Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-5
67 Äz országgyűlés 5. ülése 19* amelyeklnek tárgyában a törvényhozás technâkai ok óikból sem tudna kellő időiben határozatokat hozni. Ezért az átalakulás óta kezdettől szükséges volt- hogy a kormány ilyen felhataimazást nyerjen. Az általátaos felhaitalimiazás ebben a mértékben, ahogyan most jeleztem, az 1946:XVT. 1 örvénye«ikíklben van leiektetve, természetesem korlátolt ido'tre- A felhaiManazást ' újból kell kérnie ia konináiniynak általános kormányvá'itozáis esetén- Mivel most általános kormány változás történt azért & kormány részére eniriek. a felhatalmazásnak megadását kérjük az országgyűléstől. A törvény javaslat hivatkozik az 1947:XXVI. törvénycikkre, amely kimondja, hogy hia a kormány olyan rendeleteket ad ki, amelyek tartalmuk szerint a törvényhozás részére fenntartott ügykörben intézkedinek, köteles azokat a minisztertanács határozatától számított 15 imp alatt az országgyűlés politikai bizottságának bejelenteni, a politikai bizottság pedig a rendeletekről az országgyűlés legközelebbi ülésén jelentést tenni. Minden garanciája megvan tehát annak, hogy a kormány csak az alkotmányos kereteken belül élhet ezzel a f elhatja Jmazá&sal. Tekintettel arra, hogy sem alkotmányjogi, sem gazdasági, sem politikai szempontból (nincs aggály az ellen, hogy ez a felhatalmazás a kormánynak megadassék, kérem a t. Országgyűlést, hogy az alkotmány iosri és közjogi bizottság egyhangú határozatának megfelelően a 'törvényjavasltaitot általánosságban és részleteiben szavazza mietg. (Taps.) ELNÖK: Minthogy a képviselők közül felszólaló nincs, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettmek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Országgyűlést, hogy & imlagyar köztársaság koirmánya részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmiaizás újabb meghosszabbításáról szóló törvényjvavaslatot eredeti szövegezéeében, általánosságban, a részletes tárgyalás aliapjául elfogadja-e? (Igmí) Kimondom a határozatot, hogy az országgyűlés a törvényjavaslatot eredeti szövegezésében általánosságban, á részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. CZETT JÓZSEF jegyaő (felolvassa © törvényjavaslát címét és 1—3 § m a>it. Az országgyűlés a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ait hozzászólás nélkül váltadcdkúmil elf<amd$a>). ELNÖK : Ezzel az országgyűlés a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta. Niaipirend szerint következik a Budapesten 1949. évi áiprilis hó 16. naipjián aláírt magyarcsehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés becikkelyezéséről szóló tön vény javaslat táírgyalása. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám» a t Országgyűlés tudomására hozom, hogy a törvényjavaslathoz a- Magyar Függetlenségi Népfront részéről Horváth Máírton, Gyöngyösi János, Benesik István, Balogh István és Boldoczki János országgyűlési képviselők szólalnak fel. Az országgyűlés a bejelentést tudomásul!! veszi. Andics Erzsébet előadó képviselőtársunkat illeti a szó. ANDICS EBZSÉBET előadó: T. Országgyűlés! A osehsizlovák-imagyar barátsági szer. évi június hó 15-én, szerdán. 68 ződési, amelynek becikkelyezése az országgyűlés napirendjére került, fowiitos láncszeme, fontos kiegészitő része a barátsági szerződések azon egész sorozatának- amelyet népi deino~ kratikuis köztársaságunk a szomszédos népi dtetmofenatikusi országokkal költött s amelyeknek középpontjában a nagy Szovjetunióval kötött barátsági szerződésünk áll. Emellett a magyarcsehszlovák barátsági «zerződésnek különös jelentőséget kölesöniöz az iái körülmény, hogy ennek megkötésével kiütöttük a. belső és a nemzetközi reakció kezéből az utolsó kártyát megfosztottuk az utolsó reményitől- Ezek a reakció« erők, mint tudjuk, abban reménykedtek, hogy nem fog sikerülni a két országnak oly sok évtizedes ellentét után a kölcsönös barátság. ? kölcsönös őszinte együttműködés útjaira lépniAmikor a reakció, a világimperializmusi és antiiak belső szövetségesei» mínlt utolsó fűszálba kapaszkodtak, a miagyar-osebsizlovák barátság meghiúsításába» vájjon nem talált ez némi alapra a két ország múltbeli történelmében? Arra számítottak, hogy aimant az utolsó száz év folyamán sikerült iá két népnek nem e«y szabadságmozgalmát, nem egy nagy haladó szellemű megmozdulását elbuktatni a nemzeti ellentétek szításával, ta soviniszta uszítással. ugyanúgy silkerűBnii fog ezúttal ig a, két nép barátságának útját, hasonló módszereikkel elgán ©soldi, i Hiszen a két ország utolsó száz esztendejének története azt mutatja, hogy a nemzeti torzsalkodás, a nemzeti gyamakvás és ellenségeskedés végzetes fátumszerü szerepet játszott mindkét nép életében. Anniak elllenóre, hogy a közös sors, a közös történelmi helyzet egymásra utalt beinimünket, amniak ellenére, hoigy évszázadokon keresztül közös ellenség ellen kellett harcolnunk, évszázadokon keresztül kö-, zös elnyomónk volt — iái lűéimet Habsburg" dinasztia —. annak elllemére, hogy mindkét nép harcolt is szabadságáért és — ha ia csehszlovák <népi köztársaság alkotmányában büszkén szögezi le, hogy iái huszitát forriadaLom tűzte zászlajára először Európában a gondolat í&zabadságának és ai népuralomnak az eszméjét —, úigy mi is elmondhatjuk, hogy a magyar nép is, thaircolya az idegem elnyomás ellen, a szabdságküzdelmek ragyogó fejezeteit írta be nemcsak a magyar, hanem nem egyszer az európai történelembe is, — mondom, em/nelk ellenére, hogy közös volt a sorsunk, hegy közös volt az ellenségünk, hogy közösek voltak szabiaidiságtörekvéseiink és hogy nem egyszer közös fellépéssel eredményékeit is •értünk eS, — goindoljunk cstak Bethlen Gábor politikajáira, II. Rákóczi Ferenc mozgtajlimára — az utolsó száz év folyamán a, szerencsétlen» vak nemzeti torzsalkodással, amelyet idegen elnyomóink és belső reakció* uralkodó oisztály&dnk tervszerűen: szítottak, sikerült nem. egy naigy küzdelmünket végzetes módom» el* . gáncsolni. Gondoljunk 1848—49-re, amikor a magyar és a szomszédos népek szabadságtörekvéseit ia Habsburg-daaiasBtiának azzal ^ sikerült elbuktatnia, hogy egymás ellen uszította ezeket a szabadságra törekvő, jobb sorsáért küzdő népeket. Gondoljunk arüa» hogy 1867 után ia! iszörnyűséges, fonák, esztelen, ellentmondásokkal tele Osztrák-Magyar monaírchi árnak az volt az alapja, hogy a Habsburg-dinasztiának sikerült az itt lakó népeket — nem utolsó sorban ta magyarokat, szlovákokat és cseheket — egy-
