Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-40

591 Az országgyűlés 40. ülése 1951. évi május hó 18-án, pénteken 592 tudó személy iaz eljárás egész folyamán miind szóban, mind írásban anyanyelvét használhatja. A megelőző jogrendszer ezzel szemben csupán egyes vidékeikre korlátozottan állapította meg ezt a jogot, amely a (gyakorlatban egyébként úgyszólván soha «sem valósul! meg. T. Országgyűlés! A javastat II. fejezete aiz eddigi szétszórt jogszabályok -helyett egységes, világosan áttekinlfliető rendszerbe foglalja a büntető bíróságok működésére vonatkozó szervezeti, hatásköri és illetékességi, nemkülönben a szocialista törvényességnek megfejelő 'eljárást szolgáló garanciális szabályokat. Kifejezésre juttatja a javaslat 'általánosságban, hogy a népi ülnököket ugyanazok a jogok és kötelességek :

iIlletik meg,; •mint a szakbírákat. A bírák kizárásla szempontjából jelentős egyszerűsítés, hogy a kizárást általában ugyanannak a bíróságnak egy másik tanácsa intézi el. így az ügy nem húzódik el amiatt, hogy döntés végett más bírósághoz kelti áttenni. A IM. fejezet összefoglailóain szabályozza a bíróság előtt jogokat érvényesítő feleknek és képviselőiknek, jogállásait, és ezek szerint ebben la kérdésben könnyen áttekinthető, egységes képet nyújt. Igen figyelemreméltók a javaslat 48—52. §-a,i, amelyek súlyt helyeznek arra, hogy a terhelt részére a legmesszebbmenőén álljon rendelkezésre mindaz a segítség, amelyre ügyében szüksége van. A IV. fejezetben a bizonyítási eszközök kérdésével foglalkozik a jiavasliat Az 53. § kimondja, hogy bizonyítási eszközök a terhelt személyes nyilatkozatai, a tanúvallomások, a .szakértői vélemiény, a szemSe, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. Lényeges újítás, hogy ugyanennek a törvényszakasznak a másodlik bekezdése kimondja: eskünek az eljárásban helye nincs. T. Országgyűlés! A VI. fejezet az eljárás megindításáról, a nyomozásról intézkedik. Az előzetes letartóztatás előfeltételéit, bár tömörebb és világosabb fogalmazásban, ugyanúgy határozza meg a javaslat, mint az eddigi büntető perrendtartás 141. §-a. Eltérés mutatkozik ellenben az ügyész 'állta 1 elrendelt letartóztatás tartama alaltt érvényesíthető garanciák tekintetében. Ugyanis a jelenlegi rendszer szerint a terheltet megillette ugyan minden esetben >a letartóztatás kérdésében a nyomban gyakorolható egyszerű fellebbezés joga, ha azonban a bíróság a fellebbezést elutasította, az előzetes letartóztatás a tárgyalás kitűzéséig tartott. Az előttünk (fekvő, most tárgyalás alatt álló javaslat viszont iá nyomban 'gyakorolható fellebbezési jog megtartása-melllett még fcétizben teszi lehetővé a vádirat benyújtásáig is a bíróság döntésének Meszközlését az előzetes letartóztatás kérdésében, mégpedig a letartóztatástól számított egy hónap és három hónap letelte után. A javaslat VII. fejezete a vádiratrla, annak a bíróság élé terjesztésére és bírói felülvizsgálataira, valamint a vádírat nélkül elintézhető eljárásra vonatkozó jogszabályokat foglalja össze. A 138. § meghatározza, hogy mit keli tartalmaznia 0. vádiratnak. Ily vonatkozásban lényeges s, hogy a tényállás rövid előadását a bizonyítékok ismertetésével kell tartalmaznia a vádiratnak, továbbá a csdlekmény társadalmi veszélyességének megitéléséhez szükséges személyi és tárgyi körülményeket. Érdekes és helyes intézkedése a javaslatnak, hogy a miagánvádlót 'sohasem kötelezi vádirat benyújtására, hanem általánosságban kimondja, hogy a főmagánvád esetében maga a feljelentés pótolja a vádiratot. Ez a rendelkezés igen helyes, mert az olyan Jómagán vád lót, aki nem bír jogi végzettséggel, nem kényszeríti jogi fejtegetéseket magában foglaló írásbeli művek készítésére. T. Országgyűlés! A javaslat VIII. fejezete részletesen szabályozza az elsőfokú bíróságok előtti tárgyalások lefolyását. A javaslat nieim tesz különbséget járásbírósági és, megyei bírósági tárgyalások között. Ez nemcsak az egyszerűséget, a könnyebb áttekinthetőséget szolgálja, hanem indokolt azért is, mert a járásbíróság szintén

1 mindig tanácsiban, népi ülnökök részvétele mellett tárgyalja az ügyeiket éppenúgy, mint a megyei bíróság. A törvényjavaslat a tárgyalásinak a terheU távollétében valló 'megtartása esetére nem hoz különleges rendelkezésieket. Az így hozott ítélet tehát teljes érvényű, és ennek megfelelően hozandó meg a javaslat szerint. A IX. fejezet azokat a szabályokat foglalja össze, amelyek az elsőtfokú bíróságnak a tárgyalás állapján hozott határozataira vonatkoznak. A javasillat lényegében nem hoz érdemi eltérést az eddig [fennállott jogszabályoktól. Figyelemreméltó azonban az laz újítás, almelyett a javaslat a polgári jogi Igény elbírálása körében vezet be. A törvényjavaslat többek között azt a célt is szolgálja, hogy minél szélesebb körben tegye lehetővé a polgári .jogiigénynek a büntetőperben váló érdemi eldöntésélt. A legtöbb polgári jogi kérdés a büntetőperben nagyobb nehézség nélkül eldönthető, ebben az esetiben pedig merőben feleslegessé válnék külön polgári per indítása. Igen helyes, gyakorlatilag értékes a fejezetnek az az újítása is, hogy — szemben az eddigi joggal -- az itélet indokolását egy esetben sem teszi mellőzhetővé. Fontos ez különösen huzamos idő után benyújtott perújításnál, amikor az indokolás nélkül aligha lehetne boldogulni. A X. fejezet a fellebbezés kérdését tisztázza. Még a jogiban járatlan előtt is köztudomású tény, hogy eddig fennállott jogszabályaink a perorvoslati jog terén sok nehézkességgel és kiküszöbölhető jogi formalizmussal küzdöttek. Már az 1949. évi XI. törvénnyel kiküszöböltük ezt a súlyos hiányosságot és a fellebbezési eljárást sokkal egyszerűbbé, áttekinthetőbbé tettük. Az új büntető perrendtartás éppen ezért természetszerűleg nem hoz sok újat ezen a téren. Mégis ilyennek tekinthetjük, hogy ia javaslat nem veszi át az 1949. év! XI. törvénynek azt a tilalmát, hogy amennyiben a kiszabott pénzbüntetés mértéke a 300 forintot oem haladja meg, fellebbezésnek helye nincs. Az anyagi igazságra törekvés bizonysága, hogy a fellebbezés lehetősége a kiszabott büntetés mérvétől teljesen független. Jelentős változás e fejezetben meg az is, hogy