Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-23

721 Az országgyűlés 23. ülése 1949. évi december hó 20-án, kedden. 722 alkalmazottaik soraiból került ki, olyan értelmiség, amely már nem 'ismeri a kizisákmányolás igújiát, amely jgiyűlöli a kizsákmányolókat és szívvel-lélekkel kész. szolgálni a népet. Ennek ^ az új, a népből szárniia>zó sízocialista értelmiségnek a megszületése a Szovjetunióban végbement kulturális forradalom egyik legfontosabb eredménye. Meg kell vallanunk, hogy a minőség^ munka terén és még sok egyéb itéren nem tudtuk megvalósítani azt az eredményt-, amelyet » szovjet iskolában megcsodálhatunk. Ezen a téren is igyekszünk a sztálini eszménytől tanulni. Sztálin mondotta 1935-ben egyik beszédében: »Végre is meg kell érteni, hogy a világon lévő valamennyi értéke« tőke közül a l^gr értékesebb és legdöntőbb tőkét az emberek, a káderek képezik. Meg kell érteni, hoigy jelenlegi feltételeink mellett mindenit a káderek döntenek el. Ha jó és tekintélyes számú kádereink lesznek ;

a mezőgazdaságban, az, iparban, a közlekedésinél, ia hadseregben, országunk legyőzhetetlen lesz, ha nem lesznek ilyen kádereink, 'mindkét lábunkra sántítani fbigíunk.« Es már 1928-ban, latmikor ^ szovjet köztársaság még alig heverte ki a háborús évek rombolását, mondotta: »Országunk a forradalmi tudományokkal és hagyományokkal, a gondolkodásbeli maradiság és p'angás elleni harcával a legkedvezőbb feltételeket teremti a tudomány virágzására. Alig vonható kétségbe, hoigy a kapitalista iskolák régi^ professzoraira jellemiző kispolgári szűklátókörűség és rutin ólomsúly a tudomány lábán» Alig vonható kétséqíbe, hogy fa teljes és szabad tudományos alkotásna csakis aizok az új emberek képesek, akik mentesek ezektől a fogyatékosságoktól. Ebből a szempontból nagy jövő áll országunk előtt, amely a tévedésektől mentes tudományok fellegvára és magvetője lesz. TJgy énzem, hogy már kezdünk rálépni erre az útra,.« Mi most kezdtünk rálépni erre az útra. A magyar nép tudja, hogy nem állhat meg e (téren sem a félúton. Kölcsey valiaanikor a XIX. század elején írta e vers s or okialt: »Paris adoltt szabadlságoi, Ti nem fogadtátok. Járom rátok gyáva népek, S a maradékra átok.« Ránk unokáink ne mondjanak, nem mondhatnak hasonlót. Mi tudjuk, hoigy ^ jövő, a. szocializmus építéséé. Révai József szavaival szólvav ma nemi Londonban vagy Párisbain tanítlják a'népeket, hanem Moszkvában. És a. szocializmus építésének megfelelő, az új fejlődő valóságot tükröző, a t dolgozó tömegeket nevelő, harcukat és munkájukat segítő. szoeiatKsta kultúrára szintén nem Newyork tlanit, ha; nem Moszkva. így, amint annakidején. Petőfi mondotta: »Mindennapi olvasmányom a frfancia forradalom története«, akénlt nekünk min; dennapi tanulmányunk tárgya a Szovjetunió kultúrája. Végérvényes szavakban fogalmazta meg ezt Révai József és a magyar kultusztárca előadója e résizibeai nem tehet helyesebbet, mint hogy •szavait idézi: A Szovjetunió kultúrájáról igenis tanulni akarunk, tknulnunk kell. Miért? Azért, mert a múlt haladó miaígyar kultúrája, amelyre büszkék vagyunk, és amelynek eleven hagyományait ápoljuk és még jobban ánolni fogjuk, egymagában nem elegendő arra, hogy belőle és csak belőle kifejlesszük aiz új roJagya^ demokratikus és szocialista kultúrát. Meríteni és tabulni akarunk Erkeltlői és Mumkácsytó!. Makszáilihtól és Móricz Zsigmondtól, Petőifitől és Adytól, de csak tőlük nem kaphatjuk meg azokat a téglákat, amelyekre aiz új magyar szocialiisttta, kultúra épületéhez szükségünk van. A. szociaMzmust építő munkás, a fejlődés szocialista útjára, lépő paraszt, a néppel egybeforró értelmiség új mai problémáira niines példa Katona Józsefben, de még Móricz Zsigmondban sem. Fejlődő szocialista kultúráink tulajdonképpeni elsődleges forrásai a mai és a jövendő magyar valóság és ia mi jelenünkkel és jövőnkkel rokon szovjet valóság, a Szovjetunió nagy példája. A fejlődő és a fejlődés gyermekbeteg' ségeivel küzkÖdő új magyar kultúra nem nélkülözheti a megvalósult szocializmus országa* niak. g. Szovjetúnióniatk a segítségét. A m-aigyar múlt demokratikus kultúrhagyományaihoz is közelebb kerülünk, ha a kultúránk közelebb juta mai magyar valósághoz. Márpedig mai valóságunk megértéséhez jutunk közelebb, ha szabadon, engedjük h'aitni magunkra a szovjet kultúrát és tudatosan tanulunk tőle. Ez az útja kultúránk új felvirágzásának, egy olyan kultúráé, amely nem nemesi, nem polgári, hameui munkásvezetés alatt fejlődő, a szocializmus útjára tért nemzet kultúrája lesz, formájában nemzeti, tartalmlábain szocialista, nemzeti és egyben nem • zetközi kultúra. Ennek a kultúrának munkásai a magyar tanítók és tanárok, akiknek élete többé anyagilag sem olyan, és mind kevésbbé lesz olyan» mint amilyennek Gárdonyi : Lámpás című elfeledett — erővel és általa is elfeledett — írásaiban annakidején megvilágítojtita; vagy ahogy a tragikus sorsú Juhász Gyula mondotta el egy helyettes tianár sorsáról, saját .sorsáról, amely megírva a legrettenetesebb vádirat lett volna a Tiszák Magyarországa ellen. Kaftánov említett könyvéből megtanulhatjuk azt, amire a magunk tapasztalatai is megtaníthattak, hogy az elnyomó uralmi rendszer ellenségei a nép művelődési felemelkedésénekEs ' a tétel megfordítva j« igaz : egy rendszer, amely mindent megtesz, hogy a magyar muir kás- és parasztfiatalok ezreit és tízezreit H évelje fel, megnyissál számukra a művelődési felemelkedés útját, az ia szabadságnak, az igazi szabadságnak a rendszere. Kaftánov statisztikai adatai megdöbbentően igazolják Lenin súlyos szavalt, aki aaät mondoitfta a forradalomelőtti művelődési állapotokról, hogy Oroszország művelődésének nem volt kérlelhetetlenebb ellensége a cári kormánynál. Minden népelnyomó rendszer ott kezdődik, hogy a dolgozók gyermekeit lehetőleg nem en" gedi kíözel a magasabb műveltség forrásaihoz, mert így zárhatja ki legkönnyebben és leg" módiszeresebben. őket a hátialomból is. Nemcsak a cári Oroszorszá<r tett így. így tett Hitler is, afcj annakidején Rauschniggnak nyíltan megmondotta, hogy a legyőzött népek fiait részeltetni fogja (&jz 'írni-olvasni nemtudá.s áldásaiban^ Az elmúlt magyar rendszerek iskolapolitikaija is jórészt igazolásai ennek a tételnekA népfelszabadító politika pedig első tettei között airra törekedeitft^ hogy neesak az általános, az elemi fokú műveltségben részesítse, a dolgozók gyermekeit, hlanem a legfelsőbb oktatási intézmények is a munkásság és a dolgozó parasztiság gyermekeivel teljíenek meg,

t hogy a dolgozók társadalmi osztályából kerüljön ki a veJlük együtthaladó és érettük építő értelmiség. E művelődési kiváltságok, monopóliumok ellen a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével vívott harcnak eredményeképpen ma nálunk