Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-45

g37 Az országgyűlés 45. ülése 1951. évi december hó 19-én, szerdán. 1 828 vetését tárgyaljuk, büszke örömmel állapíthatjuk meg, hogy soha ilyen hatalmas arányú építkezés nem volt még Magyarországon, mint napjainkban. Ötéves tervünk megvalósuló alkotásai közül elsősorban ezek az építkezések mutatják népi demokráciánk alkotóképességét és érzékeltetik a széles dolgozó tömegek előtt a szocializmus építésének ütemét, azért, mert egy-egy új üzemhez vagy intézményhez elsősorban is épületre van szükség. A dolgozó nép falun és városon nap mint nap egyaránt láthatja, miként nőnek ki a földből a szükség szerint kisebb vagy nagyobb épületek. Ez a nagyarányú építkezés ugyanis nemcsak az olyan ipari centrumokra jellemző, mint Budapest, Sztálinváros, Tatabánya, Pécs vagy Miskolc-környék stb., hanem az ország egész területére. Az első csoportba sorolt legfontosabb építkezések mellett százával vannak második és ezrével harmadik csoportba sorolt kisebb építkezések is, és minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy nincs az országnak olyan községe vagy városa, ahol ne folynék valamilyen építkezés. Iskolák, orvosi rendelők és lakások, óvodák és napközi otthonok, gépállomások és mezőgazdasági épületek, kultúrházak és egyéb közcélú épületek épülnek még olyan helyeken is, ahol erről néhány évvel ezelőtt még álmodni sem mertek a dolgozók. Mindezeknek az építkezéseknek megvalósítása felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió állandó és önzetlen segítsége mellett úgy vált lehetővé, hogy egész dolgozó népünk megértette és magáévá tette a Magyar Dolgozók Pártja építő programmját és felzárkózott nagy pártunk és szeretett Rákosi elvtársunk mögé népgazdasági tervünk maradéknélküli teljesítésére, sőt túlteljesítésére. A becsületes, hazájukat és az alkotó békét szerető magyar dolgozók'— köztük az építőmunkások is — keményen harcolnak annak a tervnek a megvalósításáért, amelyet népi demokráciánk megszilárdítása, függetlenségünk biztosítása, a dolgozók életszínvonalának emelése és nem utolsó sorban a tartós béke megvédése érdekében dolgoztak ki pártunk vezetői. Népgazdasági tervünk építési programmjának végrehajtásáért pártunk és az egész dolgozó nép felé — mint ennek a munkaterületnek gazdája —• elsősorban az építésügyi minisztérium tartozik fe lelősséggel. És most, amikor csak néhány nap vá laszt el bennünket az év végétől, megállapíthatjuk, hogy a minisztérium a szokatlanul nagy és újszerű feladatok és egyéb nehézségek ellenére nagyjában és egészében elvégezte azokat a munkákat, amelyeket a felemelt terv az I95l. évre részére előírt. Mind a magasépítőipar, mind a szerelőipar az év végére teljesíteni fogja a számára előírt termelési tervet, amely mintegy 20%-kai magasabb, mint az I95ü-ben elért termelés volt. A minisztérium építőipari trösztjei az ország legnagyobb építkezésein jelentős eredményeket értek el. Például a gyöngyösi váltó- és kitérőgyár építői jó munkájukkal vándorzászlót, élüzem-címet és más jutalmakat érdemeltek ki. Ezenkívül egy egész sor tröszt és egyéb vállalat ért el igen jó eredményeket mind a tervteljesítés, mind az anyagtakarékosság terén. Ezek az eredmények tették lehetővé, hogy a Sztálin-Vasműben november 7-én kiöntötték az első vasat, hogy Inotán megindult az áramszolgáltatás, hogy fiatalságunk új épületben tanulhat a miskolci nehézipari műegyetemen, a budapesti közgazdaságtudományi és a veszprémi nehézipari egyetemeken. Az elért eredmények mellett azonban vannak hiányosságok is. Amíg ugyanis a trösztök teljesítik feladataikat, addig a tanácsi tatarozó- és építővállalatokról nem mondhatjuk el ugyanezt. Ezek nem teljesítették évi tervüket, nem építettek fel annyi épületet a mezőgazdaság számára, mint amennyit a terv előírt számukra. Ezek bizonyosfokú kezdeti és egyéb nehézségekkel küzdenek, továbbá nem sikerült nekik a munka termelékenységét sem megfelelően felemelni. Iliányosságok mutatkoznak az építőanyagipari termelés területén is. A párt, valamint a kormány útmutatására volt szükség, hogy ezen a vonalon is legalább nagyjából megfelelő eredményeket érjünk el. Az építőipari munka termelékenysége jelentősen megnövekedett ugyan, de még mindig nem érte el az előirányzatot. Az év első felében sok helyen laza volt még a munkafegyelem, sok volt az önkényes kilépés és nagy volt a munkaerővándorlás. A párt nevelőmunkájának, valamint a szükséges kormányintézkedéseknek hatására az év második felében már javult a munkafegyelem és ezzel egyidejűleg javult a munka termelékenysége is. Hiányosságok voltak egyes helyeken az építőmunkások szociális ellátása, de főleg a szálláshely kérdésében. Itt is a megfelelő párt- és kormányintézkedések nyújtottak hathatós segítséget a hibák kiküszöbn léséhez. Nem értek el kielégítő eredményt vállalataink a gépek kihasználása terén sem. Itt még jelentékeny fel nem használt tartalékaink vannak és ezek kel is fokozni lehetett volna a munka termelékenységét. Pártunk vezetője, Rákosi elvtárs és Gerd elvtárs is többször megállapította, hogy az építőipar még mindig túídrágán termel, drága szerkezeteket alkalmaz, azért a jövőben elsősorban arra kell törekednünk, hogy csökkentsük az önköltséget és növeljük a termelékenységet. A m'ég kétségtelenül fölös számban megtalálható hiányosságok mellett mégis megállapíthatjuk, hogy munkaterületünkön komoly eredményeket értünk el. Ez úgy vált lehetővé, hogy a munka termelékenységének fokozása mellett átszervezte a minisztérium az építőipari vállalati igazgatást. Az év elején végrehajtotta a magasépítőipari trösztök kialakítását, megszüntetve egyidejűleg az ipari központokat. Ezzel nagy lépéssel előre vitte a vállalati bürokrácia leépítésének kérdését, mozgékonyabbá tette az állami építőipari vállalatokat, majd pártunk útmutatása alapján elsőként alkalmazta * Szovjetunió ipartervezésének tapasztalatait. A minisztérium létszáma közel 50%-kai növekedett s ezen belül a műszakiak létszáma csaknem megkétszereződött. Az új szakképzett mérnökök beállításával a felső irányítás jelentősen megjavult. Ezeknek az intézkedéseknek a hatása hamarosan és jótékonyan jelentkezett is — de ez még csak a kezdet. A munka jobb megszervezését erőteljesen és állandóan szorgalmazni, illetve folytatni kell, csak így tudjuk a hibákat megszüntetni, csak így tudjuk 1952. évi tervünket teljesíteni.