Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-45

849 Az országgyűlés 45. ütése 1951 országosan is kiemelkedő eredményt ért el. Nemcsak munkájukkal, de megtakarított forintjaikkal is építik a béke hatalmas művét. Nehéz szavakkal kifejezni, t. Országgyűlés, azt a nagyszerű munkalelkesedést, amely megszülte a jelszót: »November 7-én öntjük a vasat.« Ez a jelszó minden épkézláb embert mozgósított. Éjjel és nappal, esőben és sárban, szélben és v> harban folyt a lázas munka. A munkások lelkesedése magával ragadta a műszaki vezetőket és az irodák dolgozóit, akik éjszaka és vasárnap rohammunkát végeztek a nagy célért. Ebben a munka lend ül étben érlelődött meg dolgozóinkban az az óhaj, hogy épülő első szocialista városunkat és gyárunkat a haladó emberiség és a béketábor bölcs vezetőjéről, a szeretett Sztálinról nevezhessük el. (Nagy taps.) 14.800 dolgozó írt levelet Rákosi Mátyás elvtárshoz, amelyben kérésük méltó alátámasztására 6000 dolgozó 49.000 munkaórát kiteyo munkavállalást tett. Es november 7-e — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója — többszörösen nagy ünnepünk volt. Ezen a napon valóban öntöttük az első vasat. És november 7-én Dunapentele Sztálinváros, a Dunai Vasmű pedig Sztálin-Vasmű lett. A Sztálin-Vasmű építői tudják, hogy e nagy név sokra kötelez, és rajta lesznek, hogy méltók legyenek Sztálin elvtárs nevéhez. Több mint száz azoknak a dolgozóknak száma, akik megkapták a Sztálin-Vasmű építőinek ezüstérmét kétévi, és több mint 2000 azoknak a dolgozóknak a száma, akik a bronz fokozatot kapták egyévi becsületes munkájukért. Az építkezésen mintegy 200 jelvényes és mintegy 700 okleveles sztahanovista van, akik nagyrészt ott nyerték el e megtisztelő címet. De hasonló a helyzet a többi építkezésen is, T. Országgyűlés! Az építőiparban elért nagyszerű eredmények mellett vannak még hiányosságok is. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége legutóbbi ülésén arról is beszélt Rákosi elvtárs, hogy további fejlődésünk, előrehaladásunk egyik legnagyobb fékezője a meglazult munkafegyelem. Ez különösen áll az építőiparra. Ez alól sajnos, még Sztálinváros sem kivétel. A laza munkafegyelem Sztálinvárosban is nagy károkat okoz. Hétfőn és szombaton sokan nem jelennek még a munkahelyeken, számosan nem használják ki az egész munkaidőt, sok az úgynevezett »csellengő«. Az öntudatos munkások egyre többen követelik, hogy a megrögzött »lógósokkal«, fegyelmezetlenekkel szemben keményebben járjanak el. Azonban még nem sikerült kialakítanunk azt a szellemet,- amelyről Rákosi elvtárs beszélt, hogy olyan légkört teremtsenek maguk a dolgozók, amely nem tűri meg a lógást, az igazolatlan távolmaradást, a fegyelmezetlenséget. Olyan légkört, amelyben szégyen és megvetés illeti meg azokat, akik nem állják meg becsületesen, fegyelmezetten a helyüket. E téren még nagy feladatok állnak pártszervezeteink, de a szakszervezetek előtt is. Kétségtelenül a munkafegyelem lazaságánál lényeges szerepet játszik a dolgozók egyrészének kétlakisága és az ellenség tevékenysége is. Az azonban hiba, hogy a vállalatok igazgatóinak egy része mindent ezzel magyaráz, tehát a laza munkafegyelemről »ők nem tehetnek«. Pedig nagyon 's sokat tehetnek. évi december hó Í9-én, szerdán. 850 A vállalatvezetők egy része nem hajtja végre kormányzatunknak azokat a rendelkezéseit, amelyek a munkafegyelem megszilárdítását és a munkásvándorlás csökkentését célozzák. Számos vállalat nagy számban alkalmaz munkavállalókat munkakönyv nélkül. így a munkakönyv nem köti ezeket a dolgozókat a vállalathoz. Nem számolnak ezek az igazgatók azzal, hogy az olyan munkavállalók, akiknek nincs munkakönyvük a vállalatnál, hátrányos következmény nélkül bármikor otthagyhatják a vállalatot. Egy vizsgálat megállapította például, hogy a 26. Építőipari Tröszttől önkényesen kilépett munkavállalók több mint kétharmad részének nem volt a vállalatnál munkakönyve. A liberalizmust fel kell számolni e téren is. A minisztériumnak oda kell hatnia, hogy vállalatai ne alkalmazzanak munkakönyv nélkül dolgozókat. Meg fogja javítani a munkafegyelmet, csökkenteni fogja a munkaerővándorlást, ha a műszaki vezetők nagyobb súlyt helyeznek a munka jobb megszervezésére. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a munkások, akik jól megszervezett, folyamatos munkát biztosító területen dolgoznak, jobban keresnek, nem hagyják ott a munkahelyet. Azok viszont, akik a munkaszervezés hibájából nem találják meg jogos számításukat és még nem elég öntudatosak ahhoz, hogy megköveteljék a megfelelő munkaterületet, a szükséges anyag biztosítását, másutt próbálkoznak. Különösen áll ez az építőipar új dolgozóira, akik nem rendelkeznek még a szakmában jártassággal és nem kapják meg •\ szükséges segítséget. Ahol jól megszervezik a brigádokat, megismerik egymást, összeszoknak a brigád tagjai, kialakul a brigádon belül a megfelelő munkamegosztás, ott alacsonyabb a hullámzás. Például a 26/2-es vállalatnál a dolgozók 88%-a van közösen elszámoló brigádban, a 26/1-es vállalatnál csak 43%-a. Az utóbbinál a kilépők száma több mint kétszerese az előbbinek. Elő fogja segíteni a munkafegyelem megszilárdulását, ha a vállalatok igazgatói még nagyobb gondot fordítanak a dolgozók szociális körülményeire. Az építőmunkások ma összehasonlíthatatlanul jobb szociális körülmények között élnek, mint bármikor azelőtt. Az üzemi étkeztetés, a munkásszállások általában megfelelőek. De vannak vállalatok, amelyek a rendelkezésükre álló lehetőségeket nem használják ki eléggé. Ez természetesen nem növeli, hanem csökkenti a dolgozók munkakedvét. Valamennyi vállalatnak biztosítania kell a szociális normák betartását. A minisztériumnak meg kell javítania e téren is az ellenőrzést. A munkafegyelem megszilárdítása nagy mértékben előbbre visz bennünket ötéves népgazdasági tervünk teljesítésében. Ezért a munkafegyelem megszilárdítása érdeke hazánk minden dolgozójának, érdeke a ma még fegyelmezetlen -dolgozóknak is. Az öntudatos munkások elvárják a vezetőktől, hogy a fegyelmezetlenekkel szemben keményebben lépjenek fel. Az a véleményük, hogy a megrögzött lógósok eltávolításával nem kevesebben, hanem többen leszünk. T. Országgyűlés! Az elmúlt évben nagvot lejlődtek a műszaki értelmiségiek is. Nagy többségük valóban belső ügyének tekinti a reábízott mű-