Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-20
531 Az országgyűlés 20, ülése 1949. évi december hó 15-én, csütörtökön. 532 n KÁLLAI GYULA miniszter: T. Országgyűlés! A jövőévi állami költségvetés vitája során Míagyarország külpolitikájáról szólva megállapíthatjuk, hogy a felszabadulással ezen a téren is^ gyökeres változás következett be hazáink történetében. A régi Magyarország ellenforradalmi, fasiszta rendszerének vezető tényezői, a nagytőkések és nagybirtokosok osztálykiváltságaik biztosítására azokkal «, külföldi reakciós erőkkel léptek szövetségre, amelyek népelnyomó rendszerük fenntartásához segítséget és támogatást nyújtottak annak fejében, hogy az ország erőforrásait rendelkezésükre bocsátották hatalmi törekvéseik megvalósítására. A magyar reakciónak Európa legreakciósabb országaitól való függő viszonya többek köziött .azt eredményezte, hogy Magyarország dolgozó népe egy negyedszázad leforgása alatt két véres háború megpróbáltatásain meint keresztül. (13.00.) A dioső Szovjet Hadseregnek a fasizmus felett aratott győzelmei szétzúzták Horthy népelnyomó rendszerét (N&pj/ taps.), ami többek között lehetővé tette, hogy a nagytőkések és a földbirtokosok bűnös katasztrófianolitiíkáiját új, a magyar nép alapvető érdekeit szem előtt tartó külpolitika: váltsa fel. A Szovjetunió felszabadító harcai nyomán a ^magyar népnek először nyílt történelme során alkalma és lehetősége arra, hogy maga. ('öntse el: a nemzetközi politikai életben,milyen. erőkre akar támaszkodni, milyen országokkal akar baráti viszonyt létesíteni. A felszabadult magyar nép tudott élni és élt is ezzel a lehetőséggel. Eminek tulajdonítható, hogy 1945 óta Magyarország addigi külpolitikájában gyökeres változás következett be- Ez à' külpolitika már nem iái reakció külföldi erőivel kereste a kapcsolatot és nem az óikkal építette k,i a szövetségi! viszonyt, hanem ellenkezőleg: a nemzetközi béke és a« emberi haladás élenjáró erejére, a Szovjetunióra 'táimaszkodott, \ ele építette ki szoros baráti és szövetségi kapcsolatát &, t nemzeti egyenjogúság és függetlenj-éer alánján, s ugyanakkor a népi demokratikus országokkal is lerakta a baráti együttmfiködés alapjait. (Napy taps.) A magyar népi demokrácia ennek &z új külpolitikának a megteremtése terén olyan ki magasló eredményeket ért ol, hogy országunk ma már a demokratikus országok táborának erős és megbecsült tagja, olyan ország, amely a (magyar .nép vezérének, Rákosii Mátyásnak szavai 'szerint nem rés, hanem erős bástya a nemzetközi béke frontján. (Lelkes tcupS',} T. Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság külpolitikájiáinak alapja, és talpköve tehát a Szovjetunióhoz való tántoríthatatlan Hűség és eltéphetetlen) szövetségi viszony. Ez természetesen nemesalk annak a hálának és szeretetnek megnyilvánulása, amelyet a r'iolgozó magyar (nép a felszabadító Szovjetunió és annak nagy vezére, a ,. magyar nép őszinte barátja, Sztálin generalisisziimusz iránt érez. (Lelkes, ütemes taps.) A hála és a szeretet érzésén túl a dolgozó magyar nép legalapvetőbb érdekei i$ ez új külpolitika! alapjainak lerakását és megszilárdításét írták elő számunkra. A Szovjetunióhoz való barátság és hűség egész népünk számária. a legalapvetőbb nemzeti érdek^ mert nemcsak népünk felszabadítását a nagytőkések és földesurak igája alól s országunk függetlenségénelk megőrzését 'köszönhetjük a Szovjetuniónak, hanem neki kö : sizöúhetjüfc«a szocializmus építéséhez szükséereq béke biztosítását isT. Országgyűlési Külön kell itt szólnom — ami a Szovjetunióval való baráti viszonyt alapvető nemzeti érdekké teszi minden békeszerető nép számára — a Szovjetuniónak a Nagy Októberi Forradalom óta következetesen: folytatott békepolitikájáról. Ez a békepoüitika a szocialisitia társadalmi rend és a szocialista állaim természetes következménye. »A szocializmus és a béke édestestvérek« — mondotta- Visinszkij az Amerikai-Szovjet Baráti Társaság legutóbbi newyorki ülésén. Mint ismeretes, 1917-től 1949-ig a Szovjetunió volt az egyetlen állam, mely minc'ág és minden körülmények között szembeszállt az agresszív háború gondolatával. A Szovjetuniót ia béke biztosítására irányuló erőfeszítései közbeni az az elv vezérelte, hogy a különböző országok együttműködhetnek egymással a béke megmentése érdekében. Közvetlenül a második világháború előestéjén, 1939 márciusában Sztálin generalisszimusz ezeket mondotta': »A béke és a tárgyilagos kapcsolatok megszilárdítása mellett vagyunk minden országgal és továbbra is ezen az állásponton leszünk, amennyiben ezek! az országok (szintén ugyanilyen kapcsolatokat tartanak fenn a Szovjetunióval, amennyiben nem tesznek kísérteiét arra, hegy megsértsék országunk érdekeit.« A második világháború befejezése után a Szovjetunió — mint tudjuk — tovább folytatta harcát a béke megőrzéséért. 1946-ban az Egyesült Nemzetek Szövetsége első közgyűlésén a Szovjetunió javallatot terjesztett elő a fegyverkezés ós a fegyveres erő általános korlátozására. Az 1947. évi közgyűlésein javasolta az új háborúra uszító propagniada elítélését és beszüntetését. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének 1948ban megtartott közgyűlésén a Szovjetunió azt a javaslatot terjesztette elő, hogy az öt nagyhaíiailom egyharmaddal csökkentse haderejét és tiltsa el az atomfegyver használatát, míg a most lezárult ülésszakom azt javasolta a közgyűlésnek, hogv ®z öt nagyhatalom kössön egymással béfceegyezményit, s megismételte^ azt a korábbi javaslatát, amely a fegyverkezés korlátozására s az atomenergia háborús célokra való felhasználásának eltiltására irányult. Nem a Szovjetuniót, hanem az imperialistákat terheli tehát a felelősség azért, ha a nemzetközi béke megszervezésétől ma távolabb vagyunk, mint 1945-ben. Az atomdiplomácia, a támaszpontok politikája, az észaikatlanti szövetség, a bonni bábkormány megalakítása s a Nyugat-Németország felfegyverzésére irányuló törekvések nem a béke, hanem egy új háború előkészítésének az eszközei. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége politikai bizottságának november 14-4 ülésén Visiniszkij szovjet külügyminiszter ezekre a jelenségekre hívta fel a világ békeszerető népeinek a figyelmét, amikor ezt mondotta: »A háborús veszélly az általános frázisok és feitevések területéről a gyakorlati dolgok és az anyagilag megszervezett intézkedések területére ment át.« Ugyanezekre a jelenségekre figyelmeztetett a Tájékoztató Iroda Magyarországon megtartott értekezletének határozata is, amikor megállapította, hogy megbocsáthatatlan tévedés volna azt hinni, hogy a háborús vesizedeilem csökkent. Mindehhez termésKetesen hozzátehetjük, — de hozzá is kell tennünk — Visinsizkij szovjet külügyminiszternek azt a megállapítását is, hogy a demokratikus erők abban a helyzetben vannak, hogy erőik tömörítésével és elszántságukkal megakadályozhatják a háborút. (Nacm ^M>S.) 34*
