Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-39

569 Az országgyűlés 39. ülése 1951. évi május hó 17-én, csütörtökön. 570 karékoskodásért, és az önköltség csökkentéséért vívott mindennapi harcban. Ifjúságunk ma az épülő nagy' békeerőd, Dunapentele felé fordítja tekintetét. Néhány év­vel ezelőtt ilyen hatalmas építkezést még elkép­zelni is alig tudtunk, ma pedig minden magyar fiúnak és leánynak megvan a lehetősége arra, hogy résztvegyen a hatalmas vasmű és az új szocialista város építéséhen és beleírja nevét Dunapentele építőinek történelmi albumába. Az üzemi ifjúság mellett a szakérettségin lévő munkásfiatalok, parasztifjak, egyetemisták és középiskolások is nagy számban jelentkeztek Dunapentelére. »Nyolc kemény tanulással eltelt hónap van mögöttünk és rövid idő választ el bennünket első nagy állomásunktól, az érettségi­től« — írják a debreceni állami szakérettségis kollégium hallgatói. Tudjuk, hogy a mi békeharcunk a tanulás, ezért a legközelebbi feladatunk: fokozott tanulás­sal készülni az érettségire. Az érettségi után pe­dig Dunapentelére megyünk. Háromszáz fiatal akarata ez. így is forró szeretetünket, ragaszko­dásunkat akarjuk bizonyítani Pártiunkhoz, né­pünkhöz és a mi drága Rákosi elvtársunkhoz. (Lelkes, ütemes taps.) Ifjúságunk nagy kezjdeményezése a fém­gyűjtési hét, amelyet a Népgazdasági Tanács a Dolgozó Ifjúság Szövetsége javaslatára rendelt el. Ifjúságunk lelkes munkájával május 15. és 20. között új, rejtett tartalékokat tár fel és nagy értékeket őriz meg a színes fémek, vas- és egyéb huliadékok összegyűjtésével népgazdaságunk számára. Ez a kezdeményezés akkor lesz eredmé­nyes, ha üzemenként nem egy-két fémgyüjtő­brigáddal próbálják helyettesíteni az üzemi ifjú­ságot, mint ahogyan egyes üzemekben a fém­gyüjto hét első napjaiban tették, hanem a dol­gozó fiatalok döntő többsége bekapcsolódik a munkába. A DISZ-szervezeteknek olyan hangu­latot kell teremteniük, hogy szégyenkezniük kell­jen azoknak, akik nem vesznek részt fémgyűj­tés munkájában. És a fémgyüjtő hét akikor lesz igazán eredményes, ha a hét végével a munka nem fejeződik be, hanem a hulladékgyűjtés ifjú­ságunk állandójellegű munkájává válik. Falusi ifjúságunk legfőbb feladata most a tavaszi mezőgazdasági munkákban való aktív és példamutató részvétel. Parasztifjú Ságunknak az új és haladó, nagyobb termést biztosító ter­melési módszerek, la négyzetes kukoricavMés és a Szovjetunióban bevált egyéb módszerek alkal­mazása terén elől kell járnia es erre kell ösztö­nöznie az idősebbeket \s. A parasztifjúságot ké­vésbbé köti a régi rosszhoz, a megszokotthoz való ragaszkodás, ezért Könnyebben választja a felemelkedéshez vezető új utat! Ifjúságunk jól tudja, hogy az ötéves tervet, az ifjúság boldog jövőjének tervét csak béliében lehet megvalósítani. Az iparban, mezőgazdasága ban tervezett nagy • alkotásokhoz béke kell. Béke kell az új egyetemek és középiskolák, ipari tanuló­otthonok és kollégiumok, kultúrházak és sport­telepek építéséhez. Béke kell, hogy ifjúságunk megismerhesse szülőföldünket, • drága hazánk szépségeit, hegyeit és rónáit, síkságait és folyóit. Béke kell, hogy tanulhassunk és művelődhes­sünk, hogy vidáman és boldogan élhessünk. Ifjúságunk szíve minden melegével szereti a békés alkotó életet, ugyanakkor szenvedélyeset} gyűlöli azokat, akik az új életet, a szabad orszá­got, a boldog jövőt el akarják tőle rabolni. Szenvedélyesen gyűlöli a koreai gyilkosokat, az embervérre szomjazó háborús uszítókat, gyűlöl'» az angol-amerikai imperialistákat, Tito söpredék bandáját és mindenfajta cinkostársait. Jól kifejezi ifjúságunk érzéseit és gondola­tait Nagy Antal ifjúmunkás, a Dunai Vasmű építkezésének dolgozója, akinek a Szabad Ifjú­sághoz írt levelében a következőket olvashatjuk: »Elvtársak! Én, a Dunai Vasmű ifjúmunkás dolgozója, öntudattal csatlakozom mindazokhoz a dolgozókhoz, akik a békéért harcolnak. Munkám által vállvetve harcolok azokkal az elvtársakkai, akik csatlakoznak a békefelhíváshoz. Elvtársak! Kitüntetésnek érzem, hogy a Dunai Vasmű épít­kezésén dolgozhatok és a szocialista várost épít­hetem. Mint ifjúmunkás, kötelességemnek tartóTÍ azt, hogy a 'szocializmusért, népünk szabadsá­gáért, a békéért mindenkor harcra készen álljak. Magam úgy, mint a többi társam, aláírom a békefelhívást, mert tudom, hogy ezzel is hatal­mas csapást mérek a háborús uszítókra. Elvtár­sak! Még a hároméves tervet nem tudtam előbbre, segíteni, mert akkor még mint tanuló dolgoztam, de úgy érzem, hogy az ötéves ter­vet már én is előbbre tudom segíteni, mert ön* tudatos szakmunkásnak érzem magam. Köteles­ségemnek tartom, hogy munkámmal a békééit harcoljak az angol-amerikai imperialisták ellen és mindenfajta csatlósuk ellen, és ha kell, fegy­verrel védjem hazám szent határait. Fogadjuk nagy Pártunknak és szeretett Rákosi elvtársunk­nak, hogy a dicső szovjet ifjúság példája nyo­mán segítjük mi is a szabad és boldog 1 élet építé­sét, az ötéves terv, a béke tervének végrehajtá­sát.« A törvényjavaslatot a magyar ifjúság nevé­ben Örömmel és lelkesedéssel elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Vas Zoltán előadó képviselőtár­sunk kíván szólni. VAS ZOLTÁN előadó: T. Országgyűlés! A törvényjavaslat vitájában képviselőtársaink ré­széről különböző módosító indítványok hangzot­tak el. Azt javasolom, hogy ezeket az indívá­nyokat a t. Országgyűlés fogadja el. Ennek megfelelően a 23. § (2) bekezdését javasolom kiegészíteni a következő mondattal: »A másodvetés, területének 1954-ben el keH ér­nie az 1,480.000 kat. holdat.« A 35. § (6) bekezdésének utolsó mondat?! javasolom a következő szöveggel elfogadni: »En­nek értelmében a csecsemőférőhelyek számát ;iz eredeti ötéves tervben előirányzott 6000 betett 30.0000-re kell emelni.« A 36. § (3) bekezdését javasaim a követ­kező mondattal kiegészíteni: »Ip.i'i technikumot kell felállítani többek közt Salgótarjánban és Tatabányán.« Végül a 37. § (1) bekezdését javasolom ki egészíteni a következő mondattal: »A tervidc-

Next

/
Thumbnails
Contents