Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-27

41 Az országgyűlés Z7. ülése 19, fejlődést szolgálni, ellenkezőleg: gátlója, akadályozója a fejlődésnek. T. Országgyűlési A nemesi vármegye volt a kizsákmányoló államrendszer önkormányzatának megtestesítője. A múlt század második feléig csak a városoknak volt a megyékhez képest csökkentett önkormányzatuk, a községek önkormányzatáról egyáltalában nem is lehet beszélni. Amikor a tanácsrendszer bevezetésével még az emlékét is kitöröljük a régi nemesi vármegye rendszerének, akkor hadd nézzük meg mégegyszer, mit jelentett ez a szervezet a kizsákmányolók számára a dolgozók elnyomásában, hogy erre emlékezve, annál világosabban álljon előttünk annak a hatalmas fejlődésnek útja, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, Rákosi elvtárs irányításával eddig megtettünk, hogy most az országgyűlésen a tanácsok rendszeréről szóló törvényjavaslatot tárgyalhatjuk. » A megyék nem úgy keletkeztek, mint igazgatási egységek. A megyék kereteit a nemesség «a maga hatalmi törekvéseinek és gazdasági érdekeinek védelmére használta fel és alakította ki. A feudális rendi kiváltságok élvezői hatalmi támogatást kaptak a megyétől a jobbágyság elleni harcukhoz és a megye szervezetének felhasználásával jogaikat igen sokszor a királlyal szemben is meg tudták védeni, ha netalán a király a jobbágymunka eredményéből a szokottnál nagyobb részt kívánt a maga számára kihasítani. Amikor a burzsoázia megerősödött és megkezdte a harcot a hatalomért, nálunk is érvényesült az a fejlődés, amelyről Lenin elvtárs az 1905. évi forradalom idején szólott: »A burzsoázia számára előnyös, ha a munkásosztállyal szemben a régi rend-maradványaira támaszkodhat. Ezért nem is viszi következetesen keresztül a forradalmat akkor, amikör már megerősödik a munkásosztály. A burzsoázia igen jól fel tudta haszaálnf- -a feudális államgépezetet a kizsákmányolás biztosítására; fel is használja és átalakítja a maga céljaira.« A burzsoázia nálunk is fenntartás nélkül szövetségre lépett a feudális rend uraival és éppen a vármegye volt az a terület, ahol ez a dolgozó nép elnyomására létrejött szövetség a legszebben és a leghatásosabban megmutatkozott. Itt személyesen közreműködtek a vármegyei törvényhatóság munkájában a bankigazgató, a gyáros, a feudális nagybirtokos, a hivatalból tagként bennlevő klérus-képviselők a püsjpökök és főpapok személyében s irányították azt a megyei tisztviselögárdát, amely csaknem teljes egészében a dzsentrik soraiból került ki. Nem véletlen, hogy a Köztársasági Induló szövegében az úriszék» a dézsma és a bot együtt szerepel. Ez a három fogalom együtt jelentette a vármegye működését és ebből a »jog«-ból untig eleget biztosítottak a dolgozó népnek. A megyei törvényhatósági bizottságban a többséget a virilisek, az örökös tagokba papok, a GyOSz és az OM'GE tőkései és földbirtokosai, a megye tisztviselői alkották. A tagoknak csak kétötödrészét választották, de ezeket sem a dolgozó nép választotta, hanem azok, akiket a jó szűkre szabott önkormányzati választójog elég megbízi, évi május hó 10-én, szerdán. 42 hatóknak tartott a kizsákmányoló rend számára, így azután ebben a választási komédiában az összlakosságnak alig 10—15 százaléka vett csupán részt, hogy még véletlenül se történhessek olyasmi a megyei törvényhatóság munkájában, ami a burzsoázia, a kizsákmányolók érdekeit veszélyeztethetné. Ennek az önkormányzatnak a feje ezért a kormány képviselőjeként a megyéhez küldött főispán volt. Ezenkívül a Központból szervezett és irányított bürokratikus állami hivatalok egész sorát hozták létre a megye székhelyén, amelyek teljesen függetlenül működtek az Önkormányzattól. Több, mint félszáz hivatal működött egy-egy megyeszékhelyen; egyedül csak a földmívelésügyi miniszternek egy tucat különböző felügyelősége nyomorgatta a dolgozó parasztságot. Ez az egész bonyolult .szervezet azt a célt szolgálta, hogy a kizsákmányoló állam kormányának engedelmes eszközeként biztosítsa az elnyomók rendszerét. Ezzel könnyen meg is magyarázhatjuk azt, hogy sohasem a dolgozó nép soraiból kerültek ki azok, akik a nemesi vármegye történelmi érdemeire hivatkozva, a megyei önkormányzat rendszere mellett szálltak síkra. A vármegye minden időben az urak önkormányzata volt és a dolgozó nép nem is láthatott egyebet benne, mint az osztályelnyomás és Kizsákmányolás eszközét. Ezen keresztül az ország lakosságáriak egy jelentéktelenül kis része, a kiváltságosak érvényesítették befolyásukat. Nem kétséges: nem lesz egyetlen dolgozó sem az országban, aki könnyet ejtene akkor, amikor a tanácstörvény végrehajtásával felszámoljuk azt ä szervezeti formát is, amely még a nemesi vármegye emlékét idézi elénk. A megye mint igazgatási, mint területi egység továbbra is megmarad. Irányítói az államhatalom helyi szerveiként a dolgozó nép képviselőiből megalakult tanácsok lesznek. Csak néhány népnyúzó reakciós és kulák vagy más ellenforradalmár gondol majd fájó szívvel az úgynevezett »régi szép idők« vármegyéjére, amely a többi hozzá hasonló úri intézménnyel együtt nyom nélkül el fog tűnni a magyar életből A felszabadulás döntő változást hozott a megyék igazgatásának és vezetésének területén is. Szétszórta a megyei urakat, a földbirtokosokat és a nagytőkéseket. A régi szervezeti forma megtartása mellett új tartalommal töltöttük meg a megyei önkormányzatok munkáját. A törvényhatósági bizottsági tagok között a koalíciós pártok küldöttei kaptak helyet, köztük jelentős számban a dolgozó nép képviselői. Emellett a népi szervek egész sorát hoztuk létre, ami mind azt a célt szolgálta» hogy a dolgozók akarata jusson érvényre. A Magyar Dolgozók Pártjának Vezetése és irányítása biztosította a megyei igazgatás munkájában is azt, hogy ez a szervezet a régi forma mellett is kisebb-nagyobb bajokkal hibákkal meg tudja oldani azokat a feladatokat, amelyeket a szocializmus előfeltételeinek megteremtése során meg kell oldania. A létrehozott változások, a részletintézkedések azonban nem szüntethették meg azokat a nehézségeket, amelyek a régi formából származtak. Változatlanul megmaradt a megye* székhelyen széttagolt állami hivatalok rendszere, ami csaknem lehetetlenné tette a megfelelő központi irányítást. Ezeknek a hivataloknak rendszere