Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-19
433 Az országgyűlés 19. ülése 1949. évi december hó 14-én, szerdán. 434 ©z a próbakő az ő számára vajmi kevés dicséretre ad alkalmat. A jelenlegi angol államháztartás hiánya egy félévben 9.5 millió fontra rúg. Ez a deficites költségvetés is csak azon «z áron tartható fenn, hogy az angol munkáskomaálny a dolgozókat újabb és újabb adókkal sújtja. Csak 1948-ban pélc'ául 35.5 százalékkal növekedtek Angliában n dolgozókat sújtó adótételek, a font leértékelése után pedig az áreimelkedések új hulláma indult el, egyre súlyosbítva az angol dolgozók helyzetét. A munkanélküliek száma Angliában egyre nő, az elfogyasztható éAelniiszermennyiség pedig a háborúelőtti évek átlagával szemben 20—30, sőt egyes cikkeknél, például a Szalonnánál 60 százalékos csökkenést mutat. Az angol pénzügyminiszter érve tehát visz3zájára fordul: a, tömegeik életnívója valóban mindenütt és az imperialista országokban is próbaköve a kormányzatnak. Nem mutat más képet ia francia gazdasági helyzet se m , ahol az ic 7 ei 615 milliárd frankos hiányt 'részben' külföldi kölcsönökkel fedezték, részben ugyancsak a bankóprés 1 működtetésével. A bankjegyforgalom például Franciországban a termelés jelentős csökkenése mellett kilenc hónap alatt 24 százalékkal emelkedett. Nem csoda tehát, ha a létfenntartási költségek egy év alatt 32 százalékkal nőttek. És ha ehhez hozzávesszük a francia dolgozók bérének csökkenését, érthetővé válik, hogyan csökkent a francia dolgozók életszínvonala a háborúelőttinek a leiére. Nem jobb a helyzet, ha a szomszédos Ausztriát nézzük. Az államháztartási hiány következtében a bankjegyforgalom másfél év alatt 40 százalékkal emelkedett, a létfenntartási költségek pedig ez alatt több, mint 50 százalékkal nőttek. Mindez együtt jár nemcsak a munkanélküliek számainak gyors emelkedésével, nemcsak azzal, hogy az osztrák dolgozók által fizetett forgalmiadó összegét több mint 90 százalékkal emelték, hanem azzal is, hogy a renc*(őrségre, csendőrségre, valamint az államadósságok törlesztésére fordított összegekre évente 700 millió schillinget költenek. Azt hiszem, nem igényel bővebb magyarázatot az, hogy miért alakul így a kapitalizmus fokozódó válsága és az imperializmus táboraiban kiéleződlő ellentétek következtében a tőkés országok költségvetése, gazdasága, dolgozóinak életszínvonala. Meg kell azonban vizsgálnunk, hogy mivel magyarázható ez a hatalmas fejlődés költségvetésünk méreteiben, évenkénti növekedésének ütemében, egyensúlyának állandósulásában, amely megkülönbözteti költségvetési gazdálkodásunkat ia kapitalista országokiétól éppen úgy, mint Horthy Magyarországáétól. A különbség nem egyszerűen pénzügyi téren keresendő ; a különbség a Horthy^fasizmus népelnyomó renctezere és a népi demokrácia, a szocialista építés rendszere közti különbséget tükrözi vissza. Visszatükrözi a költségvetés osztályjellegét. Visszatükrözi azt, hogy a Horthy-fasizmus a nagytőkések és a nagybirtokosok szolgálatában, az ő érdekükben a kizsákmányolás és a népelnyomás fokozására használta fel az államgépezetet, a szocializmust építő társadalom költségvetése a dolgozó nép hatalmának megvalósulását, az egész dolgozó nép érdekét szolgáló állami Szervezet munkáját, a nép érdekét szolgáló terv feladatait tükrözi. A költség vetés új jellegéről, a költse g vetés szerkezetének megváltozásával kapcsolatban etmlítést tett már beszámoló jajban Kossá elvtárs és előadói beszédében említést tett már Antos elvtárs is. Az első alapvető változás tehát az előttünk fekvő költségvetésben részben még az előző évekkel és különösen a háborúelőtta költségvetésekkel szemben az, 'hogy a jövő évi költségvetés lényegesen szélesebb terület gazdálkodását öleli fel, mint bármelyik korábbi állatoháztartási előirányzat. Mutatja ezt min-, demekelőtt az, hogy amíg a háborúelőtti években a költségvetés a nemzeti jövedelem 22 százalékát plelte fel, ezévi költségvetésünk, már a nemzeti jövec'ielem 37 százalékát fogja át, míg a jövő évi költségvetés az 1950-re tervezett nemzeti jövedelem 44 százalékára rúg. Ez azonban teljesen érthető, ha arra a két alapvető körülményre gondolunk, amely költségvetésünk szerkezetének a változásában közrejátszott. Először is arra, hogy hazánkban hatalmaisan megnövekedtek a népgazdaság szocialista erői, és ma az iparban, a nagykereskedelemben, a külkereskedelemben, ia péinzgazdálkodáisbani, a közlekedésben a népgazdaság szociális szektora a döntő vagy kizárólagos súlyú, és nem jelentéktelen a szoicialiista szektor a mezőgazdaságban, a kiiskeireskectelem terén sem. A második körülmény, amely közire játszott a költségvetés szerkezeti változásában, az, hogy amíg a háború előtt a iköltségvetés tulajdonképpen a tőkések, a nagybirtokosok államának elnyomó apparátusát, ezeknek költségvetését tartalmazta', addig a nemzeti költségvetésben hatalmasan bontakoznak ki mindazok a feladatok, amelyeknek a [megvalósítását a 1 népi demokratikus, a szociaKzmust építő államhatalom maga elé tűzte: a termelés fejlesztését és kiszélesítését, a nép anyagi és kulturális életszínvonalának emelését, Magyarország elmaradottságának felszámolást. Vájjon, a magyar nép érdekét szolgálta-«, t. Országgyűlés', az, ha a, Horthy-rendszerben a költségvetés keretei, habár lassan, de növekvő irányzatot mutattak? Ëppen ellenkezőleg! Minden fillér, amellyel a régi Magyarország költségvetése nőtt, újabb és újabb csapást jelentett a magyar dolgozó népre. Hogyan is festett közelebbről az a növekedés, amely az elnyomás éveinek költségvetését jellemezte? 1929/30-tól 1938/39-ig a közigazgatási költségvetés kiadásai 159 millióval nőttek. Vájjon a többletet olyan kiadásokra fördították-e, amelyek a dolgozók érdekeit szolgálták'? Nem! Miközben <a csendőrségre és a rendőrségre, valamint a katonaságra fordított ikiiadások összege 90 millióvial nőtt, 227 millióról 317 millióra, addig a közegészségügyre fordított kiadások 43 millióról 19 millióra, az elemi népiskolákra fordított kiadások 17 millióról 15 millióra, a tuőomáinyos és diákjóléti célok támogatására fordított összegek pedig 4.7 millióról 1.5 millióra csökkentek. Igaz, volt más növekvés is. így például a börtönök építésére és fenntartására fordított összegeiknél, ahol az 1929/30-ais költségvetés 5 milliós kiadási tételt tartalmazott, 1938/39-ben már közel 32 milliós előirányzattal találkozunkA költségvetés növekedése azonban más célokat is takar. Az uralkodó osztályok panamáit a dolgozó nép finaszirozta. Bizonyára sokan emlékeznek az optáns-perek körüli viharokra, amikor Bethlen grófnak, a régi rendszer egyik legsötétebb alakjának javaslatára 28 nagybirtokos család kártalanítására a magyar állam r olyan kötelezettségeket vállalt, hogy 20 éven át évi 55 millió forinttal terhelte a páriamentben szabályszerűen benyújtott költségveté-
