Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-7

113 Az országgyűlés 7. ülése 1949. évi augusztus hó ll-én, csütörtökön. 114 temünkre, a Közgazdasági Egyetemre, amely a marxizmus r és leninizmus központi tárgy­ként való tanításával és a marxizmus és lenin­izmus tanításának elmélyítésével már a köz­gazdasági gondolkodás, a közgazdasági értel­miség- egészein új típusát alakította ki és eddigi első esztendejében is már hatalmas eredménye­ket mutathat fel. Gondoljanak arra, hogy a mo--t következő parlamenti tárgyalás okkal kerül sor az ötéves terv megvalósítása érdeké­ben a mi új műegyetemünknek és az új mű" egyetemi fakultásoknak megvalósítására, ami mind-mind — egész egyetempolitikánkkal szorosan kapcsolódva iskolapolitikánk egyéb ágazataihoz, — valóra akarja váltani Rákosi Mátyás tanítását: adjuk a politikai és gazda­sági hatalom mellett a művelődés ós tudás hataknát is a nép kezébei hogy letörjük a monopólium bilincseit, — az iskolai, a műve­lődési monopólium bilincseit — a magyar dol" gozó nép kezéről. Ez indokolja számunkra elsősorban politikailag a Gazdasági és Műszaki Akadémia létesítését, amely így kapcsolódik­bele szervesen abba az iskolapolitikáiba, amelyet már éveik óta módszeresen folytat a magyar közoktatásügyi kormányzat is. Meg kell mondanom,, hogy ennek az Aka­démiának a létesítésére valóiban nagy szük­ségünk van. Amikor a fordulat évének egyik legjelentősebb _ eseményeként a z ipari üzemeik döntő szektorainak államosítására került a sor, ajnunkás-ág legértékesebb és legtehetségesebb fiai nagy számát adta ezeknek az üzemeknek az élére vezetőkként, hogy szolgálják a mun­kásosztályt és az egész magyar nép felemel­kedését. Jól tudjuk, hogy akkor ezeket az intézkedéseket milyen, visszhang fogadta; jól tudjuk, hogy akadtak a polgári, közgazdasági, ipari vezetők közül nem is kevesen, akik ezzel az intézik édessel szembefordultaik: tudatos sza­bó tázzsal, ártó cselekménnyte! igyekeztek Iahe tétlenné tenni a m unka s vezetők munkáját, az ipari üzemek államosítását. Szerették^ volna bebizonyítani, hogy lehetetlenné válik a j'Oob termelékenység; szerették volna be­bizonyítani, hogy ipari üzemeink államosí­tása valójában az állami deficit növelését je" lenti és államgazdaságunk egyik legveszélye­sebb pillanata ez. Cikkekben, szenzációt haj­hászó riportokban próbálták ezt bizonygatni. Láthattuk azonban, — és ma már mindenki világosan, tudja, — hogy ipari üzemeink álla­mosítása nem hátráltatta, hanem siettette a hároméves terv megvalósítását; nem hátrál­tatta népgazdaságunk felemelkedését, hanem egyre hatalmasabb iramban előrehaladóvá tehette. Hiszen nemcsak az a tény áll előttünk. hogy a hároméves torvet két év, és '.öt hónap alatt valósítjuk meg, hanem előttünk, állnak a'legújabb jelentések is, amelyek bebizonyít­ják, hogy nemcsak ipari üzemeánk tercnelé­kenysége, hanem beruházásainknak jelenté­keny mértékben váló emelése is messze túl­haladta a legb'i'zakodó'bb reményeket, a leg­optimistább elképzeléséket is. Az pedig, hogy ezt az eredményt elérhettük, elsősorban össze­függést mutat a munkás vezetők áldozatkésy­ségével, tanulásával, szilárdságával, politikai húségével. ,„",., ,„,, , De a z ötéves terv megvalósítása előtt tud­nunk kell, egészen világosan tudnunk kell. hogy az önképzésnek, a továbbképzésnek to­vábbi új feladatai nehezednek a munkásosz­tályra és a vele szövetséges dolgozó szegény parasztságra. Ezt különösen azért kel] hang­súlyoznom, mert amíg az ipari vezetésben, az ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ I. ipari irányításban káderpolitikánk és káder­eredményeink egyre jobbak lettek, ugyanakkor — meg kell mondanunk — a kereskedelmi fronton», mind a bel-, mind a külkereskedelmi fronton, ós a pénzügyi irányítás, a pénzügy) vezetés, a bankélet és a z állami pénzügyigaz­gatás területén a munká-kádierek és a szegény­parasztság' jelentkezése még igen jelentékte­lennek, csekélynek nevezhető. jA munkásosz­tály a maga hatalmi pozícióit — úgylátszik — ezen a területen még nem szilárdította meg kellőképpen. Ezért fontos, hogy erre' az Aka­démiánkra, ahol 12 és 18 hónapos, tehát elég rövid időre szabott képzéssel nemcsak az ipari vezető káderek, hanem a belkereskedelmi és . külkereskedelmi vezetők, valamint a z állama pénzügyigazgatás, a bank- és a hitelélet veze­tőinek képzése if folyik, e pozíciói biztosí­tására dolgozó népünk legjobbjait küldje­Mi, a mi Gazdasági és< Műszaki Akadémiánk létesítésekor gondoljunk arra, hogy a vezetők új típusát teremtsük meg. Gondoljunk arra. hogy azok a vezetők, akik innen kikerülnek, — mint ahogyan erre az élőadó úr és ríyemecz képviselőtársam is rámutatott, — ne szakad­jon el a dolgozóktól. Valóban az üzem vezetői éljenek benne az üzemben; éppen ezért ezeknek az újtí pu/sú- vezetőknek rendelkez-niök kell a politikai tudásnak, a politikai ismereteknek a maximumával s reaidelkezniök kell az általá­nos műveltség minden korszerű és szükséges elemével. Ezért _ a mi Akadémiánkon minden fokon a politikai műveltségre, a marxizmus­leninizmus oktatására, Marx- Engels, Lenin és Sztálin tanításaira a legnagyobb gondot for­dítjuk és a tanulmányok első-középponti részé éppen ez lesz. Emellett ugyanúgy törekedni fogunk arra is. hogy a szakosítás megkez­dése előtt, a speciális szakismeretek elsajátí­tása előtt mind ipari, mind kjetreskedielimi és pénzügyi téren a történelemnek, : a világpoli­tikának, a világgazdaságnak, az irodalomnak s a műveltség általános elemeinek elsajátítá­sára is kellő gond fordíttagsék. Ilyen módon annak a munkásságnak, amely a^ felszabadulás utáu az elnyomatás szörnyű éveinek terhét lerázva vállalni tudta egyszerre az ország vezetését és újjáépítését, s annak a szegény­parasztságnak, amely a munkásosztály veze­tésével, vele szövetkezve a legszörnyűbb nél­külözésekből, a művelődési, gazdasági, politikai elnyomás évszázados mélységeiből kiszabadulva tudta a magyar mezőgazdaságot újjáépíteni: ennek a munkásságnak "és ennek a szegény­parasztságnak ; a gyermekei — meg vagyok győződve róla — Akadémiánkról kikerülve meg fogják találni a haladó értelmiséggel való együttműködés legjobb módszereit. (11.30.) Jó az, hogy itt a parlament előtti a felszó­lalók rámutattak arra, hogy az értelmiségnek az a része, amelv hűségesein kívánja szolgrál ni a dolgozó nép államát, amely ráébredt arra. hogy dicsősés: számár 13 ', ha a munkások ós pa­rasztok államát szolgálhatja,^ — mert ez a di­csőség, nem pedig a bányabárók, bankárok ós ' nagybirtokosok országának saoüsál'ata — meg fogja 'találni [ «z együttműködésit az új érteilmi­ség vezetőiivei. vezető kádereivel- Netm hinnéni, hogy ezen a téren bárkinek is a legkislebb aggo­dalomra lenne oka. Amikor kérem a törvényjavaslatnak mind á Italán ősségben, mind részleteiben való elfoga­dását, szeretnék rámutatni arra, hogy az új iskolaév kezdete 'előtt a beiratkozások, a közéo­iskoláink és egyetemeink különböző fakultásai 8

Next

/
Thumbnails
Contents