Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-19
431 Az országgyűlés 19. ülése 194$. évi december hó li-én, szerdán. 432 , Ezt ékesén bizonyítja például a kölosönbevételek költségvetési számának alakulása,. Ezek, mint ;a költségvetés állítólagos bevételei, a háborús évek alatt rohamosan nőttek, és köztük előkelő helyet foglalt el a németek által ki nem fizetett gabonaiszállítmányokra felvett 1 milliárd pengős kincstári jegy-köles Ön, amelyet a növekvő infláció terhein keresetül ugyancsak a dolgozóknak kellett teljes mértékben megfizet niök. "' ; ; "! Mí T. Országgyűlés! 1945-ben az újjáépítést nehéz gazdasági és pénzügyi körülmények között kezdtük meg. A fasiszta Magyarországtól örökölt infláció a; felszabadulás első imáMél esztendejében csak fokozódott. Eleinte nem lehetett szó egyensúlyban lévő költségvetésiről, hiszen az államgépezet megindítása, a gyárak, a közlekedés helyreállítása érdekében, az, államnak jelentős összegeket kellett folyósítania, amelyek mögött messze elmaradtak az állam bevételei. Az inflációt hatalmas mérték-ben f°" kozta a tőkések, spekulánsok mesterkedése, aknamunkája,, -amellyel mindent elkövettek saját hasznuk növelésére, arra, hogy az újjáépítés; terheiből minél nagyobb részt hárítsanak a dolgozó nép vállára. Mihelyt azonban a magyar dolgozók áldozatkészsége, hősies munkája következtében a termelés olyan színvonalra emelkedett, hogy fel lehetett vetni az infláció megszüntetését, a szilárd alapon nyugvó államháztartás, az Ú3 stabil pénz megteremtésének lehetőségét, Pártunk nem késlekedett, s a reakció és a nagytőke ellen vívott szívós harc közepette, Rákosi élvtárs híres 'angyalföldi beszédében bejelentette az infláció végét és a forint bevezetését. Ennek »alapján szervezte meg Rákosi elvtárs vezetésével Pártunk, a kormánytényezők a stabilizációt, amely természetesen nem »csoda«, hanem Pártunk szilárd elvi, marxista-leninista alapon nyugvó politikája és a magyar dolgozók hősies áldozatvállalása következtében jött létre. •i*i Az első # stabilizációs költségvetés még .8-2 százalékos hiánnyal zárult ugyan, de két és fél év óta már egyensúlyban van államháztartásunk, sőt állandóan némi többlettel zárul; tartalékaink vannak, és a forint, ellenségeink egykori hitetlenkedése és rágalmazása ellenére, szilárdabb, mint valaha. Mutatja ezt az a körülmény, amelyre Kossá elvtárs hívta, fel beszámoló jábam a figyelmünket: a baakjegyforgalom emelkedése messze elmarad a termelés emelkedése mögött; mutatja az árak állandóan és biztosan csökkenő irányzata, mutatja a dolgozóik életszínvonalának fokozatos, állandó emelkedése. Ezek a tények számtalan más tényező mellett szintén azt bizonyítják, hogy pénzgazdálkodásunk ég azon túl egész gazdasági életünk egyensúlya szilárdan, megdönthetetlenül meg van alapozva. Nem így áll azonban a helyzet azokban, az országokban,, amelyeket a magyar reakció képviselői példaképként igyekeztek népünk elé állítani. Hadd emlékeztessem a t. Országgyűlést az amerikai imperializmuis egyik magyarországi ügynökének, Barankovios Istvánnak ebben a teremben elhangzott kijelentésére, amelyet az 1947^48. évi költségvetés tárgyal ásáü tett. idézve Stafford Crippg angol pénzügyminiszter megállapítását. Ez a Gripps, aki olyan ügyesen hajtotta végre amerikai gazdái megbízásából az angol font leértékelését, azt mondotta: *Egy kormányzat végső próbaköve tömegeinek életnívója.« Gripps Angliája azt bizonyítja, hogy 28 tizenhárom évben, 1925-től 1938-ig az államháztartás előirányzata, 15%-kial nőtt meg, vagyis alig többel évi 1%-nál. Ez a növekedés természetesien nem volt folyamatos, mert közben^ a válságot követő öt évben például az államháztartás keretei jelentősen szűkülitek, és a válság után viszonylag gyorsabban tágultak. Ha tehát azt a lépést vesszük alapul, amelyet mos-t költségvetésünkben egyik évről a másikra teszünk, az 'ttümák ki, hogy ez harmincszor nagyobb annál 1 a lépésnél, amelyet az államiháztartáíc terén a háború előtt egyik évről a másikra tettünk. De a fejlődés ü'tlemének meggyorsulását látjuk akkor is, ha a legutóbbi négy évet veszszük alapul A stabilizáció óta költségvetésünk a háború előtti évi l.l%^kal szemben négy és fél év alatt közel négyszeresére nőtt. tehát hatalmas mértékben haladta meg a háború előtti évek fejlődésének ütemét. Nem szabad megfeledkeznünk a benyújtot/t költségvetés még egy tulajdonságáról, arról, hogy a kiadások és a bevételiek egyensúlyban vannak, sőt a költségvetés mintegy 80 millió forint felesleget, irányoz elő- A költségvetés egyensúlya nem mindig volt olyan látszólag macától értetődő jelenség, m'int ahogyan az a legutóbbi egy-két évben feltűnik. A HortibyrendszerbeTi a költségvetés 1929-től 1944 _ ig. szóval 15 éven át egy év kivételével valójában hiánnyal zárult. A hiányokat azután vagy kimutatták, vagy megfelelő politikai és gazdasági felttételtekhez köpött költosöniökkfeli. részben külföldi kölcsönökkel fedezték, vagy pedig a bankóprés eszközéit használták fel arra; , hoigv az aHaor háztartás hiányát a dolligozó néppel fizettessék meg. Mit akartak a Horthy-rendszer költségvetéseinek végszámai? Az 1924/25. évi költségvetés hiányát például a hirhecU népszövetségi kölcs-ön fedezte, amelynek eredményeképpeD az ország pénzügyeinek irányítása angol és amerikai tanácsadóknak, Smith Jeremiásnak és társainak ellenőrzése alá került. Ezzel nyíltan sárbatiporták az ország- szuverenitását, hiszen a magyar pénzügyminiszter egy fillért sem fizethetett ki a külföldi ellenőrök engedélye nélkül. Az 1931/32. évi költségvetésben a kormánynak a Boráros-téri híd építésére külön alapot kellett megszavaztatnia, mert a költségvetési egyensúly nem bírta volna el egy híd építését sem, nem beszélve arról, hogy a szóbanforgó híd miatt ezenkívül még a dolgozókat sújtó városi illetékkulcsot is csaknem kétszeresére emelték. Az ország pénzügyi függetlenségének feladásával elért külföldi kölcsönök jelentős részét azután többé-kevésbbé burkolt formában a nagytőkések támogatására fordították. A népszövetségi kölcsönből például 19 millió pengőt, szóval mintegy 80 millió forintot a magánbankok állítólagos veszteségének fedezésére fizettek ki. De nem hanyagolták el az elnyomó apparátus intézményeinek létesítését sem; így például ugyanebből a kölcsönből több, mint 60 mäHäio forintnak megfelelő összeget fordítottak börtönök és üseiidőrségii laktanyák létesítésére. A háborús évek alatt az államháztartási hiány természetesein az addiginak, még sokszorosara növekedett, és a fasiszta kormány egyre nyíltabba in tért arra az útra, hogy a háborús kiadásokat a. bankóprés gyorsításával, az infláció megindításával teljes egészében a magyar dolgozó néppel fizettesse meg az életszínvonal csökkentése, a hadinyereségek növelése révén. ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ I.
