Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-19

439 Az országgyűlés 19. ülése 1949. szét a dolgozó osztályokra. Annak érdekiében. hogy ©z az adó az állam számára biztos bevételi forrást jelentseta, arróil is gondoskodtak, hogy a forgalmi adóval s fogyasztási adóval elsősoirbaín azokat a legfontosabb élelmiszereket- közszükségleti cikkeket terheMék meg. almielyetoet nemcsak az uralkodó osztályok tagjai, hanem a dolgozó nép szélles tömegei is kénytelenek voltaik vásárolni, mint például a cukrot vagy páimutlszövetet. anely utóbbinak forgalmi-' aidó-kJufJicsiáit 1932 és 1942 köaött az áraik emelésfevel egyidejűleg esiakineni kétszeresére emeltékMa azonban a forgakriiadó jellege alapvetően megváltozott. Megváltozott mindenek előtt azért, ímert iha társadalmunk nem is mentes ia kizsáfományollió osztályoktól, mégis csak megszüntettük — jmint osztályt — a uagyíbirtokios feudális arisztokráciát, jelentősen meggylöngíitetit'ük a inagytőké&ek osztályát és ugyanakkor rohamosan nőtt (a munkásosztály' a dolgozó értelmiség életsziínyonala, 600-000 földinélklüli paraszt vagy törpebirtokos pedig földet kapott Ez a körülmény már magáiban is magy mértékben változtatja niieg la forgalmiadé igazságtalan jellegét. Almiilyen ütemjben pedig szocialistáivá fejlesztjük bérrendszerünket és haladunk elölne a kizsákmányoló osztályok^ megszüntetésiének utján, olyan ütemben vállak a forgalmiadé a legkövetkezetesebben szocialista adóvá, amely tehát mindenkit egyfiormián' terhel és amely váiltozatlawiul meghagyja azokat a Ikíülöníbslégeiket, amelyek a »miinidénlki képessége szeriint, mindenkinek munkája szerint« elv alapján a többet, jobban termelőik javára keresetükben megmutatkoznak, iE (mellett azombain még egy alapvető körülmény az> ami, a forgalmiadé jelllegének megyálltoztatásáshoE nagy mértékiben hozzájárul. Az ugyanis, hogy az állam, fargailimiadóbevétele nem olymódon növekszik, hogy a kormány az egyes termékteket (terhelő fotrgajljmiadió kulcsát ettniellá és ezzel az áruk árát nlöveli, hanem azáltal, hogy az üzeimeSknéÍ, vállalatoknál az önköltség csökkentésével elért bevételiek fokozatosan a forgakniadóba olvadmakl ibe és így az áruk árának módosítása nélkül a reálbéreik állandó emelkedése mellett a vállalatok bevételének emelkedése ia forgalmiadon keresztül is eme'li ia szocialista akkumuláeióniak a termelésből, illetőleg a forgalomból szármiaosó részét. Ezen az elvi alapon kell tehát megvizsgálnunk aat, Ihogy milyen szerepet játszott az üzemek nyeresége és a forgalmiiiadó Horthy-Magyarországon, majcl a felszalhadulás rutáni ' éveik költségvetéseidéin., Valamint

: az előttünk fekvő törvényjavaslatban, A fenjti elemzés után' nyilvánvalóan nem érthetetlen az,, hogy miért mutatott fl

, háborúelőtitg, Magyarországon a forgailmiadó és laiz azaal egy kalap alá veendő fogyasztásiadó-bevétel egyre növekvő előirányzatot Az 1930-as évet követő kilenc évben a forgalmiadó és fogyasztási adók összege 65%-kaI emelkedettt és míg 1930-ban az összes bevételek 15%-át tették ki' 1938/39'ben a két adó az összes bevételek kiöztött csak egynegyedére ugrott. Ha padiig a hasonló jellegű Jövedékeket is ideszámítjuk, akkor la költségvetés összes kiadásainak 1938— 39-bem lényegileg a felét forgalmiad© jellegű bieivételekből fedezték; 1942Te pedig ez az arány már 68%-ra emelkedett. A forgalmiadó emelésével egyidejűiéig világosan mutatja a háztulajdonosokat és földbirtolkosokiatt terhelő ház- és földadó szerepének évi december hó 14-én, szerdán. 440 egyre csökkenő aránya azt a folyaimatot, ahogyan a« állam terheit az uralkodó osztály a dolgozók vállára hárította, A ház- és földadóbevétel 1930-cal szemben az 1940-es 'költségvetésben aniáir 40%-kail kisebb súllyal! szerepelit, A váll állati bevételeik döntő részükben Hoirthy-Magyarorsizáígon természetesén csak csekély alapot szolgáltattak az állami kiadások fedezésére, hiszen á tőkésrendszer uráli gondoskodtak arról, hogy haszonszerzési lehetőségeiket az állam ne zavarja. Az első stabilizációs költségvetésben a forgalmiadó-bevételeik még jelentéktelenek voltak. Ezt a körülményt nemcsak a forgalom viszonylag alacsony voltia indokolta, hanem <az is, hogy laiz cgyenesadó-ibevéteiek erős fokozása vollt egyik fontos fegyverünk az 1946-ban még hatalmában és tulajdonában úgyszólván érlíinjbetLen nagy tőkés-osztállyal szemben. Ugyanakkor pedig még 1946-ban a forgalmiad ó nem Saz állami vállalatok ínyereségénefc egylilk anegjáleinési formája volt' hianem változatlanul olyan adó. amely jelentős részében aiz ianfláció" ban aimugy is lerongyolódott munkásosztályt adóztatta volna meg a gyárajkibain, bainkokhan, n'agykereskedéseiklben, magas haszonra szertevő tőkéseikkel szelmfben. Ezért volt helyes az a politika, amelynek értelmében az 1946/47-es költségvetésben a költségvetéis kiadásainiak cs'ak 10.3%-át fedezték forgalmi adóból. A helyzet azonban azóta gyökeresen megváltozott: a gyáripar 92%-^ai áUiattnivá lett, a batukök, a külkerefekedeilem. a nagykereskedelem a nép államának kezébe került. Az áruforgalom a stíalbilizáció óta több milnt kétszeresére emelkedett és minidennek következtében a forgalmiadó szerepe és súllyá jelentősen megnőtt, és az állaimi bevételeknek már 1949ben is 30% -át fedezte. A jövő évi költségvetésiben a forgalmiadó növekedése aizért is új jeliemtsőségre tesz szert, mert emelkedésének ütleme nemcsak a forgalom várható további jelentős növekedésére vezethető vissza, haneon előirányzatáibain már benne szerepel az állami vállalatok hasznának jelentős része iis, amely a költségvetési év kezdetével! iaK árak legcsekélyebb emelése» nélkül, kizárólag az önköltségesöklkentés által elért lehetőségek folytán forgaltmiadósításra kerül. Ezzel magyarázható, hogy a forgalmiadé; bevétel — szeanihen az 1949-es 30%ikal

!

, az állaimi kiadásoknak 1950-ben 47%-át fedezi. Ha pedig az idei és a jövőévi költségvetésben együtt vizisgálijuk a forgalmiadó és a vállalati nyereség összegét, az tűnik ki, hogy ez a két tétel együtt 1949-ben másr az öisiszets kiadások 42%-át fedieate, az 1950-es költségvetésben pedig az ölsszies kiadások 64%át fogja fedezni. * A költségvetési bevételieknek ez. a szerkezeti változása világosam mutatja, hogy helyes úton járunk; világosan mulatja a fogalmitadónaík, a vállalati nyereségnek, tehát a termelésből és a forgalomból eredő nyereségek összegéinek növekvő irányzatát, azt, hogy a szocializmus építésével egyidejűleg ai szocialista akkumfu^ láció újtípusú forráslai válnak köitiségvetésünk és népgazidáságunk fejlesztésének egyik legszilárdabb alapjává. Meg kell állapítanunk, hogy nem volt könnyű idáig elíjutni és nem könnyűek azok a feladatok sem, amelyeket a jövő évi költségvetés ezen a téren ránk hárít. A váMialati nyere^ ségből száirmiazó összegek jelentős megnövekedését elsősorban természetesen az tétté lehetővé-