilyent a Habsburg-dinasztia és a nemzeti függetlenséget eláruló uralkodóosztályok, közöttük a gyorsan fejlődő új polgárság érdekei megköveteltek. Érthető, ha a dolgozó népnek az irodalomhoz nem volt kedve, nem volt benne reménysége, a magyar nép egyszerűen nem tudta, mi az irodalom. Az irodalom nemzeti közösségi öntudatosító, osztályharcos felszabadító és kulturális megtartó erejéről és jelentőségéről a legszélesebb tömegeknek fogalmuk sem volt. A gyorsan népszerűvé váló Jókai-regények, amelyek eleinte a Bach-korszak alatt a nemzet ébredését jelentették és sugalmazták, mindinkább a fellegekben jártak és meseolvasmánnyá váltak. A keserű Vajda Jánosok és Tolnai Lajosok nem jutottak kijjebb az egészen vékony literátus rétegekből, de az élesszemű és kemény realista Mikszáth sem jutott el az igazi dolgozó néphez, öt is — amint az előbb Horváth Márton is mondotta — csak most ismerjük meg. Oda jutottunk már az első világháború előtt, de különösen a nagyszájúan hangos, nacionalista, ellenforradalmi Horthy-korszakban, hogy a létezési gondokkal, adóval, kamattal, munkanélküliséggel és éhséggel megvert nép a szolgabírók zsarnoksága alatt és a lengő kakastollak árnyékában minden nemzeti, minden hazafias beszédet és írást úri politikának, vagyis csalásnak, hazugságnak érzett, akár népgyűlési szónoklatról, akár bankettköszöntőről, akár nemzeties hangulatú iskolai ünnepélyről volt szó. Nem tekintette valóságos, reális dolognak,általános népi közügynek sem a hazafias .irodai-, mat, sem az ilyen beszédeket vagy újságcikkeket. És ez nemcsak a városok és ipartelepek szervezett