Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-46

86© Az országgyűlés 46. ülése 1951. évi december hó 20-án, csütörtökön. 870 vetés vitájában elmondotta, hogy 1948 januárjától 1950 júniusáig az olasz rendőrség úgynevezett politikai bűncselekmények miatt 91.433 személyit tartóztatott le, és a bíróság ezek közül 19.313-at ítélt el 7698 évi börtönre. Ezeket az ítéleteket olyan dolgozókkal szemben hozták, akik a szakszervezeti mozgalomban, a békeharcban, az olasz Kommunista Párt központi lapjának terjesztésében, vagy a béke melletti kiállást tanúsító aláírások gyűjtésében vettek részt. Ezekben az ügyekben az olasz bíróságok a dolgozókkal szemben olyan politikai tevékenység miatt alkalmaztak kíméletlen megtorlást, amelyet semmiféle írott olasz törvény nem tekint bűncselekménynek. Ismeretes, hogy Franciaországban a bíróságok milyen alázatosan szolgálják ki az amerikai imperialistákat, akiknek minden utasítását maradéktalanul teljesítik. Elég itt az egész világon nagy visszhangot keltett Henri Martin-féle ügyre utalnom. Ha mégis akadnak bírák, akik ellentállnak az imperialisták követelésének, akkor azokkal szemben a francia kormány szigorú intézkedéseket foganatosít. Így azt a tanácselnököt, aki felmentette 1950-ben a roueni békeharcosokat, tanácselnöki beosztásából nyomban a per befejezése után elmozdították és néhány hónappal később felszólították, hogy szolgálati idejének letöltése előtt kérje nyugdíjaztatását. Azt a párizsi törvényszéki tanácselnököt, aki felmentette a vád alól a gázmüvek sztrájkoló dolgozóit, eltávolították a büntető tanács éléről. A francia kormány annak érdekében, hogy igazságügyi szervei útján is még jobban ki tudja szolgálni imperialista urait, a legutóbbi hónapokban sorozatosan helyezte vissza állásaikba azokat a bírákat, akiket a felszabadulás után elbocsátottak, mert a megszállás alatt úgynevezett különleges tanácsokat vezettek és számos francia hazafit halálra ítéltek. így történt azután, hogy az a bíró, aki a íiémet megszállás alatt francia hazafiak felett hozott sok halálos ítéletért felelős, rövid idővel ezelőtt a katonai törvényszék elnöke lett és elnökölt azon a tárgy alá* son, amelyen szabadlábra helyezték Ramcke náci tábornokot, a bresti hóhért. Ha lehet* még ennél is ífelháborítóbb, ami Nyugat-Németországban folyik. Jellemző példa erre a következő. 1943-ban egy német állampolgárnő feljelentése következtében a náci bíróság halálra ítélt és kivégeztetett egy papot, aki tagja volt a német ellenállási mozgalomnak. A feljelentőt a nyugatnémet bíróság most, 1951-ben felmentette. Az ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy bár a feljelentő nő eljárása erkölcsileg elítélendő, a náci hatóságok felé elkövetett besúgás miatt mégsem ítélhető el, mert erre nincs semmiféle jogszabály. A bíróság még azt is szükségesnek tartotta ítélete indokolásában leszögezni, hogy a náci bíróság 1943-ban az akkor hatályban volt törvényeknek megfelelően járt el és nem sértette meg a törvényt, amikor az elfenáliási * mozgalom tagját »az ellenséggel való egyetértés« címén, együttműködés címén halálra ítélte. De az imperialista államoknak ezen az állítólagos igazságszolgáltatásán is túltesz azoknak a gyalázatoknak a sora, amelyeket a Tito-fasizmus követ el Jugoszláviában. A helyi és a hitlerista háborús bűnösök szabadonbocsátása csak egyik jellegzetessége ennek a fasiszta rendszernek. Másik jellegzetessége az, hogy még az igazságszolgáltatás látszatát sem kívánja fenntartani. A bírói eljárás nélkül kivégzettek, a megkínzottak sora, a még hozzáértő amerikai »szakértők« által is túlszigorúnak tartott koncentrációs táborok jelzik azokat a módszereket, amelyeket a Tito-banda alkalmaz, és amelyekkel túltesz még kenyéradóm gazdáján, az amerikai imperializmuson is. De az amerikai imperializmus és csatlós államai úgynevezett igazságszolgáltatására nemcsak az a jellemző, hogy a bíróságokat a törvények sárbatiprásával felhasználják a demokratikus elemek elítélésére és a demokratikus , mozgalmak megakadályozására, hanem az is, hogy ezekben az államokban a közönséges bűncselekmények száma évről évre rendkívül módon emelkedik. Különösen az Egyesült Államok bűnügyi statisztikája fest élénk képet arról, hogy milyen méretekben emelkedik a bűnözés az Egyesült Államokban. Hogy csak egy adatot említsek, 1949-ben kereken 80.000-rel több bűncselekmény miatt emeltek az ügyészségek vádat az Egyesült Államokban, mint az előző évben. A többi kapitalista állam bűnügyi statisztikája hasonló képet mutat. így például Angliában 1949-ben 1938-hoz viszonyítva 62%-kai emelkedett a bűncselekmények száma, ezen belül a betörés miatt elítéltek száma 79%-kai. Különösen jellemző, hogy Angliában jelentős mértékben emelkedik a 21 éven aluli bűnözőknek és azoknak a visszaesőknek a«száma, akik már előzőleg háromszor-négyszer, sőt még ennél is többször voltak elítélve különböző, bűncselekmények miatt. Ilyen a bűnözés és az úgynevezett igazságszolgáltatás képe az imperialista államokban. Nézzük most meg, hogyan alakul a bűnözés kérdése hazánkbari és nézzük meg, a mi igazságszolgáltatási szerveink működését, szemben az imperialisták úgynevezett igazságszolgáltatásával. Itt példaként elég megemlíteni, hogy a legtipikusabb bűncselekmények adatai azt mutatják, hogy 1951 első háromnegyed évében hazánkban csalás miatt 52%-kai kevesebb embert ítéltek el, mint 1938 első háromnegyed évében. Az orgazdaság száma 58%-kai csökkent, a rablások és zsarolások száma 43%-kai kevesebb, mint 1938 megfelelő időszakában. Rendkívül jellemző és az előbbiekkel együtt mintegy fokmérője a kulturális színvonal emelkedésének és az együttélési szabályok betartásának, hogy 42%-kai kevesebb a testi sértés, mint 1938-ban. Mindez az eredmény, az emberi élet és va; gyón elleni bűncselekmények rohamos apadása az igazságszolgáltatás vonalán is mutatja rendünk egészséges fejlődését, politikai, gazdasági és kulturális fejlődésünk hatását. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy igazságügyi szerveinknek, bíróságainknak, ügyészségeinknek szerepe, I feladatainak jelentősége csökkent volna. EllenkeÎ zőleg, a feladatok megnövekedtek, ezek azonban már az újfajta, a dolgozók államát jellemző igazságszolgáltatási feladatok. A nemzetközi helyzet feszültsége, a külső és . belső ellenség mind dühödtebb támadása békénk és sikeres építőmunkánk ellen csak fokozza igazságügyi szerveink munkájának jelentőségét. A magyar népi demokráciának olyan ügyészi, bírói szervezetre van szüksége — ma inkább, mint bár-