Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-45

835 Az országgyűlés 45. ülése 1951 sek, de meg kell mondanom, hogy a javulás igen lassú, távolról sem kielégítő. Pártunk és kormányunk arra törekszik, hogy jóminőségű áru bő választékban álljon dolgozóink rendelkezésére é? az iparnak, az ipar dolgozóinak ezt maradéktalanul meg kell valósítaniuk. A kiváló minőség több nyersanyag megtakarítását teszi lehetővé és növeli a termékek mennyiségét is. A minőség megjavítását fontossá és sürgőssé teszi export-kötelezettségünk is. El kell érnünk, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan nálunk is a versenybrigádok és az üzemek százainak neve egyben az áru minőségének védjegyévé is váljék. Meg kell még említenem itt. a nyomdaipart, amely termelésével segíti kulturális fejlődésünket. Hatalmas feladatot végzett a nyomdaipar a tankönyvek időre való elkészítésével, a könyvnapra kiadott magyar és külföldi klasszikus . irodalom kinyomatásával. Növekvő mennyiségben, bocsátja a tanulók rendelkezésére a magyar és _ szovjet szakkönyveket. Ugyanakkor a nyomdaiparban sem vigyáznak eléggé a nvinőségre. Sok még a sajtóhiba; duplán fűzött oldalak, kimaradt ívek és elmosódott műszaki - rajzok figyelmeztetnek rá, hogy sürgősen meg kell javítani a minőséget a nyomdai munka és a kötés terén egyaránt. Beszélni kell arról, hogy — sajnos — a könnyűiparban is, laza a munkafegyelem. A munkafegyelem lazaságának, az igazolatlan hiányzásoknak, a késéseknek, a napközben való lógásnak a felszámolása a könnyűipar további fejlődésének elengedhetetlen feltétele. Nagy számban jönnek az iparba olyan új munkások, nagyrészt nők, akik eddig a kisiparban dolgoztak vagy a házimunkából kerültek az iparba. Ezek a dolgozók nehezen szoknak hozzá a nagyüzemi, a szocialista termelés úifajta követelményeihez, különösen ha nem kapnak ehhez megfelelő segítséget. A termelékenység növekedését nagy mértékben akadályozzák az ide-oda vándorló új, sőt néha régi munkások, akik arra kényszerítik a vállalatok vezetőit, hogy szinte napról-napra átcsoportosítsák az üzemen belül a munkaerőket. Hazánkban ma nem a családi nyomor, nem a munkanélküli férj keresetének pótlása kényszeríti az asszonyokat a termelőmunkába. Ezért fordul elő, hogy egyes öntudatlan nödolgozók házimunkájuk elvégzésére könnyen otthon maradnak egy-két napot, nem törődve azzal, hogy közben esetleg 10—12 gép gazdátlanul áll. A munkaerőhullámzás oka sok esetben az, hogy a gazdasági és szakszervezeti vezetők nem foglalkoznak kielégítően az új munkásokkal, közömbösek azok egyéni problémái, szükségletei iránt. Az üzemek egy részében az igazgatók nem tartják be kormányunk határozatait a munkavédelemről. Egyes üzemek piszkosak, elhanyagoltak, kevés szociális védelmet nyújtanak. Emellett nem egy igazgatónál nagyfokú liberalizmus mutatkozik a notórius selejtgyártókkal és lógósokkal szemben. Kevés kivétellel a művezetők nem élnek a minisztertanács határozatában foglalt jogaikkal és kötelességeikkel. Hogy jövő évi, még nagyobb erőfeszítést követelő tervünket teljesíthessük, fel kell számolnunk üzemeinkben a fegyelmezetlenséget. A fegyelmezetlenség megfékezése nélkül nem tudjuk megakadályozni, hogy 10—12 éve egy üzemben évi december hó 19-én, szerdán. 836 dolgozó, begyakorolt szövőnők, íonónők, bőripari dolgozók vagy más szakmabeliek el ne menjenek más iparágakba. El kell érni a könnyűiparban is annak a szellemnek a kialakítását, amelyről Rákosi elvtárs beszélt, amely elítéli, megbélyegzi a fegyelmezetlenséget, amelyben a fegyelem megsértése, igazolatlan elmaradás, selejtgyártás szégyen és gyalázat. Emellett az eddiginél még nagyobb mértékben kell fejleszteni a könnyűiparban a szociális intézmények hálózatát. Bölcsődék, napközi otthonok, jól felszerelt üzemi konyhák könnyítsék meg asszonyainknak a termelő munkában való részvéteit, másrészt biztosítsák számukra a politikai és szakmai színvonaluk emeléséhez szükséges szabadidőt. Mindez kapcsolatban áll a nők szakmai továbbképzésével, a női műszaki káderek nevelésével. Erre kötelez bennünket nem utolsó sorban, hogy a könnyűipar dolgozóinak nagy része, nő. Rákosi elvtárs nem egy esetben rámutatott- arra, hogy egész nemzetgazdaságunk hatalmas erőtartalékát jelentik az öntudatban gyarapodó és tanulni akaró nők tíz- és tízezrei. Komoly eredménynek számít az, hogy a minisztériumhoz tartozó 17 ipari technikum hallgatóiból 686 férfihallgató mellett 907 nő tanul és hogy a minisztérium és a hatáskörébe tartozó vállalatok vezetőkádereinek 21 %-a nő. Ugyanakkor még nagyon lassan nevelődnek a női művezetők és segédművezetők, általában a női műszaki alsnés középkáderek. T. Országgyűlés! A könnyűipar már edd'g is komoly eredményeket ért el és minden remény megvan arra, hogy a hibák felszámolásával még jobban segíti pártunk és kormányunk- béketervének megvalósítását. A könnyűipari minisztérium költségvetése is azt bizonyítja, hogy ötéves tervünk a béke, a felemelkedés, a szocializmus építésének terve. Könynyűipari eredményeink és a könnyűipar tervei világos bizonyítékai annak, hogy a magyar nép a békés építő munkának a párt és a kormány által kijelölt útján halad. Ezért a könnyűipari minisztérium költségvetését mind pártom, mind a magam nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Minthogy a tárcához több hozzászóló nincs, és módosító indítványt nem jelentett be senki, felteszem a kérdést: elfogadja-e az országgyűlés általánosságban és részleteiben a könnyűipari tárca költségvetését? (Igen.) Kimondom a határozatot: az országgyűlés a könynyűipari tárca költségvetését általánosságban ós részleteiben elfogadta. (Taps.) T. Országgyűlés! Az ülést délután 3 óráig felfüggesztem. (13.10) (Szünet 13.10—15.02) (Elnök: MOLNÁR IMRE.) ELNÖK: T. Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik az építésügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Az országgyűlés -tudomására hozom, hogy a tárcához Köböl József és Tóth István képviselők jelentkeztek szólásra. Csala László előadó képviselőtársunké a szó. CS ALA LÁSZLÓ előadó: T. Országgyűlés! Most, amikor-az építésügyi tárca 1952. évi költség-