Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-42
637 Az országgyűlés 42. ülése 195Ï. A szükséges nyersanyagok, alapanyagok egy részét külkereskedelmi szerveink biztosították, i95l-ben külkereskedelmi forgalmunk döntő része már a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, a népi demokráciákkal és a Német Demokratikus Köztársasággal bonyolódott le. Az együttműködés kimélyítését jelenti, hogy hosszúlejáratú árucsereforgalmi megállapodásokat kötöttünk és készítettünk elő a Szovjetunióval és számos baráti országgal. Figyelemreméltó tény az is, hogy kivitelünkben jelentősen eltolódott az arany az ipar javára a mezőgazdasággal szemben. Szeretném ez alkalommal iis hangoztatni, hogy mi minden országgal, a tőkés országokkal is hajlandók vagyunk az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök biztosítása mellett kereskedelmet folytatni. Szerintünk ez hozzájárul a béke ügyének védelmezéséhez. De nem egyezünk bele abba, hogy megkülönböztetéseket alkalmazzanak velünk szemben. Elmúlt az az idő, amikor Magyarország egyenjogúságát a gazdaság, a kereskedelem terén is kényre-kedvre sérthették meg az imperialista nagyhatalmak. Az ipar és a bányászat fellendülése ugyanakkor az építkezési tevékenység nagyarányú növekedésével is járt együtt. Az ország minden területén számottevő építkezések folytak. Nincs ma már hazánknak egyetlen tája sem, amely ne büszikélkedhetnék új építőállványokkal, frissen emelt falakkal. Átlagban minden negyedik, ötödik napon egy-egy új gyárüzem épületét adjuk át rendeltetésének, nem is szólva a tudomány, az oktatás, a népművelődés és az egészségvédelem új házairól. Építőiparunk nagy fellendülése is eléggé szemlélteti, milyen távol maradt már mögöttünk az a múlt, amelyben a meglévő gyárépületek kapuit is bezárták és az év jórészében tétlenségre kárhoztatták a kőműveseket. Az építésügyi minisztérium építőipari tröszt-, jei teljesítették 1951. évi tervüket. Sikereik nyomán vált Dunapentele község Sztálinvárossá, épült fel a nagy inotai áramszolgáltató üzem több részlege, sikereik nyomán tanítanak új épületben a miskolci nehézipari műegyetemen, avatott fel új székházat a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem és Veszprémben a nehézvegyipari egyetem. De nem tagadhatjuk el azt sem, hogy ugyanakkor a tanácsi építőipari vállalatok nem teljesítették az erre az esztendőre szóló tervüket. Többek között az épületek egész sorával maradtak adósak szocialista mezőgazdaságunknak. S ugyancsak az erőteljes fejlődés akadályozójává válhat az építőanyagipar lemaradása is, bár itt örvendetes javulás kezdődött el. Az elért eredmények mellett egész építőiparunknak nagyobb gondot kell fordítania a következőkben a munka jobb megszervezésére, az önköltség csökkentésére. A termelésnek e kibővülése fokozott teljesítményeket követelt meg a közlekedés és a posta dolgozóitól, akiknek gondoskodniuk kellett a nagy árutömegek mozgatásáról és a megnövekedett személyforgalom lebonyolításáról. Erre csak úgy nyílott lehetőség, hogy új létesítmények, vasútvonalak, hidak egész sorát hívták életre. évi december 15-én, szombaton. 638 Közlekedésünk közelebb hozta a fafut a városhoz. Erre mutat többek között, hogy a távolsági autóbuszok 1951-ben — eddig — 49 millió utast szállítottak, szemben az 1950-es esztendő 28 milliós számával. Ezzel egyidejűleg kényelmesebbé és gyorsabbá vált a városi lakosság közlekedése is. Ebben az esztendőben kereken 250 millió forintot fordítottunk erre a célra, és hogy mást ne említsek, a gyárváros dolgozóir nak nagy örömére létrehoztuk a közkedvelt csepeli gyorsvasűtat. Épül büszkeségünk, a budapesti földalatti gyorsvasút. Tisztelt Országgyűlés! Bizonyos, hogy az ipar, a bányászat, az építkezés, a közlekedés ilyen örvendetes felvirágzására nem kerülhetett volna sor, ha nem kapjuk meg mindehhez a Szovjetunió állandó segítségét. Alig lehet felbecsülni annak az útmutatásnak az értékét, amelyet e hatalmás testvéri országtól kaptunk. Az ismereteknek, a tapasztalatoknak gazdag tárháza tárult ki előttünk. Küldöttségeinknek egész sora ismerkedhetett meg a Szovjetunió élenjáró vívmányaival és ugyanakkor szovjet tanácsadók, tudósok, szakemberek, sztahanovisták, küldöttségek látogattak el hozzánk, hogy közvetlenül nyújtsanak támogatást előrehaladásunk kérdéseinek megoldásában. Ilyen módon mi néhány esz"tendő — sok esetben csak néhány hónap — leforgása alatt juthattunk birtokába azoknak a termelési módszereknek, amelyeket az élenjáró szovjet emberek évtizedek harcaiban kovácsoltak ki. Ez volt a mi előrehaladásunk legfőbb emeltyűje. Enélkül csak vicinális módjára döcögiiénk, ezzel pedig gyorsvonat módjára megyünk előre. De termelési sikereink ugyanakkor arról is tanúskodnak, hogy népünk alkotóképessége széleskörűen bontakozik ki. Ez a mi népi demokratikus rendszerünk sajátossága. Ez abból folyik, hogy Magyarország az urak országából a nép hazájává vált, a dolgozók magukénak érzik az államot és szívesen tesznek erőfeszítéseket felvirágoztatásáért. *Ez továbbá abból is folyik, hogy nálunk a magánérdek találkozik a közérdekkel, hogy nálunk minden tonna szén és minden mázsa búza gazdagítja az egész, népet, s ugyanakkor az egyes dolgozó javára is szolgál. Ezért van az, hogy nálunk a munkaverseny a népgazdaság fejlődésének nagy ösztönző ereje. Ennek a munkaversenynek éltető forrása a dolgozók hazafias lelkesedése. Állami szerveink fontos feladata, hogy biztosítsák a verseny fejlődésének feltételeit, és szeretnék itt rámutatni arra, hogy a jövőben többet kell tennünk ezen a téren. Ugyanakkor azonban le kell nyesegetnünk a verseny állami szervezésének bürokratikus vadhajtásait is, és azon kell igyekeznünk, hogy elsősorban a tömegek alkotó kezdeményezését hozzuk felszínre. Hasonló a helyzet a takarékossággal kapcsolatban is. Eredményeink amellett szólnak, hogy értünk el haladást ezen a téren, de ez korántsem elégséges. Tudatában kell lennünk annak, hogy minden kilónyi szén, liternyi olaj, a villamosenergia, a forint, amelyet a népgazdaság részére megtakarítunk, egy lépéssel közelebb visz, bennünket a szocializmushoz. Éppen ezért kell sré49*