Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-40

585 Az országgyűlés 40. ülése 1951. évi május hó 18-án, pénteken. 586 nek a rémtetteknek, számos bírósági eljárást ké­szít elő. A foglyokat azzal vádolják, hogy a börtönben megsértették az 509. számú törvényt, mely halállal bünteti az érvényben lévő börtön­rendszer bírálatait. Jugoszláviában ez év elején a titóislták ame­rikai parancsra 11.000 jugoszláv, német és olasz háborús bűnöst bocsátottak szabadon. KÖZÜIÜR sokat a ' jugoszláv népb íróságok* annakidején halálra ítéltek. , Tïtoék néhány héttel ezelőtt közölték a bonni hatóságokkai, hogy Jugoszláviában szaba­don bocsátották a jugoszláv bíróságok által el­itélt 120 náci háborús bűnöst. A Nova Borba, a jugoszláv politikai emig­ránsok forradalmi lapja írja: . »Állandóan folyik a jugoszláv hazafiak le­tartóztatása, akik között mind nagyobb számban vamak elvtársaink. Január második felében az UDB újabb razziákat hajtott végre Beográd­ban és országunk több városában. A forradalmi hazafiak újabb százait tartóztatták le. A letartóztatottak 'számának nagysága leg­jobban meglátszik a beográdii börtönökön. Míg például Beográdbam a Ddigradszka-utcában 1949-ben a letartóztatottak száma 300 volt, ez a szám ma 1800-ra emelkedett. A hírhedt Glav nyacsában még három barakot építettek, ahová ezernél több foglyot zsúfoltak, mert a cellákban már nincs több hely. Jugoszlávia népei ellen Tito—Rankovics bandája véres gaztetteket követ el. Ilyen gaztet­teket hajtottak végre a fasiszta megszállók is a 'háború ideje alatt.« Az Albániában elő jugoszláv politikai emigránsok lapja, a »Szabadságért« számos pél­dát említ, melyek súlyos vádakkal terhelik a titoista hóhérokat azokért a kegyetlenségekért, melyeket Crna Gora népein követnek el. Egy éjjel —- írja a lap — betörtek az udbá­sok Cungaj Gyin 1 paraszt házába Zatrijebcán. Arra akarták kényszeríteni, hogy fedje fel nekik a Tito-klikk ellen harcoló illegális forradalmi harcosokat. Amikor erre nem volt hajlandó, meg­ölték az egész család szemeláttára. Kolasinbam megölték pavle Rabrent, aki 1939 óta párttag, csak azért, mert nem értett egyeit áruló politikájukkal. Kotasinban az udbá­sok a börtönben kegyetlenül megkínozták, majd utána megölték Scsepánovics földművest. Ilyen és hasonló példákat ezerszámra sorol­hatnék. De további példáik helyett hadd olvassak fel egy részletet egy levélből, amely la jugo­szláviai börltöiwilszonyioikiró'l számol ibe és amely visszatükrözi Jugoszlávia népeinek hasi haircát Tito—Ranlkoviies bandája ellen és hirdeti, hogy a belgrádi hóhérok felelni fognak véres tetteikért: (Olvassa:) >*Kedves Elvtársak! Kérem, közöljétek de ezt a leveleimet arról a borzaihnas terrorról, amelyet a kommunisták és országunk többi hazafiiai szen­vednek a ibelgráidi Glavnyaosáibaip. Levelemben főleg azokra a kegyetlenkedésekre szorítkozom, melyéket a Ollavnyaicisában 'hajtanak végre, mert egy bizonyos ideig engëm is ebben a börtönben kínoztak. A Glavnyaesában több mint 3000 kommunista van bezánva. fez a 'börtön maximálisan ennyi emlbert tud befogadni. A Gilavnyacsából majdnem mieden nap Szremszkia Mltrovicábia szállítják a letartóztatottakat és helyükre újakat hoznak. Ilyen módom a börtöniben mindig megmarad a letartóztatottak rnJaximáiliis száma. Mindezek az emberek, a Ikolmimiunlisták és országunk többi haza­fiainak ezrei, akik most ott vannak, Vagy pedig már volltak, hallatlan kínokat álltak ki, melyeket Igen nebéz leírni. Rankovics többi mérges kutyái mellett, akik a letartóztatottak kínzását végzik, a fő hóhérok: Pavle Banyevics őrnagy, a börtön igazgatója, Kotle ezredes, a központi UDB nyomozó osz­tályának íónöke és valami Voja Rlitoar. Ezek a hó­hérok a» Gliavnyacsa sok falát népünk legjobb fiiaimalk vérével fecskendezték be. Kotlle ezredes borzalmasan kínozta Milane Draksler egyetemis­tát, Djuiria Spolyairiesot, a Jugoszláv építészeti Dolgozók Szakszervezetének elnökét', Ljuba Vuso­vics ezredest és másokat. Kotile, Rlilbar és Bainyevics három hallatlanul! vérengző szadista hóhér, akik kegyetlenkedésük­ben túltettek tanítóikon, a Gestapo-tióhérokon. Gúnyolódva a letartóztatottak felett, ezek a gonosztevőik a Glavnyacsát három úgynevezett »mennyországra« osztották fel. Az első »mennyország« egy kétemeletes épü­ld, melyet még ia királyfi Jugoszlávia idejében építettek, körülbelül 100 börtönszobája van, ahol a letartóztatottak főleg a jugoszláv hadsereg tagjali, tisztek és atltisztek. A második és a barma dik »mennyország« régi török katakombák. A második »mennyország« négyszögalakú "és az ismert börtönoellákon kívül még igen sok magánzárkája is vam. Ennek a »mennyországnak« a pincéjében vannak a kínzószobák, az úgyneve­zett »gairderobe-ketrecek« és gázkamrák, melye­ket a. t'itöisták a háború idején építettek v Egy gáz­kamrában szöggel a következő volt bevésve: »Én, Nina Tumiea egyetemiista kérem azt, aki elol­vassa ezeket a sorokat, 'hogy mondja meg nővé­reimnek, Deszenkának, Szarajevó, Pavle Garanin­utca 2. HL emelet, hogy meggyaláztak és ször­nyen megkínoztak. Elljen népünk szabadsága! Éljen Sztálin! Nlima Tumina.« Ez az elvtársnö* a legnehezebb órákban, amikor a titoisták élő sír­boltjaiban úgy látszott,, mindennek vége, hogy többé nem kerül ki élve, nem kapitulált a titoista gestapoisták előtt. A . szeretett, drága Sztálin nevével harcolt, mint ahogyan a fasiszta meg­szállók elleni háborúban elvtársaink »éljen Sztáilin«-nal indultak rohamra. Nem, Tito gestapó bandájának nem sikerül népünket letörni. A győzelem a mienk lesz, elvtársak. Már nincs is messze.« így szol a levél, és erre a magyar nép csak még jobb teljesítményekkel, a felemelt ötéves terv­jó végrehajtásával, fokozott éberséggél, még szilárdabb egységgel felelhet, mert a Tito— Ran­kovics banda igája, terrorja ellen harcoló jugo­szláv népekkel szolidaritásunknak ezek az igazi kifejezői.

Next

/
Thumbnails
Contents