Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-9

139 Az országgyűlés 9. ülése 1949.. évi ereje az ipari fejlődés, — és ugyanakkor világosan láthatjuk mindnyájan, hogy aa ipar ma valójában nem is más, mint a tudomány mim den újabb és újabb eredményének technológiai alkalmazása. Az ipar és tudomány, a tudós és munkás egymással elválaszthatatlan kapcsolatban áll. Elválaszthatatlan kapcsolatban. — de rá kell itt mutatnom arra, hogy èj$ a kapcsolat egy általában nem egyforma: a kapitalista országokban merőben különbözik ez a kapcsolat a .szocializmus vezető államában,, a Szovjetunióban fennálló kapcsolattól, és éppen e péüda^ nyomán haladva, különbözek a népi demokráciák szocializmust építő országaiban meglévő "kapcsolatoktól is. íA kapitalista államokban, a monopóliumok és trösztök uralma alatt, a tudós munkája válójában legtöbbször új eszköz _ a kizsákmányolásra, új eszköz az extra-profit növelésére, alkalom arra, hogy a inun'kásság sokszor mesterségesen megteremtett munkanélküliségeivel s válságok újabb és újabb hullámaival a munkásságot még nagyobb nyomorba, még nagyobb rabszolgaságba döntse, miközben a monopóliumok birtokosai > zárnám segít a profitot halmozni, akkumulálna •?.H alkalmas arra,. — amint erre az egyik ki" 'ünő angol ipari kutató: Lilloy rámutatott —s'üogy azokat a találmányokat, a tudománynak azokat az; új eredményeit elrejtse az emberiség, a dolgozók elől, amelyek veszélyeztetik az ő külön hasznukat, — hiszen Lüley kimutatása szerint többezer az olyan értékes találmány, amely elrejtve, gondosan elzárva hever a különböző nagytőkés ipari vállalatok trezorjaiban, bizalmas irattáraiban, amelyekhez az emberiség, a maga fejlődése érdekében nem juthat hozzá, mert a tőkések különleges profitját ez veszélyeztetné. Ezzel tökéletesen ellentétben :

# a munka és tudomány, a munkás és tudós viszonya a szo" cializimus országaiban és* a szocializmust építő népi demokráciák országaiban merőben má». A kettőnek egymással . való 'baráti, egymást támogató, a fejlődés újabb és újabb etapjtaiban egymást segítő kapcsolata nélkül a szocializmus építése^ és a szocializmuson tip a kommunizmus építése, mint ahogy a Szovjetunió ideológusai fejtegetik, egyenesen lehetetlen volna. Marx, Lenin és Sztálin tanításaiból és elméleti fejtegetéseiből jól tudjuk, hogy '•! tudomány és az ipari munka egymással való kapcsolata döntő tényezője a tervgazdálkodás» a szocializmus építésének, a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet periódusainak minden szakaszában. Rámutatok itt arra, hogy Kaftánov, a Szovjetunió felső oktatásának minisztere, egyik nemrégen megjelent könyvében, a Szovjetunió fesŐ oktatásáról szólva, kimutatja igen tanulságos adatokkal, — éppen a kohászati és bányamérnöki főiskolák fejlődését eleanezve r-» bogy a (Szovjetunió mind a maga tervgazdálkodási periódusainak, mind pedig a nagy honvédő háborúnak a hatalmas ipari igényeit "em tudta volna kielégíteni, a műszaki főiskoláknak, műegyetemeknek; tervszerű fejlesztése és létesítése nélkül, az ott folyó 'hatalmas tn domáriyos, kutató- és felfedezőmunka nélkül». Éppen ezeknek az általános ideológiai, elméleti és konkrét példákon is megmntatkozo gyakorlati tanulságoknak alapján kellett el" határoznunk, hogy a mi eddigi műegyetem* politikánkkal \felhagyjunk és műegyetemünk eddigi helyzetének miegvizstíálás'ai után új műegyetemek létesítésére gondoljunk. augusztus hó 16-án, kedden. 110 Itt előttem is idézték már többen képviselőtársaim közű és 'â'is előadó úr :« röviden rámutatott a hároméves r

terv befejezése után az öléves_ terv perspektíváira, amelynek alapszámait, irányító elemeit Rákosi Mátyás szögezte le abban a S5 milliárdban, amelyet beruházásokra kívánunk fordítani, abban a 800-000 főnyi új munkaerő-szükségletben, amely ehhez a roppant beruházáshoz és tervmunkához szükséges, és abban a 8—10.000 mérnökben, — hogy csak erről a szektorról szóljak most —, aki szülkéges e tervek magvalósításához, a terv munka jó ütemezésének teljesítéséhez. Tudjuk jól, hogy a régi műegyetem ezt a vállalt feladatot teljesíteni nem tudta, — mégpedig több oknál fogva. Nem kívánok itt szólni a mérnökiök és munkások rossz számarányáról, hiszen a vonatkozó számadatokat és a kérdésből adódó konzekvenciákat Rudas és Szádeczíky-Kardos képviselőtársaim részletesen elemezték, de rá kell mutatnom arra, hogy buclapeisti műegyetemünk a mérnökképzéssel kapcsolatos feladatait még a soproni műegyetemi részleggel, a tudományegyetemeinken folyó mérnökképzés sel. valamint az állami műszaki főiskolán. folyó képzéssel együtt serm tudja teljesíteaiu. Mindezek az intézményeink és foskoláink sem tudnak öt év alatt a legoptimistább számítások szerint gem 7000—7500-nál több diplomás mérnököt rendelkezésünkre bocsátani. Az én véleményem szerint még ez a számadat is kissé optimista módon túlbecsült for* inában került elénk. Éppen, ezért sürgető szükségesség volt. hogy új műegyetemek lét estesével, mérnökképzésünk # szakosításával meg tudjuk oldani feladatainkat- De & budapesti műegyetem nem volt alkalmas' erre a célra épületének, felszerelésének, tudományos berendezésének, laboratóriumának elmaradottságánál fogva sem. Meg kell őszintén, mondanom, hogy a budapesti műegyetem már 15—20 éve elmaradottan kullog a -műszaki fejlődés, a műszaki tudományok, és a világ, sőt a magyar ipar fejlődése mögött isA mi budapesti műegyetemünk berendezései, tanulmányi instrukeiós eszközeiig laboratóriumai, tantermei még számukat tekintve is elégtelenek a ránkváró feladatok elvégzésére, és ismétlem : elégtelen volt a műegyetem már 15—20 évvel ezelőtt is. Csak az előző rendszer teljes belső tehetetlenségére, erkölcstelenségére mutat, hogy ezen a helyzetein nem tudott és nem is akart változtatni. Ezzel kapcsolatban majd egyéb tanulásgos példáit is hozok fel a műegyetem szervezési kérdéseiről szólva. Nekünk természetesen az új műegyetemek létesítésével módunk lesz arra. hogy a budapesti műegyetemet is korszerűbbé, jobban fejleszthetőbbé tegyük, nagyobb alkalnuiuk és módunk nyílik arra, hogy a vidékén létesítendő két, teljesen korszerű műegyetemülik mellett a budapesti műegyetemet is teljesen • korszerűsítsükE két törvényjavaslat* tárgyalásánál tehát nyomatékosan szeretnék rámutatni arra is,, hogy nem kívánjuk elhány ago'! ni budapesti műegyetemünket sem, hanem ellenkezői (\g, ennek a két új műegyetemnek a létesítése méginkább lehetővé teszi számunkra, Hogy a budapesti 'műegyetem, végre korszerű, jó műegyetemmé válha?sék. Szeretnék itt. arra is rámutatni, — mint ahogyan megelőzően a közgazdasági egyetemmel kapcsolatban is ráléptünk erre az útra — hogy szükségünk, van műegyetemeink szerve-