Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-45

839 Az országgyűlés 45. ülése 1951. évi december hó 19-én, szerdán. 840 A trösztöknél és vállalatoknál a termelékenységnek túl kell haladnia a termelési értéket és általában legalább 2.6%-os önköltségcsökkentést kell elérni. Erőteljesen.fokozni kell a gépek kihasználását, nemcsak azért, mert »legfőbb érték az ember«, hanem azért is, mert ezzel jelentősen segítünk a mindinkább fokozódó munkaerőhiányon. Gondoskodni kell tehát a sok embert és nehéz fizikai munkát igénylő munkafolyamatok gépesítéséről és a földmunkát legalább 30, a betonkeverést legalább 84, a habarcskeverést legalább 40%-ban gépekkel kell elvégezni. A legszélesebb körben el kell terjeszteni a fejlett szovjet munkamódszereket és a Sztahanov-módszerrel történő falazás arányát legalább 38%-ra kell emelni. Sokkal jobban kell fokozni a tipizálást, a szabványosítást és az előregyártott épületelemek gyártását. A hiányanyagokat pótló új építőanyagok kutatása, illetve kikísérletezése, továbbá az önköltség csökkentését elősegítő új szerkezetek és eljárások kidolgozása áz Építéstudományi és a Betontechnikai Intézetek feladata. Ezeknek egyre nagyobb mértékben kell elősegíteniök az építőipari feladatok megoldását, de ugyanez vonatkozik a tervezőirodákra is. Növekednie kell az építőanyagipar termelésének is, egyrészt az üzemek kapacitásának teljes kihasználásával, másrészt a fejlett szovjet munkamódszerek felhasználásával. így az eddig idényjellegűnek ismert téglaipar a szovjet gyakorlat nyomán nálunk eddig ismeretlen módon fog nyerstéglát gyártani. A cementipar a téli karbantartások és főjavítások újtípusú tervével indul harcba, s ugyancsak a szovjet példa felhasználásával a lehető legrövidebb időn belül kapcsolja ki a forgókemencéket a termelésből, nagy mértékben leszorítva a javítási időket. T. Országgyűlés! Az építésügyi tárca 1952. évi költségvetése csaknem kétszerese az ez évinek. Ezt az előbb már vázolt megnövekedett feladatok és ezeknek a feladatoknak a végrehajtásához szükséges új műszaki káderek beállítása, továbbá a szak- és műszaki káderek tömegeinek megfelelő szakiskolákon és tanfolyamokon való kiképzése indokolta. A megnövekedett és újszerű feladatokat csak jólképzett szakemberekkel tudjuk megvalósítani. Ezért meg kell erősíteni műszaki káderekkel a vállalatokat és az összes építésügyi szerveket is. A tárca több mint 64.5 milliós költségvetéséből 29.5 millió van szakkáderképzésre előirányozva, nevezetesen mintegy 1700 felsőkáder továbbképzésére, 7000 középkáder, azaz esti és kád ••technikumi hallgatók képzésére és körülbelül 10.000 szakmunkás különböző tanfolyamokon való továbbképzésére. összehasonlításul megemlítem, hogy a különböző tanfolyamok keretében előirányzott létszám több mint kétszerese, a technikumokra előirányzott létszám pedig csaknem a másfélszerese a multévi előirányzatnak. Megjegyezni kívánom még, hogy a technikumok kerete 1951-ben nem voltteljesen az építésügyi tárca költségvetésében, hanem csak júniusban került át a közoktatásügyiből. T. Országgyűlés! A rendelkezésemre.álló rövid idő alatt nem is ismertethettem részletesen azt a sokrétű és újszerű feladatot, amelynek megoldása 1952-ben hárult a minisztériumra, de ezekről már a pénzügyminiszter elvtárs, a miniszterelnök úr és pártunk nevében Kristóf elvtárs is beszélt az előző üléseken. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy ezek a feladatok nagyok és részben különlegesek, újszerűek. Megvalósításuk új munkastílust és új munkamódszerek kialakítását teszi szükségessé. Ezek csak úgy valósíthatók meg, ha fokozottabban támaszkodunk a párt útmutatására és segítségére, ha az egész munkaterületen még sokkal nagyobb mértékben felhasználjuk a Szovjetunióban már kialakult gyakorlatot. A minisztérium dolgozói rajta lesznek, hogy a még meglevő hiányosságokat minél előbb kiküszöböljék, és nem kétséges, hogy pártunk bíráló és útmutató segítségével végre fogják hajtani ezeket a megnövekedett feladatokat is Mivel pedig a tárca most előterjesztett költségvetése elsősorban ezt kívánja biztosítani, ezért kérem a t Országgyűlést, hogy a költségvetést mind általánosságban^ mind részleteiben fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik? . KISS GERGELY jegyző: Köböl József. KÖBÖL JÓZSEF: T. Országgyűlés! Rohamosan fejlődő népgazdaságunk megköveteli, hogy az építőipar múltbeli elmaradását behozza és teljesíteni tudja a kívánalmakat. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése számos új gyár és épület létesítését teszi szükségessé és dolgozó népünk kulturális és szociális fejlődése parancsolóan írja elő új lakások tízezreinek, kultúrházak, iskolák, fürdők, gyermekotthonok építését. Építőiparunknak igen nagy nehézségekkel kellett megküzdenie és ezeknek a nehézségeknek egy része még a jövőben is mutatkozni fog. Mindennek ellenére ma már leszögezhetjük, hogy építőiparunk mindinkább felzárkózik a többi iparágak mellett. Annál is inkább nagyra kell értékelni ezt a fejlődést, mert az építőipar a felszabadulás előtt, sőt a felszabadulást követő években is, technikailag, szervezeti szempontból egyaránt rendkívül elmaradott ipar volt, s nyugodtan mondhatjuk, hogy a legelmaradottabb ipar. 1948 előtt az építőiparban a toronydarut, exkavátort, szállítószalagot nem ismerték és már erősen gépesített építkezésnek számított, ahol a betonkeverést nem kézzel végezték és ahol primitív emelőszerkezetek szállították az anyagot. A felszabadulás előtt a legnagyobb vállalatok munkáslétszáma alig néhány száz volt és az ősz beálltával ez a létszám gyakran egytizedére esett vissza. Az építőipari kapitalisták nem igen törekedtek gépek beszerzésére, hiszen az emberi munkaerőből annyi állt rendelkezésükre, amennyit csak akartak és ennek következtében olyan olcsón kaptak munkaerőt, hogy nem volt kifizetődő tőkéjüket gépek vásárlására fordítani. A felszabadulás előtt, de még a felszabadulást követő években is az építőipari kapitalisták az úgynevezett »kutya-szövetségbe« tömörültek. Ez a kapitalista szervezet minden haladásnak ellensége volt. Keményen tartotta vissza azokat, akik az építőipar technikai fejlődését kívánták. Joga volt magas pénzbüntetésre ítélni az egyes vállalkozókat, ha az általuk megszabott munkabérnél magasabbat akartak fizetni, vagy vállalatukat gépesí-