Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-16

365 Az országgyűlés 16, ülése 1949. évi december hó 10-én, szombaton. 366 alakulását, a többtermelésért folytatóiét harcot. Ha egyesek az üzemekben messze kiemelkedő eredmény eket énnek el, néphadseregünk katonái ig. a munka nőiseit követik a lövészetben és a harcászat elsajátításában. Vainnak kim)aga«ló eredmények. Dolgozó népünk megmutatkozó baitialmas lendülete biztosíték arra» hogy ötéves tervünket idő előtt megvalósítjuk, Erre dolgozó népünk­nek jó, kiiíróbált biztosítéka van; a koinlmu­nista vezetés, a marxizmus-leninizmus irány­tűje, amelyet harcokban megedzett. szeretett vezérünk: Kákosi elvtárs tart a kezében, (jffoss­xzanparíó lelkes, ütemes íavs.) Nincs ebben az országban egyetlen becsü­letes dolgozó, akit ne töljtleine el öröím és opti­miísmus a béketáibor erőinek szüntelen és ál­landó növekedése felett. A béketáborbél! érkező tbrarielési eredményieket úgy . tekintjük, mint egyegv győzelmet az imperialista. háhorús poli­tika ellen. A kínaj nephafjfeereg feltartóztatha­tatlan sikersorozatát ágy tekintjük, mint a béketáibor ereje növekedésének egyik leghatá­sosabb forrását. Az imperialisStía országok el­nyomott és kizsákmányolt műnk ás tömegeinek, a francia munkásoknak, Olaszország üzemi dol­gozóinak és földfogilálo parasztjainak hősies harcát úgy tekintütük, mint szövetségeseink. barátaink erőfesizíitléseit a közös ellenség, a háborúra spekuláló imperialisták és lakájaik eitlen. A bétkíetáboron belül és azon kívül csupa olyan jelenséget látunk', amelyek egyaránt azt bizonyítják, hogyan nő a mi erőnk és hogyan sziTárc'tul a békefront egysége és ereje. Ami bennünlket az elmúlt hetekben a legjobban megörvendeztetett, az az imperiaMstáknak^ az a kényszerű felismerése volt, hogy a béke­tábor most már nemcsak számszer int és te­rületi kiterjedés szempontjából múlja felül az imperialisták táborát, hanem technikailag is igazolva van a szocialista társadalmi rend fel­sőbbrendűsége. A viláig dolgozói pedig — felszabadultak és elnyomottak egyaránt ~ ha mem is egyforma tórülmények között, a ml legnagyobb jótevőnk. Sztálin elvtárs születés­napjának 70. évfordulójára, készülnek- A dol­gozóik ajándékokat készítenek szeretetük és háüájuk jeléiül Sztálin elvtársnak. De Sztá­lin elvtárs ebben is, mint mindenben^ meg­előzte a világ békeszerető népeit, mert ő adott nekünk, az egész bék'etábomak ajándékot azzal, hogy nemcsak kicsavarta a hábonís uszítók kezéből az atomimonopólium zsaroló f egy vériét, hanem az atomerő békés felhaszná­lásának példájával behozhatatlan előnyhöz, elvitathatatlan erkölcsi és technikai győze­lemhez segítette a béketábort. (Lelkes taps) Mi úgy tekintjük ezt a sikert, mint a sztá­lini műnek Sztálin elvtárs tevékenységének» magának Sztálin elvtársnak ajándékát a bé­kéért harcoló emberiségnek. Mindé» azonban távolról sem síziabad, hogy elaltassa ébersé­günket. A háborús veszély nem szűnt meg. az imperialisták niemi veszték ki a világiból, nem változott meg a természetük, nem mondtak le terveikről,, ellenkezőleg: keresik annak lehető­ségét, hiogy megtépázott háborús uszításaikat és készülődéseiket igazolhassák salját maguk előtt a tömegek félrevezetésével. Mindez azt követeli tőlünk, hogy ébersé­günket tovább élesszük, tovább fokozzuk. En­nek van ezen az általános indokon kívül még egy speciális indoka is: déli szomszédunk, az áruló fasiszta Tito és klikkje, aki végérvényesen eladta magát az imperializmusnak, éppen most azzal yan elfoglalva, hogy aljasságával és becste­lenségével megpróbálja felülmúlni dicstelen fa­siszta vezéreit. Déli határunkon egy olyan mindemre elszánt haramia tanyázik, akinek po­litikai tervei közt első helyen szerepel'a népi demokráciák megsemmisítés», ai kizsákmányo­lás visszaállítása, a dolgozó nép fasiszta elnyo­mása, az országok függetlenségének megsem­misítése és a dolgozó népek vezéreinek meg­gyilkolása. Déli határainkon az imperializmus­nak nemcsak hű kiszolgáló ja tanyázik, hanem olyan bérenc, aki annál dühödtebb lesz, minél inkább lehull róla a lépet miinél inkább bebizo­nyosodik, hogy közönséges bérgyilkos — minél inkább növekszik jólétünk és minél inkább növekszik nála, saját népe részéről az ellen­állás és megvetés. Nem lehet kétségünk az­iránt, hogy olyan fenevadat, akinek eszközei között első helyen szerepel a bérgyilkosság, nem Lehet másképpen megfékezni, mint erőnik növelésével, éberségünk fokozásával és tökéle­tesítésével, belső cinkosainak leleplezésével és megsemmisítésével, a nemzetközi béketábor s'zioros összefogásával és egységével. TCz az a ílnilönleiges ok, amely bennünket, magyar népi demokráciát arra kötelez, hogy még keményebben, elszántabban kutassuk fel és _ semmisítsük meg az imperialisták ügynö­keit, belső szövetségeseit, hogy még odaad ób­ban fejlesszük népgazdaságunkat és erősítsük néphadseregünket. Ez az az ok, amely arra int bennünket, hogy még szorosabban kövesse egész dolgozó népünk a Magyar Dolgozók Pártját, élén békénk éber őrével, Rákosi elv­társsal- (Hoss&ahtartó íelkes, ütemes taps.) T. Országgyűlés! Azt mondhatná valaki, hogy mindezek a megállapítások helyesek, a belőlük levont következtetés is helyes, kérdés azonban, Jhog^ a lelkesedésen é& odaadás ou kívül milyen biztosítékaink vannak még arra, hogy néphadseregünk szövetségeseinkre, a népi demokráciáik hadseregeire és elsősorban leg­nagyobb szövetségesünkre, a dicsőséges szov­jet hadseregre támaszkodva meg is tud fel­lelni annak a feladatnak, amelyet dolgozó r né­pünk rendjének és békéjének megvédése és a nemzetközi béketáíborban ránk eső feladat be­töOtése jelent. Vannak, ilyen biztosítékok! Az első és legfontosabb biztosíték az, hogy a ani néphadseregünk valóban a nép ^hadseregei: nemcsak a népből jött, hanem a nép érdekeit i lS védi. Nincs szakadék, ellentét hadseregünk és dolgozó népünk érdekei között, mint elke­rülhetetlenül volt a népelnyomó Horthy" korszak idején és ez az. amit egyre jobban és mélyebben érez át dolgozó népünk egé&z tö­mege. A fejlődés természetesen itt sem magától következett be. Még emlékezhetünk olyan, han­gokra, amelyek azt mondották, hogy nincs szükség hadseregre, hogy nincsenek _ az impe­rialistáik, előtt megvédeni való titkaink. Nem­csak ma látjuk világosan, diet már akkor is láttuk, hogy akik ezeket a hangokat hallatták!, az imperialisták ügynökei voltak és arra tö­rekedtek,, hogy a dolgozó népet lemeztelenít­sék, megfosszak saját erejétől, kényre-kedvre kiszolgáltassák a belső és a külső ellenségnek. Ez" a pacifista csomagolásban jelentkező rom­bolás az ország tönkretételét, kivívott eredmé­nyeink megsemmisítését szerette volna elő­készíteni éppen jazzal, hogy msegifossza dolgozó népünket erejétől- És emlékezzünk csak vissza, hogy ennek a romboló felfogásnak nemcsak hangadói, hanem hívei is voltak. De amikor

Next

/
Thumbnails
Contents