Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-45

847 Az országgyűlés 45. ülése 1951. évi december hó 19-én, szerdán. 848 legfejlettebb technikával megvalósító felszabadítónk és nagy barátunk: a Szovjetunió! Elküldte hozzánk a világ legjobb kőműveseit, Maximenkó, Zujev és Koba elvtársakat, hogy megtanítsanak bennünket gyorsan és jól építeni. Az építőipari gépek százait bocsátja rendelkezésünkre, hogy megkönnyítse munkánkat. Segít nagy építkezéseink terveinek elkészítésében. Lehetővé tette, hogy építőipari szakembereink a Szovjetunióban a helyszínen tanulmányozhassák a legfejlettebb építési technikát és munkaszervezést. A téli építés szovjet tapasztalatait felhasználva leküzdjük a természeti nehézségeket és véglegesen megszüntettük az építőipar idényjeilegét. A munka nem csökken. Csupán a Sztálin-Vasmű építéséhez jelenleg is többezer munkás beállítása szükséges. Építőiparunk sem tehette volna meg a fejlődés e nagy útját a Szovjetunió sokoldalú önzetlen segítsége nélkül. 'Sztálinváros és a Sztálin-Vasmű építése — az ország legnagyobb építkezése — olyan méretű építkezés, amilyen azelőtt elképzelhetetlen volt nálunk. Ebben az esztendőben Sztálinvárosban több mint másfélezer lakást, számos középületet, iskolát, üzletházat, stb. adtunk át rendeltetésének, és holnapután, december 21-én, Sztálin elvtárs születésnapján átadásra fog kerülni a Pártház és a 800 személyes modern mozi is. (Taps.) Sztálinváros és a Sztálin-Vasmű mellett egyéb üzembehelyezett gyárak — mint az inotai, a jászberényi, a kiskunfélegyházi, gyöngyösi vagy a többi gyár —• lakótelepek, iskolák és egyetemek bizonyítják építőiparunk fejlődését. TV Országgyűlés! Az elmúlt év alatt nagyot fejlődött az építőipar vezetése is. A minisztérium még inkább az építőipar operatív vezetője lett. E tekintetben az 1952. évben további fejlődés lesz. Biztosíték erre a költségvetés is, melynek számai magukban foglalják, hogy jövőre több és képzettebb műszaki káder fog rendelkezésre állni. Nagyjelentőségű a további fejlődés szempontjából az egész építőipar szervezeti átépítése a trösztösítés folytán. A trösztösítéssel megszűntek az egészségtelenül nagy vállalatok. Megszűntek a nagy vállalati központi apparátusok, amelyek már

1 nem voltak alkalmasak az építés közvetlen irányítására. Munkájuk sok helyütt bürokratikus, a kivitelezéstől elszakadt, adminisztrációs tevékenység volt. Az átszervezéssel a nagy vállalatok helyett több kisebb vállalatot hoztak létre, amelyek már alkalmasak területük teljes átfogására, közvetlen irányítására. Elevenebb kapcsolatban vannak a dolgozókkal, igénybe tudják venni a tömegek alkotó kezdeményezését, meghallják hangjukat. A trösztök központjai viszont, amelyeknek apparátusai nem nagyok, alkalmasak vállalataik közvetlen, mozgékony irányítására, összefogására. Ez az- átépítés jelentős lépés az egyszemélyi felelős vezetés kiépítése és megszilárdítása felé is. Ezen a téren is van javulás. Ez a javulás azonban még korántsem kielégítő. Számos vállalatunk igazgatója és egyéb vezetői is gyakran helytelenül értelmezik az egyszemélyi vezetést. Számos esetben találkozunk azzal a jelenséggel, hogy vállalati igazgatóink nem tartják be a kormány rendeleteit, a minisztérium és a trösztök rendelkezéseit, és ezért még csak lelkiismeretfurdalást sem éreznek. Azt mondják, hogy »majd én felelek érte«. Ez a felfogás nagyon káros. Meg kell értetni minden vezetővel — az igazgatóktól a művezetőkig — hogy az egyszemélyi vezetés elsősorban azt jelenti, hogy minden erejükkel törekedniök kell a rendeletek és a felsőbb szervek utasításainak lelkiismeretes végrehajtására a maguk területén. Ezért a vezető saját személyében felelős. Ahhoz azonban, hogy a vállalatok, igazgatói teljes felelősséggel, Jól tudjanak vezetni, az is szükséges, hogy a minisztérium főosztályvezetői és a trösztök igazgatói megtanítsák őket a vezetés módszereire, művészetére. Hiszen vállalataink igazgatói jelentős részben a vezetésben még nem nagy tapasztalattal rendelkező munkások. Ezt a feladatukat a minisztérium és a trösztök igazgatói hiányosan látták el, és ezen javítaniok kell. Ugyancsak meg kell javítani az építőiparban a műszaki ellenőrzést is. A kivitelezés 'menetközben való gondos és állandó műszaki ellenőrzése lényeges előfeltétele a munka minősége megjavításának. Gyakran előfordul, hogy miután elkészül egy épület, akkor vizsgálják meg és állapítják meg azt, hogy így vagy úgy jobban meg lehetett volna építeni. Ez lényegében »eső után köpönyeg«. Az elmúlt évben, t. Országgyűlés, tovább emelkedett az építőiparban foglalkoztatottak^ száma. Csupán a magasépítőiparban és az építőanyagiparban mintegy 35.000-rel dolgoznak többen, mint egy évvel ezelőtt. A mezőgazdaságból, a magánszektorból és a háztartásból^ a dolgozók tízezrei jöttek az építkezésekre. Egy év alatt több mint 10.000 szakmunkást képeztünk ki, bár e téren lemaradás van a tervtől. Különösen a nők bevonása terén van nagy lemaradás. Ebben — az objektív nehézségeken kívül — jelentős szerepet játszik a nő! munkaerő lebecsülése. Egyrészt nem kapnak megfelelő segítséget, másrészt néhány heti munka után »kiemelik« őket vízhordónak, takarítónőnek stb. Például Sztálinvárosban minte?v 2500 nő dolgozik, és ebből csak mintegy 800—900 van a termelő munkában. Mintha takarítónőnek lenni nagyobb megtiszteltetés volna, mint jó kőművesnek, vasbetonszerelőnek lenni. Ilyen módon kevés nő kerül a jól kereső szakmunkások közé, ami pedig vonzaná a nőket erre a területre, Fiatal szakmunkásaink általában megállják helyüket, annak ellenére, hogy fejlődésükhöz nem mindig kapják meg a megfelelő segítséget. Pedig ők a jövő szakmunkásai, az új technika megvalósítói. A vezetőknek, de a gyakorlottabb szakmunkásoknak is több elvtársi segítséget kell adniok részükre fejlődésük meggyorsítása érdekében. De nemcsak számbelileg gyarapodott az építőipar, hanem nagyot fejlődtek politikailag, Öntudatban is az építőmunkások. Ez különösen legnagyobb . építkezésünkön, a Sztálin-Vasműnél mérhető le. A Sztálin-Vasmű építkezésének egyik dolgozója vagyok, így nap mint nap saját szememmel látom, hogy miként születnek tömegesen a munka hősei. A szocialista várossal együtt no az újtípusú szocialista ember. Ékesen beszél erről például a második békekölcsön jegyzés nagyszerű eredménye, amikor 13.933 dolgozó 692 forintos átlagjegyzéssel 64»