Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-5
6â Áz országgyűlés 5. ülése 1949. évi június hó 15-én, szerdán 70 más ellen uszítania- egymással őket sakkban tárta ntiia. Gondoljunk végül arra, hogy amikor a niagy 1917-es októberi szocialista forradalom hálása alatt annak gyújtó példái ára maiunk it és a' csehszlovák nép körében is nagy szabadságmozgalom indült rae& akkor ezeket a. szabadságmozgalmakat a, nyugati imperialista köröknek, az antant imperialista hatalmaknak nem utolsó sorban éppen a nemzeti ellentétek tervszerű szításával sikerült elbuktatniuk. A párisi békekonfereinciáfti az akkori győztes •antant imperialista hatalmaknak a terveiben szervesen helyet foglalt az, az elhatározás, hogy a konumunista eszmék, a népi szabadsálgtlörekvések» a muinkásimozgalom térhódításávail szembe szögezzék a nacionalizmus, a, sovinizimus, a nemzeti ellentétek tudaltios szítását. Niem utolsósorban ennek kÖezömhettélk, hogy az első világháború után Közép- és Dél^Keieteuirópiálban a hatalmas forradalmi tömegmozgalmak ellenére egy bizonyos időre lök nyerték meg- a csatát. De ne emlegesük esak a külső elnyomókat, ne emlegessük csak a Habsburg-dinasztiát, az antant imperializmust, hanem gondoljunk arra is, hogy mindkét országban a belső reakeós erőknek is mindig gotódjuk volt airra, hogy a nemzeti gyűlöködés láhgja egy pillanatra se lohadjon le. Ennek eredményiéképpen győzött azután nálunk 1919 után a Horthy-fasizmus, a csehsalovák köztár&aságbafti pedig a nagybirtokos és nagytőkés politika. Ennek eredményeképpen sikerült később Hitlernek béklyóba vernie beniniünket. és ia maciontalizmue és sovinizmus rabláncára fűzve belevinni bennünket a legnagyobb bűnbe, a leginagyoibib nemzeti szerencsétlenségbe. A belső reakciós osztályok ezer hasamat látták mind ennek. Reakció és sovinizmus szövetségeseik, ikertestvéreik voltak. A reakciónak szüksége volt a sovinizmusra, mint létaiaipra, mint tápatoyagra, mint éltető elixirre. Gondoljunk a huszomö téves Horthy-korszakra, melyet az erőszak-apparátuson, a terroron kívül nem utolsó sorban a& a soviniszta mákony tartott fenn, amelyet a Horthy-reakció tervszerűen; terjesztett. Vájjon nem a revizionizmus volt-e a horthyzmusnak nemcsak külpolitikai, hanie m belpolitikai alapja is? Vájjon nem a revizionizimusiból akart-e a Horthy-rendszer magának erkölcsi tőkét kovácsolni*? Vájjon nem a revizioinizmus és a sovinizmus segiteégével sikerült-e neki bizony, széles kispolgári tömegeket is megnyernie madárnak ? Az a tájékozatlané ág, az a vakság a nagy országos kérdésekben, amely nem egyszer még a magyar társadalom legjobbjait is elfogta, az a rövidlátás, amely itthon a Horthy-vüágban a magyar gonéo'Hkozástt és irodalmait jellemezte, nem utolsó sorban abban a sovinitamusban találja, meg gyökerét, amellyel sikerült íróinknak és gondolkodóinknak a nagy részét is a Horthy-rendtezer alatt tervszerűen megmérgezniök és elvakítaniok. Reakció és: a sovinizmus szövetségben, szerves kapcsolatba>n vo'ltak egymással a felszabadulás után is! Kik folytatták a beccelŐdést disimolkratikus szomszédaink ellen és nem utolsósorban — mondhatnám majdnejm elsősorban — csehszlovák szomszédunk ellen 1 ? Kik jártatták ,a szájukat, kik voltak a nagy »hazafiak«, akik valójában a sovinizmust akarták terjesztetni? Azoik a hazaárulók, az amerikai • imperializmus béreueei, akik azóta lelepleződtek mint fizetett kémek, valutaüzérek. Nagy Ferenctől kezdve Sulyokon keresztül Mindszentyig, az egyházi reakció vezetőiig! Ök igyekeztek itt összezavarni a fronfcoikat, elhomályosítani a magyar nép éleslátását. Ök hirI dették. hogy nem a demokratikus erőkkel és inépekkel kell Összefogni, hanem a magyaroknak a magyarokkal, akkor is, ha azok horthysták és nyilasok vollak! össze akarták ke venni ,a frontokat, meg akarták zavarni éleslátásunkat. És ha valamivel meg lehetett volna! zavarni ezeket a frontokat, ha valami halálos veszedelem volt a magyar nép tisztánlátása szempontjából, akikor ez a soviniszta' agitáció, ez ia; soviniszta heccelődés voKt az! Vájjon nem arra gondolt-e a reakció, hogy amint 1918—19be,n sikerült neki ezzel az eszközizel nem kis eredményeket elérni, úgy most is a sovinizmus^ piszkos hullámai majd elöntik itt a közvéleményt, és elbuktatják ia munkásságnak a dolgozó magyar népnek nagy, haladó szabadságtörekvéseit. Helyénvaló, hogy méltassuk itt ez alkalommal, hogy melyik volt a z a tényező ebben iaiz országban, amiely ezt megakadályozta;, amely minden látszólag jóhangzású, népszerűségre számító demagóg, soviniszta agitációval szemben messzirelátó igazán hazafias, reálig és nemzeti politikát folytatott, laünely megadta az osztályelemzését ezeknek a soviniszta törekvéseknek, felfedte a soviniszta agitáció forrásait és leleplezte igazi célkitűzéseit. Ez a tényező a magyar munkásosztály és annak vezető marxistai-leninista pártja, a magyar kommunista párt volt. (Hosszantartó nagy taps.) A magyar kommunisták voltak azok, akik rámutattak ia soviniszta heccelődésnek. iái soviniszta uszításnak osztálygyökereire, ráimutattak airra, hogT nálunk is és a szomszédos csehszlovák köztársaságban is a még meglévő reakciós osztályok, a még meglévő reakciós erők azok, amelyek uralmukat a sovinizimus segítségével akarják újra feltárnasztámii. A marxistai-leaiinista munkáspárt s aintnak vezetői mutattak rá az egész nemzet közvéleménye előtt aríra, hogy atmilyen mértékben sikerül ,a reakciót felszámolnunk, amilyen mértékben sikerül a reakciós erőket, a reakciós osztályokat megsemmisítenünk, amilyen mérteikben sikerül a , munkásság hatalmát megteremtenünk és az ország fejlődését a síziocializmus útjára* vinnünk, olyan mértékben leszünk képesek megszüntetni a nemzeti ellentéteket, olyain mértékben találjuk meg a testvéri összefogás útjait", olyan mértékben fog egymásra találni a két nép és olyan mértékben les» barátságuk elválaszthatatlan. (Taps.) Az elmúlt esztendőik eredményei, a népi demokratikus rend nagy győzelmei országunkban és Csehszlovákiában, 1947-ben nálunk, 1948-ban pedig a csehszlovák népi köztársastágban lefolyt nagy fordulat teremtette meg reális anyagi s osztály alapjait annak, hogy a két nép egymásra találjon és annyi évszázados félreértéi és elllenségeskedés után .a barátság, ,az őszinte együttműködés útjára lépjen, a kölcsönös barátság alapjait lefektesse. Igazuk volt a kommunistáknak- igaza volt Rákosi Mátyásnak (Hosszantartó ütemes, nagy taps.) abban, hogy a két nép közötti barátság 1 , amelynek kifejezője ez ,a barátsági szerződés, azon alapszik» hogy mindkét országban a munkásosztály van hatalmion,, mindkét országban a szocializmust építik, mindkét országban a munkásosztály a nép nagy vezetője. Ez a poli5*
