Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-42
639 Az országgyűlés 42. ülése 1951. évi december ÍS-én, szombaton. 640 íesen kifejlesztenünk az anyaggal, idővel, pénzzel való gazdaságos bánásmód szellemét és éppen ezért kell felkarolnunk és támogatnunk az olyan kezdeményezéseket, mint például a hulladékanyagok felhasználására irányuló Gazda-mozgalom. Hadd tegyem itt szóvá a munkafegyelem kérdését is. Ismeretes, hogy ezen a téren bizonyos lazaság van és ez népgazdaságunknak kárt okoz. A késések, az igazolatlan mulasztások, a munkaidő hanyag- kihasználása millióktól fosztja meg népünket és hátráltatja fejlődésünket. Nem kivétel ebben a tekintetben a mezőgazdaság szocialista szektora, az állami gazdaságok, a gépállomások, a termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csoportok területe sem. Ezen a bajon ezért gyökeresen kell segítenünk. El kell érnünk azt, hogy az üzemekben mindenütt magasfokra emelkedjék a munkaerkölcs és a dolgozók maguk »bélyegezzék meg a hanyagokat, selejtgyártókat, a fegyelem megbontott. De ahol ez nem segít, ott keményebb eszközökhöz is kell nyúlnunk már csak azért is, mert igen sok esetben az ellenség tudatos kártevésével állunk szemben. Itt elsősorban a munka felelős vezetőinek kell nagyobb eréllyel fellépniök: az igazgatóknak, a mérnököknek, a művezetőknek, a hivatalvezetőknek, a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok elnökeinek, brigádvezetőinek. Bizonyosak lehetnek abban, hogy nem csupán az államvezetés, hanem az öntudatos dolgozók részéről is támogatást kapnak, hiszen a becsületes dolgozók, akik a túlnyomó többséget teszik ki, tisztában vannak azzal, mit követel meg tőlük a szívükhöz oly közelálló népi demokratikus rendszer megerősítése és tisztában vannak azzal is, hogy mások megengedhetetlen lustaságának és nemtörődömségének elsősorban ők maguk látják- kárát. Hadd ismételjem meg itt Rákosi Mátyás elvtárs nemrégiben elhangzott szavait: »A munkafegyelem lazasága jelenleg egyik legnagyobb fékünk. Minél hamarabb teremtünk e téren rendet; annál erőteljesebb lesz további fejlődésünk!« Engedjék meg, hogy most áttérjek népgazdaságunk másik legdöntőbb területére: a mezőgazdaságra. A mezőgazdaságban gazdag termést takaríthattunk be az idén. Ennek eredményeképpen nemcsak teljesítettük, hanem — 'legalább is ami a földművelést illeti — jelentős mértékben túl is teljesítettük a tervet. A holdankénti átlagos hozam a főbb terményeknél mindenütt magasabb volt, mint amekkorával tervünk számolt. Árpából 22% -kai, zabból 37% -kai, kukoricából és cukorrépából mintegy 60%-kai, burgonyából több mint 100%-kai magasabb a termésátlag, mint az előző évben. Ez másszóval azt jelenti, hogy például a búza terén 5.6, a rozs terén 7.8, az árpánál 4.1, a kukoricánál 38.8, a cukorrépánál 39.2%-kai haladta túl a termésátlag a terv előirányzatát. Mindebben nem csupán a kedvező időjárás hatása mutatkozik meg, hanem a dolgozó parasztság odaadó, becsületes, szorgalmas munkája is. De jelentkezik a dús eredményekben annak a ténynek a hatása is, hogy a munkásosztály, a párt és a kormány az ország gazdasági erőforrásainak tekintélyes hányadát rendszeresen a dolgozó parasztság támogatására fordította. Itt nem csupán arra gondolok, hogy nemesített vetőmagokat, műtrágyát, hiteleket, stb. bocsátottunk a mezőgazdaság rendelkezésére, nem csupán arra, hogy például egyedül az őszibűzából 3560 vagon vetőmagot cseréltünk ki. Utalok én itt az iránymutatásnak, a tanácsadásnak, az anyagban és eszközben nyújtott segítségnek arra a sok módjára, amely a dolgozó parasztság számára szilárd alapot teremtett. Maga a mezőgazdasági terv is ilyen támasznak bizonyult, hiszen gondoljunk csak arra, hogy az úri Magyarországon a rossz termés éhínséget hozott, de ugyanakkor a jó termés is átokká vált, mert egyszerűen eladhatatlanná tette a mezőgazdaság termékeit. De vegyük csak számba azt a sokezer gépet, amelyet a város gyárai küldtek, amelyek termelékenyebbé tették a mezőgazdasági munkát és ugyanakkor a legnagyobb fáradsággal járó műveletek alól is felmentést adtak. Vegyük csak tekintetbe, hogy eddig mintegfy 2250 traktort, 131 kombájnt, 867 cséplőgépet, 1079 kévekötő-aratógépet küldtünk a falunak ebben az esztendőben, nem is szólva a sok traktorekéről, traktortárcsáról, kultivátorről, traktoros vetőgépről, kazalozóról. 72.000 katasztrális holdon létesítettünk öntöző kultúrát. A Szovjetunió élenjáró agrártudományának vívmányait felhasználva egész sor új agrotechnikai eljárás meghonosítását is javasoltuk. így ez évben alkalmaztuk először nagyobb területen az előhántös ekét, a kukorioa négyzetes ültetését, a napraforgó és a tengeri pótbeporzását. Ugyanakkor az elmúlt év 300.000 katasztrális holdas területével szemben közel 750.000 holdra emeltük a másodvetések területét. Bevezettük a burgonya nyári vetését, amivel a kísérleti területen átlagosan 35%-os terméstőbbletet értünk el. Egész sor új mezőgazdasági kultúrát is meghonosítottunk • s ennek eredményeképpen ma már hazai földön termelünk meg olyan növényfajtákat, amelyekhez korábban kizárólag import révén jutottunk hozzá. Eddig 50.000 katasztrális holdra emeltük gyapotterületünket és Van már kokszagizunk, kenáfunk és földi mogyorónk. Mezőgazdaságunk eredményéről szólva nem lehet eléggé hangsúlyozni annak a segítségnek a jelentőségét, amelyben e téren is részesített bennünket a Szovjetunió. A szocializmus hazájában járt parasztküldötteink, tudósaink, a szovjet kolhozgazdaságok nálunk járt küldöttei mind-mind a termelés új útjait, új módjait tárták fel előttünk, új eljárások meghonosítását tették lehetővé s ezzel még bőségesebb termés elérését segítették elő. Az eredményekből az is nyilvánvaló, hogy a dolgozó parasztság túlnyomó többsége áldozatkészen dolgozik. Ez a dolgozó parasztság becsületesen megfelel azoknak a kötelességeinek, amelyeket saját állama, a nép állama elvár tőle, rendesen fizeti adóját és büszke arra, ha túlteljesítheti beadási kötelezettségét. De találkozunk még jócskán hiányossággal is az állampolgári fegyelem terén. A kulákok mindent megtesznek, hogy a nép államának törvényeit kijátsszák és ezáltal a dolgozók. megélhetését megnehezítsék és akadnak dolgozó parasztok
