Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-27

31 Âz országgyűlés 27. ülése 1950. évi május hó 10-én, szerdán. 82 nem kényszer, hanem dicsőség dolga a munka, hanem annak is, hogy belső meggyőződéssé forrósodott népünkben az örök hála és hűség a felszabadító Szovjetunió és népünk barátja, a nagy Sztálin iránt. (Hosszantartó taps.) A május 1-i lelkes felvonulás harcos kiállás volt országszerte az internacionalizmus ügye mellett. Valóságos népszavazással tett tanúságot csaknem az egész dolgozó nép> a

1 béke ügye mellett és az imperializmus elleni gyűlöletéről, amikor több mint 26.000 békebizottság vezetése mellett majd 7,200.000-en írták alá a béke szavazólapjait. Mindez azt jelenti, hogy a magyar dolgozó nép öntudatra ébredt, felismerte érdekét, tudja

i kik a barátai és kik az ellenségei. Megéreti tehát arra is, hogy ki tudja választani saját soraiból megbízható vezetőit, hogy szocialista tartalommal töltsék meg a helyi tanácsok munkáját. T. Országgyűlés! A mi Pártunk, a Magyar Kommunisták Partja érzi és mindenkor vállalta a felefősséget, amely reá mint a magyar népi demokrácia vezető erejére a megoldandó feladatok eredményes végrehajtásáért hárul. A tanácsok felállításának és munkájuk megszervezésének ügye nem kis feladat. Pártunk érzi dolgozó népünk feléje áradó bizalmát, érzi a szeretetet, amellyel minden dolgozó magyar Pártunk és az egész ország nagy Vezetőjét, Rákosi Mátyás elvtársat körülveszi, (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps.) Látjuk a tényeket, amelyekkel a dolgozók napról-napra hitet tesznek amellett, hogy egységesen követik a Párt irányítását, és meg vagyunk győződve arról, hogy mostani feladatunkat is sikerrel fogjuk elvégezni. A tanácsok felállításával államunkat az eddiginél még alkalmasabbá teszszük a rá váró munka elvégzésére. Bizonyos, hogy a magyar dolgozó nép a tanácsok munkájában nyert új erőforrással gazdagodva, az eddiginél még gyorsabban és eredményesebben fogja elvégezni mindazokat a feladatokat, amelyek rá a szocializmus építésében, a békének az imperialistákkal szemben való megvédésében várnak. A törvényjavaslatot Pártom és a magam nevében örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Elénk taps.) ELNÖK: Szólásra Gyöngyösi János képviselő úr következik. GYÖNGYÖSI JÁNOS: T. Országgyűlés! Alkotmányunk, amelyet a magyar országgyűlés példátlan lelkesedéssel a múlt év nyarán emelt törvényerőre, első szakaszaiban kinyilvánítja, hogy Magyarország népköztársaság, a munkások és dolgozó parasztok állama, amelyben minden hatalom a dolgozó népé, s ezt a hatalmat a város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják. Mind az államhatalom, mind pedig az államigazgatás legfelsőbb szervei már megalakultak és működnek. Eddig azonban hiányoztak az államhatalomnak Alkotmányunk szerinti helyi szervei. Ezt a hiányt pótolja most ez a törvényjavaslat, amelyet tárgyalunk. Ez a törvényjavaslat eddigi államhatalmi és államigazgatási szerveinket Alkotmányunknak megfelelően a helyi szervek megalkotásával egészíti ki. Ezzel végleg befejeződik Európa legelmaradottabb és legnépellenesebb félfeudális kapitalista osztályuralmának és közigazgatásának a mai világ legdemokratikusabb és legkorszerűbb államszerkezetével és államigazgatásával való felváltása. Talán a legfiatalabb nemzedéket leszámítva, a régi magyar közigazgatás keserű emlékei még elevenen élnek ennek a parlamentnek túlnyomó részében, mert hiszen nem volt haladó gondolkodású, demokratikus felfogású polgára az ellenforradalmi Horthy-Magyarországnak, aki saját bőrén ne érezte volna a régi közigazgatás elnyomó osztályjellegét, ne szenvedett volna jogfoszföttságot, megaláztatást, mellőzést, vagy üldözést ettől a közigazgatástól, még pedig minél tehetségesebb volt, rendszerint annál nagyobb mértékben. Ezzel a törvénnyel a régi Magyarország hirhedt szolgabíróközigazgatásának az utolsó nyomai is eltűnnek. Mennyit szónokolt ez a régi közigazgatás az autonómiáról? Holott ezek az úgynevezett önkormányzatok csak úri klikkek voltak, szövetségben a magyar kapitalizmus rablólovagjaival. Annyira átlátszó szemfényvesztés volt ez, hogy igazi arcukat illetően még a polgári haladás gondolatainak képviselőit sem tudták sehol megtéveszteni, és ez a közigazgatás joggal vált hírhedtté az egész világon, mint a feudális elnyomás és a kapitalista kizsákmányolás példaképe. Vájjon a szó igazi népi értelmében micsoda önkormányzatról lehetett beszélni azokkal a törvényhatóságokkal kapcsolatban, amelyeknek kétharmad része vagyoni és hivatali cenzus alapján tevődött Össze és csupán egyharmada volt választott? És milyenek voltak ezek a választások! Az ellenzék embereinek legnagyobb része még a jelölésig sem juthatott el, annyi furfang, csapda, hamisság, ha kellett erőszak nyilvánult meg a választási eljárásban. Csoda-e ezután, ha ezekbe a testületekbe legtöbbször még hírmondó sem Jutott a dolgozó népből, s az úgynevezett népet sokszor csak néhány romlott paraszt, basagazda, vagy munkásáruló képviselte? De vájjon mennyiben lehetett önkormányzatról beszélni a tisztviselők választását illetően, amikor a néppel tartó vagy vele rokonszenvező értelmiségiek jelölésének a főispán vagy a főszolgabíró emelt vétót? Természetes, hogy az ilyen színleges önkormányzati testületekben szó sem lehetett a népakarat érvényesüléséről, akik pedig minden keserves rostán keresztül mégis bejutottak, azokba egyszerűen erőszakkal fojtották bele a szót. Ez a törvényjavaslat a gyakorlatba viszi át Alkotmányunknak azt az alapelvét, hogy a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a munkásoké és a dolgozó parasztoké, tehát a dolgozó népé. Ami helyi viszonylatban Alkotmányunkban a múlt évben mint ünnepélyes kinyilatkoztatás hangzott el, most ezzel a törvénnyel, a helyi tanácsok megalakításával eleven valósággá válik. A helyi tanácsokon keresztül fogja érzékelni a dolgozó nép, hogy a hatalom valóban az S kezében van, hogy a népgazdaság az övé, hogy az ő munkáján és irányításán keresztül ez a gazdaság az ő érdekeit szolgálja, hogy az államhatalomnak ő a letéteményese és végrehajtója, az állam vagyonának ő a birtokosa és népgazdaságunknak ő az irányítója,