Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-40

5Ô9 Az országgyűlés 40. ülése 1951. táshoz segíthette volna azokat az .annyira hirdetett haladó, humánus elveket. Hiányoztak ennek (politikai, gazdaság'j és társadalmi (előfeltételei, hiányzott az a strukturális átalakulás, amely nélkül ezek az elvek nem vihetők .az érvényesülés irányába és persze — mellesleg mondva — hiányzott éhhez az őszinte szándék is. Ma már mindenki előtt világos, hogy cj.tk a szocialista társadalom, a maga szocialista pgérzetével lehet alkalmas arra, hogy ezeknex az alapvető elveknek valóban érvényt szerezzen. Ezek a humánus elgondolások a szocializmus humanizmusa és demokratizmusa nélkül légüres térben mozognak, nincs és nem is lehet kapcsolatuk a valósággal. És azok a bizonyos technikai biztosítékok is csak aíkkor tehetnek szert értékre, ha a szocializmus talajára helyezzük őket. Akkor azonban természetesen a valóban komoly biztosítékok körére korlátozódnak és elesik az a rengeteg, hiábavaló, tisztára formális áíbiztosíték, amely valójában éppen az állítottál ellentétes cél szolgálatára alkalmas, mert felisrnlerhetetlenné torzítja az alapvető elveket és valójában azok érvényesülése elé emel szinte áíttörhetetien korlátokat- ' A mond ott aktnak ékes bizonysága az új törvény, amelyben a szocialista jogórzet és jogtudat alapján a maguk 'komoly valóságában bontakoznak ki a történeti fejlődés során kialakult helyes kívánalmak, de most már a megvalósíthatóság és a biztosított megvalósulás jegyében — megnemesítve és megbővítve azokkal az újabb nagyfontosságú tapasztalatokkal és 'eredményekkel, amelyekkel a Szovjetunió szocialista joga és alkotmányunk vívmányai valamennyiünket gazdagítottak. Ebben a törvényben dialektikus összefüggésükben mutatkoznak meg ezek az alapelvek, nem abban a metafizikus széttagoltságban és így szükségképpen ellentmondó érthetetlenségben, amint ez régebben történt.. Ebben a törvényjavaslatban nyíltan és őszintén jelentkezik minden értékes elvi célkitűzés, gátló ballasztok nélkül és mindazokkal a biztosítékokkal, amelyekre valóban szükség van és amelyek valóban garanciális értéket jelentenek. Csak néhány példát akarok itt említeni. A dialektikus materializmus számára nem kétséges, hogy van objektív külvilág és az számunkra megismerhető — az anyagi igazság elvét a szocialista jogász ennek folytán őszintén és k; molya-n veszi és következetesen valósítja meg, mert tudja, ho^y ily igazság van és az megismerhető. Eljárási jogunk gerince az anyagi igazság elvének érvényre juttatása. És mert szocialista társadalmunk legfőbb értéke az ember, az anyagi igazság érvényesülésének elve sohasem kerülhet Összeütközésbe azokkal az emberi, állampolgári jogokkal, amelyeket alkotmányunk biztosít. E két elv karöltve érvényesül a törvényjavaslatban. A védelem jogainak, a bizonyítás kötetlenségéníak, a szabad bírói meggyőződés kialakításának, valamint a többi vezérlőelvnek biztosítása az előbb 'említett két alapelvnek természetes következése. jMindez szoros és elválaszthatatlan kapcsolatban áll egymással és a társadalmat védő szocialista igazságszolgálévt május hó 18-án, pénteken. 600 tatás a lap gon db latá val, amely a legvilágosabban Alkotmányunk 4Í. §-ában jut kifejezésre. Nincs időnk a törvény anyagának részletes feldolgozására az alapelvek szemléltetése céljából. Csak egy-két példára utalok. Az eljárás gyorsítása, amit ez a javaslat minden

1 vonatkozásban következetesen megvalósítani igyekszik, egyaránt szolgálja az anyagi igazság elvét és a védelem jogos igényeit. Csak a gyors ítélkezést tekinthetjük olyannak, amely megfelel a célnak. Csak a gyorsan bekövetkező buntetésntek van javító és nevelő hatása, csak a gyors ítélkezésnél érezzük az igazság erejét. Csak a gyors ítélkezés kíméli meg a terheltet — ártatlan és bűnös terheltet egyaránt — a hosszadalmasság tortúrájától és csak a gyors ítélkezés alkalmas arra, hogy meglelje az anyagi igazságot, hogy teljes erejükben találja még a bizonyítékokat. Az eljárás gyorsítását szolgálja az ügyészi letartóztatás korlátozott volta, az ez ellen • ' ismételten használható jogorvoslatok és persze az a rendelkezés, hogy a vádirat beadásától számított egy hónapon belül az ügy tárgyalásra tűzendő. Mindennek az ellenkezőjét mozdították elő a régi eljárásnak az előkészítő szakra vonatkozó ' úgynevezett biztosítékai, amelyek valójában az elhúzásnak, hosszadalmasságnak és különböző manővereknek voltak biztosítékai, A régi eljárás akárhányszor j megtoldható, megfejelhető nyomozása, az erre következő felesleges — a? 1950. évi 12. számú törvényerejű rendelettel egyébként már eltörölt — vizsgálat, amely szintén megtoldható volt és minden más, ami e körül adódott és szövődött, a lassúságott szolgálta, az anyagi igazságot ós a védelem természetes jogait veszélyeztette, a terheltet hosszú bizonvt:ilanságban tartotta. Az anyagi igazságot és az azzal összefüggő egyéb fontos érdekeket szolgálja, hogy nincs már a büntetés viszonylag csekély volta folytán fellebbezés alá nem vonható ítélet, nincsen elkésettség címén elutasítható bizonyítás, nincsen a főmagánvádíó szándékolt távolmaradása folytán szükségképpen megszűnő és így felderítés nélkül maradó főmagánvádas per. Megszűnik a formális bizonyítékokból megmaradt csökevény: a vallomásra tett eskü. Megszűnik az egész vonalon az az értelmetlen formalizmus, amelyre groteszk példa volt az alaki semmisségi okok bejelentése, azok későbbi fenntartása, a bejelentésük visszautasítása ellen használt felfolyamodás és ehhez hasonlók. Nem kívánom az Összehasonlító példákat tovább szaporítani. A soronkövetkező feladat az, hogy az új büntetőperrendtartásnak; alapvető elgondolásait a legszélesebb körökben tudatosítsuk, hogy annak szellemét mindenki átérezhesse, átérthesse, értékelhesse s azokat, akik a törvényt közvetlenül alkalmazni fogják, ne csupán: rendelkezéseire, a törvény betűire tanítsuk meg, de a szocializmus építésével szoros összhangban álllö szellemére is, az egyes rendelkezéseket irányító elgondolásokra és célokra. Komoly és fontos feladat vár itt a jogi főiskolák tanítóira, mint a jövő jogásznemzedékének kiképzőire, a népi ülnö-