Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-7

Ill Az országgyűlés 7. ülése 1949. évi augusztus hó 11-én, csütörtökön. 112 Előttem szólott előadó és felszólaló kép" viselőtársam megnyugtató szavakat mondott a haladó értelmiség felé, hogy a haladó értelmiséjgtnelk' nem kell létei© amiatt, hogy most vállalatvezetőket, technikusokat, ú.i inari, kereskedelmi és pénzügyi szakembereket képe" zürnk ki. Én, ezt még aláhúzom azzal, hagy egy igazán a haladó értelmiséghez tartozó embernek egy pillanatig sincs soha aggodalma amiatlt. ha azt látja, hogy a másik is tanul, a másik i's fejlődik, a másik is halad, hanem örömet érez, mert itt óriási penspektíyák nyílnak minden emíher előtt ég soha egy pillanatig sem kell féflini attól, hogy annak munkáját aki dolgozik, egy másik ember munkája — a/kár szellemi, akár fizikai munka — gátolja. Ellen' kézőleg, a munkával az egész emberiségnek» ^ a közösségnek a sorsát javítjuk és a közösség sorsának javulásán keresztül önmagunknak a sorsa is javul és szépül. Határtalan optimizmus fakad a szociális termelésből-. Félelem, féltékenység és elzárkózás helyett ki kell tárulnia az emberi szívnek, örömet kell éreznie, át kell éreznie a közös emiberi sorsot, iáit kell éreznie annak a kultúrának, annak a civilizációnak a kibontakozását, amelynek mindannyian részesei vagyunk és amelynek gyümölcseit mindannyian élvezni fogjuk. Éppen ezért eztf a törvényjavaslatot, amely a haladásnak, a fejlődésnek egy hatalmas állomását és újabb lendületét jeüewti. a magara, és a Függetlenségi Népfront nevében elfogadom. (Lelkes tav>s.) ELLNÖK: Minthogy a törvényjavaslathoz Itöbb hozzászóló nincs, a vitát bezáramA vallás- és közoktatásügyi miniszter űr kíván szólni. OKTUTAY GYULA miniszter: T. Ország gyűlés! Elöljáróban hadd köszönjem meg az előadó úr és, igen t. képviselőtársaim felszólalását, nem csak azért, mert felszólalásukkal kenyerem javát megették és az alapkérdéseket' éppen úgy, mint ai résziletszamoontokát megvilágították, hanem elsősorban, azért, mert felszólalásukban e kérdésnek^ q mi Gazdasági és Műszaki Akadémiánk törvénnyel való létesítésének minden értékes politikai és szakmai probilémája feltárult elöltünk. Noha ezek alapján úgy érzőm, sok szóra a továbbiakban nincs szükség, mégis néhány alapkérdésre én is hadd hívjam fel e törvényjavaslat elfogadásának alkalmából a t. Országgyűlés figyelmét. A kulturális fronton is, a kulturális, éoítő munkábatn is követnünk kell a magyar doligozó nép épííő munkájának erős iramát, amelyet a gazdasági fronton és a politikai fronton elért. És itt hadd emlékeztessem a t. Háizat a magyar nép nagy és bölcs vezérének, Rákosi Mátyásnak (Hosszantartó, hikes, ütemes taps.) szavaira. azokra a sziwakra, amelyekkel az ötéves terv perspektíváit,, az ötéves terv politikai és gazdasági elgondolásait ismertetve, rámutatott azokra a roppant feladatokra, amelyek iskolaügyünk térén, különösen főiskoláiiuk vonalán a műszaki, gazdaságig értelmiség kinevelésében előttünk állanak. És nem véletlen az. hogy Rákosi Mátyás szavaiban, utalásaiban, idézeüknben. visszatükröződtek Széchenyi István szavai a kiművelt emberfőről, nem véletlen, hogy fejtegetései találkoztak száz esizfendő előtti nagv írónknak és művelődéspolitikusunknak, Eötvös Józsefnek a szavaival, aki ráimutátott arra. hogy a nép uralmát a gazdaság, a poliltika és a művelődés intézményeiben nemcsak kimondani ' kell, hanem meg is kelH szervezni és tudatosan, napról-napra való apró munkával meg is kell valósítani. Nem véletlenüil utalt ő a száz évivel ezelőtti nagy magyar gondolkozók tanításaira és nem véleiftenül figyelmeztetett bennünket árjra a roppant tapasztalatra, arra a hatalmas tapasztaílátianyagra. amelvet a, Szovjetunió műverlődéspolitlikája ezekben a vonatkozásokban, is elénk tár. tgy egyszerre a magyar mült, az 1848-as» magya

r múlt legértékesebb hagyományai és a világ forradalmi átalakításának legnagyobb tanító eszméi, amelyeket a Szovjetunió ád eílénk, forrnak össze, kapcsolódnak össae Rákosi Mátyás tanításában, azokban az alaipeszimékbeai„ amelyek bennünket arra indítottak, hogy egyetempolitikánk, főiskolai politikánk egyik új állomásaként kérjük a t. Országgyűlést a Gazdasági és Műszaki Akadémia létesítéséről szóló törvén y .jayasilatunk elfogadásáraReök Iván igen t. barátom nagyon érzékletesen állította elénk egy hasonlatban a tőzsdepalota képét s funkcióját .a múltban: az országot az egyéni érdekért akárhányszor elbuktatni kész tőzsdepalotát, mint a hárácsolásnak az eszközét és jelképét' állította elénk, szentben azzal az épülettel, amivé mi változtatjuk ezt a tőzsdepalotát: a munkásság és a szegény -parasztság^ fiait a gazdasági, ipari, kereskedelmi, pénzügyi t-'witárgya.kra s a politikai és gazdasági vezetés tudományára oktató intézménnyé. Valóban érzékletes idkép ez, amelyen keresztül a fordulatot, a roppant fejlődésit mindenki un egérexheti. De utalhatunk mi más jelképre is, ha egyetempolitikánkat. művelődéspolitikáinkat szemléljük, ha ezek a jelképek sokszor ismételt számadatokban tűnnek is fel előttünk. Ennek az Akadémiának létesítésekor is óhatatlanul eszünkbe kell jutnia annak a roppant különbségnek, amely megmutatkozik a fels'aabiaduMs előtti és utáni művelődés poétikában. Azelőtt a munkásság gyermekeinek alig 3%-a. a szegény parasztság gyermekeinek pedig másfél százaléka lehetett részese az egyetemi oktatásnak. lényegében tehát a munkásság és a szegény parasztság gyermekei intéziményesen ki voltak zárva a főiskolai oktatásból és lehetőségi ír megnehezítették számukra aisófokű tanulmányaik elvégzéséit i«. Hiszen a harmincas évekből való magyar statisztikák bizonyítják» hogy a négy elemi osztálynál többet végzettek százalékaránya Magyarországon nem tett ki 47%-nál többet, tehát az ország lakosságának a fele sem végzett négy elemi osztálynál többet. Talán nem is keU mondanunk, hogy kit su.iltott elsősorbán ez a rendelkezés! így jelikép lehet előttünk az a művelő déspolatika, amelv egyre határozottabb szóval sürgeti a munkásság és a szegény parasztság gyermekeit, fiait és leányait arra, hogy az álltialános iskolát elvégezve» a középiskolák felé menjenek- Ezért segíti ez a mi államunk, a dolgozó nép állama őket külön szakérettségivel, esti műszaki iskolákkal s a dolgozók iskoláinak különböző típusaival, ezért akarja a rendes iskolai ©V lassúbb ütemű meneténél gyorsítottabban, azonnal nemcsak a hatalomba beültetni, hanem a hatalouilhoz szükséges tudással ós ismeretanyaggal is ellátni a munkásság és a szegény parasztság tlehe'tséges fiait és leányait. A mi egyetenrpolitikánk Dan is megmutatkozik ez a fordulat. Hiszen gondoljunk csak a Műegyetem mellett létesített első Műszaíki Fő* I iskolánkra. Gondoljanak csak teljesen új egye-