Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-19

441 Az országgyűlés 19. ütése 1949. hogy népgazdaságunlk) szocialista szektora hatalmasan kibővült, hogy az ötéves terv elején — szemben a hároméves terv megkezdése ideijén fennállott helyzettel .— népgazdiaságunk szocialista erői a magyar népgazdaság alapvető, döntő erőivé váltak. Nem volt' azonban könnyű a népgazdaság új szocialista szektorának rentabilitásáért folytatott küzdelem, a harc azért, hogy a vállalatok, üzemek bevétele ma már olyan előkelő helyet kapjon a jövőévi költségvetésiben, mint azt az előbb eimlíitettiem» A tőkés szabotáló vezetéstől átvett szénbányák és nehézipari üzemek deficittel kerültek az álliatm kezébe, és az üzemek dolgozóinlak és vezetőinek kemény munkájába került, hogy ezeket nyereséges vállalatokká alakítsák át. A szénbányák, a bányabárók működésének eredményeképpen az államosítás időpontjában 30 millió» veszteséggel dolgoztaik. Az 1948-ban államosított iparvállalatoknál 460 közül 120 volt a tőkés gazdálkodás Örökségeképpen deficites. Be már 1948-ban az álláimi ipari vállalatok 52 millió forint nyereséget fizettek be, 1949-ben pedig a® előirányzott 1 milliárd 50 milliós nyereségbeifizieitést aâs á'Ulam vállalatai mintegy 80%-kal fogják túlteljesíteni. Különös jelentőséget ad ennek az eredménynek az, ha tekintetbe vesszük, hogy a befizetett nyereség csaknem 30%-át, 550 millió forintot egyedül a vas- és gépipar fogja 1949-hem teljesíteni. Az 1950^es költségvetés azonban még további jelentős emelkedésit irányoz elő az állami vállalatok nyereségeképpen. Ennek magyarázata osiak kisebb részben az, hogy sok vállalatnak — így belkereskedelmi vállalataink jelentős részének — hjaszna először az 1950-es költségyeitlésben irányozható elő. Az emelkedés üteme ugyanis a belkereskedelem alttal indokolt emelkedést messze túlhaladja. A jövő évben az állami vállalatok nyereségeként előirányzott 3 milliárd 150 millió forint közlel 200%-fcal haladja meg az idei év előirányzatait és 64%-ka,]i az idén ténylegesen befizetett nyereségeket, Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az állami válllaliaitok nyereségének jelentős része forgalmiadósításra kerül, kitűnik, hogy azonos alapon számolva, az állami vállalatok nyeresége 1950-es költségvetésünk szerint 138%-kal fogja meghaladni iáé idén elért eredményekel Míg a Nehézipari Központhoz tartozó vállalatok 1948-bian összesen csak 7 millió forint nyereséget fizettek, 1949-ben egyedül a. WMgyár nyereiséglbefizetése megközelíti a 134 milliót!, 1950-re pedig 200 millió forint nyereségbefizetést várunk. Az államosítás időpontjábiam még deficites Láng-gépgyár 1948-ban 120.000 forintot, és 1949-ben 8 és fél millió forintot! fizetett be nyereségként, 1950-re pedig 14 millió forint befizetését vállalta. A közismerten deficites Salgótarjáni. Üveggyár 1949-re már 2.2 millió forint nyereséget fizet be. 1950-re pedig közel 5 millió forint nyereség befizetését irányozta elő; eközben félmillió forinttal esökkeníteitte forgóialap ját és a Salgótarjáni Üveggyár dolgozóinak termelékenysége 1949 folyamán 24%-kal növekedett. A versenyben azonban nem maradinak le a könnyűipar üzemei sem. A Magyar Pamutipar az idei 46 millió forint nyereséggel szemben 61. millió forint nyereség befizetését vállalta a jövőre. Az éveken át deficites Mau'thner I évi december hó 14-én, szerdán. 442 bőrgyár 1949-en már 5.3 millió forint nyereség; gel dolgozott, 1950-ben pedig közel 9 millió forint nyereség befizetését irányozta „elő, a termellékenység jelentős emelésének előirány" zartával együtt. Csak akkor érthetjük meg, hogy mi teszi reálissá a vállalatok nyereségének hatalmasan növekvő előirányzatát, ha azt i)s megvizsgáljuk, mi tette lehetővé âz eddigi eredmények elérését. Nem mint magyarázatát, hanem mimt ennek az eredménynek alapvető feltételét kell felismernünk á® ipari és egyéb vállalatok államosítását, amely állapjává vált a népgazdaság tervszerű irányításánlak, a hároméves terv végrehajtásának, a munkaverseny széleskörű megszervezésének. A nyereség fokozása terén elért eredményeket lehetővé tette az állami vál" Lalátok jobb, tervszerűbb irányítása, a termelésiben, a tőkés anarchia felszámolása, a gyártulajdonosok részéről a tőke kivonását célzó manipulációk megakadályozása, lehetővé tette szocialistává fejlőd© tervgazdaságunk megerősödése. De ha utolsónak említem is, döntő helyet foglal el a vállalatok nyereségének fokozásában és egyúttal a jlövő évi nyerefségel'őirányzat realitásában a munkásosztálynak, az üzenieg. gyárak, állami boltok, kereskedelmi vállalatok dolgozóinak Önítudatos versenymozgaltoa. mindennapos szívós harca a termelékenység fokozásáért, az örakölftség csökkentéséért. A munkásosztály és a munkásosztályt harcában támogató érteltmiség az önköltség csökkentésére, a termelékenység

1 emelésére irányuló mozigalma, a szocialista üzemek dolgozóinak újtípusú, magasabbrendü viszonya a termeléshez, alapvető tényezője annak az eredménynek, amelyet az áfllaimi vállalatok nyereségének fokozása terén eddig elértünk. Ezt a tényezőt kell fiigyelembevennünk akkor, amikor a vállalati nyereség előirányzatát szem' ügyre vesszük az 1950-es költségvetésiben. Az 1950-es költségvetésben, a vállalati uye" reség előirányzatának irtealitása tehát nemcsak azon nyugfezik» bogy a költségvetés figyelembéveszi ,aiz ország meglévő termelőerőinek színvonalát, a termelés, a népgazdaság fejlesztésének gazdasási lehetőségeit. Jövő évi kiölt~ ségvetésünlknek— és,legvilágosabban a vállalati nyereségre utaló tétele — figyelembeveszi a magyar nxunkásosztiály eddig elért eredményeit és jövő harcát a termelékenység emelése érdiekében. A) költségvetésnek elsőé orban ez a tétele az, amely világosan mutatja az összefüggést a munkásosztálynak a termelékenység emeléséért és azon keresztül az önköltség .csökkentésért vívott mindennapi harca és a népgazdaságú terv, az állami költségvetés között(11.30.) Ebiben mutatkoznak meg" azok a feladatok, amelyek széles körben állanak előttünk a bells© tartalékok tmiozigósítása terén. Ebben mutatkoznak meg elsősorban azok a fillérek, forintok és mállók, amelyeket

1 aiz újítók, az élhrunkások. a sztahanovisták' általában a ter" melékenyiséiget emelő, az ötnköltséget csökkentő munkások, mérnökök, álHami vállalatok dolgozói megtakarí tarnak; nem utolsó sorban ezekben az összegekben csapódik le iszáímeaerűen millió és (milliárd forintokban a dolgozó nép hatalmasaim kibontakozó munikaversenymozgalma, a szocializmus építésének raoz" galma. A költségvetés ezért nemcsak egyszerűen pénzügyi program, hanem az egész ország mun-