Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-11
221 Az országgyűlés 11. ülése 1949. évi Ugyanakkor azonban, amikor állástalan diplomások voltak, máshol hiányok mutatkoz tak. Például az OTI-ban a rendelésieken olyan túlzsúfoltság volt. hogy egy orvosra annyi beteg jutott, hogy nem tudlta a munkáját becsülettel elvégezni. Emlékszem rá, hogy amikor ezt annakidején az 'akkori népjóléti államtitkárnak felpanaszoltam, azzal válaszolt, hogy a megoldás nem az, hogy több orvost alkalmazzunk az OTI-nál, hanem mi, egyetemi tanárok, tanítsuk meg az orvosokat arra, hogy két pere alatt tudjanak jó diagnózist megállapítani. Ez volt a múltban. Ha a jelenből néhány adatot felolvasok, akkor a következőket állapíthatjuk meg. Az idén az általános iskolákban 15000 diák kapott Ösztöndíjat, az egyetemeken 5 millió forintod osztott szét a kormányzat a diákok megsegítésére, a tankönyvek 60%-kal lettek olcsóbbak, mint a múltban voltak és az általános iskolák minden ötödik tanulója ingyen tankönyvet kapott. A szakérettségi tanfolyamokon, azokon a. tanfolyamokon, ahol 12 hónapon keresztül, kollégiumokban, teljes ellátással. Ösztöndíjjal végzik a imtunkásgyermekek tanuknányailkat, — az idén még csak ötszázan vettek részt. Meg kell mondanom, hogy a letett érettségi vizsgálatok kitűnő eredménnyel végződtek. A jövőben a szákérett ségázők száma kétezer lesz. A dolgozók iskolájában, ezieken a délutáni tanfolyamokon, 13.000 tanuló volt. Ezt folytathatnám továhb azzal, hogy az oktatásban, a négyszáz kollégiumban 23-000 diák volt. És így tovább. Mi az eredmény 1 ? Az eredmény az. hogy ma örömimie/1 jelenthetem az országgyűlésnek, hogy .szeptemberben a középiskolákba és az egyetemekre beiratkozó tanulók 50%-ka népi származású lesz. (Tetszés és taps.) , Ezek nagy eredmények, de ez nem elég, — mert ahogyan annak idején Rákosi Mátyás elvtárs mondotta: »Nem «elég az, hogy a dolgozók fiait beeresszük az iskolákba. Gondoskodni kell arról, hogy a tudás, amelyet nekik nyújtunk, valóban a haladó kultúra és tudomány eredménye legyen.« Ehhez pedig az kell hogv azok az oktatók, pedagógusok, akik ezt az új ifjúságot nevelni fogják, legyenek felfegyverezve a marxizmus-leninizmus fegyvereivel. Értsék meg, hogy itt nieímcsak arról van szó, hogy a tanulóifjúság összetételében bizonyos százalékos eltolódás mutatkozik. Itt arról van szó, hogy egy új értelmiség keletkezik, — új értelmiség, amely .minőségileg más lesz, mint a régi volt. Most Révai elvtársnak egy mondását idézem, aki azt mondja, hogy olyan értelmiség, amely nemcsak kiszolgálja a demokráciát, többéHkevéshbé politikaiilag semlegesen, hanem olyan értelmiség, amely ezért a demokrjáieiáért harcolni is tud. Persze, a régi érteilimliség most attól fél. hogy hátrányba fee^rül &7i új értelmiséggel szemben. Én azt hiszem, hogy erről szó sincs, hiszen mindenki ismeri azokat a nagy számokat, amelyek arról^ szólnak, hogy hány szakemberre lesz szükségünk. Ma neimi az a gond, hogyan helyezzük el a diplomásokat, hanem ma az a gond, hogy hogyan tudunk elegendő szak embert kinevelni. Csak egy példát mondok: az ötéves orvosi tervben öt éven belüli 400 új gyermek szakorvosra lesz szükségünk és a legnagyobb gond, hogyan fogjuk ezeket megfelelően kiképezni, A régi értelmiségiek közül azoknak, akik becsülettel a demokrácia miellé álltak, akik komolyan akarnak dolgozni, semmi okuk sincs aggodalomra. Erre a legnagyobb garanciát azok a szavak nyújtják, amelyeket Rákosi elvtárs min* előadó mondott az értelmiségnek a augusztus hó 18-án, csütörtökön. 22a jövőben egyre fokozódó jelentőségéről és tekintélyéről. A következő paragrafus, amelyről beszélni szeretnék, az 53. §, amely kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság hatható-an támogatja a dolgozó nép ügyét szoiigáló tudományos munkát és minden rendelkezésié álló eszközzel elősegíti a néphez hű értelmiség kifejlődését. A tudományos munka megszervezése elsősorban a tudÖsképzéseii áll. Megint f a ^multat nézem, azt nézem, milyen volt a tudósképzés a múltban. A tudósképzés a múltban úgy volt, hogy a tudományos intézetekben \dolgozó fiatalok legnagyobbrésze ingyen, fizetéstelen, állásokban dolgozott. Ennek eredménye megint csak az volt, hogy egy egészen szűk réteg gyermekei, csak a teihetősek gyermekei kerülhettek oda. A klinikákon valamivel jobb volt a helyzet, mert ott a betegek részéről Ibizomyos borravalókban mégiscsak részesülhettek, de éppen az elméleti tudományok területén egészem ka- % tasztrófális volt a helyzet. Ami a tudományos kutatás támogatását illeti, itt i« próbálkoztak. A Széchenyi-Társaság adott bizonyos összegeket, azután a Rockefeller-alap és más külföldi alapok is adtak bizonyos összegeket hazánknak, ('le ezek elenyészően csekély öeszegek voltak; protekció kellett ahhoz, hogy az ember megkapja. Pontosan emlékszeim : annakidején, még a harmincas években bizonyos veseviz^gálatok céljaira egy ilyen amerikai alaphoz fordultam támogatásért, de a kért támogatást megtagadták. Ezeket a vizsgáilatokat most a demokrácia segítségével be tudtuk fejezni. De mindentől függetlenül, a tudományos kutatás egész konstrukciója az az anarchikus rendszertelenség volt, amely a kapitalista uralom alatt a tudományos termelés terén éppen úgy megmutatkozott, mint az ipari termelés tejrén. Döntő változás történt 1949-ben. Azt lehet mondani, hogy 1949 a magyar tudomány fordulat évének nevezhető. Ez a változás a Tudományos Tanács megalakulása révén következett be. A Tudományos Tanács Gerő elvtárs vezetésével már eddig is a fiatal tudósok nagyrészét segítette, holott még csak fél éve, hogy megalakult, mert februárban volt az alakuló ülése. Csak néhány számot mondok. Összesen több, mint 3600 személy számára — akiknek legnagyobb része fiatal ember — tette lehetővé, hogy teljesen gondtalanul, tisztán a tudományos kutatásnak éljen- A tudományos kutatásra, a Tudományos Tanács státusára előirányzott összeget, valamint a különböző minisztériumok költségvetési tételei között szereplő összegeket egybevetve azt látjuk, hogy ezek csak .az idén, 1949-ben körülbelül száz millió forintra rúgnak. Amikor én G»t az idén egy kongresszuson, Párósba,a elmondottam, akkor egyszerűen nem akarták elhinni. A tudományos intézetek egész sora alakult meg már eddig is és fog megalakulni és dolgozni a jövőben. Felhívom a figyelmet arra, hogy az idézett paragrafus kifejezetten azt mondja, hogv az alkotmány a dolgozó nép ügyét szolgáiló tudományos munkát kívánja elősegíteni. Ezt nem szabad úgy elképzelni, hogy itt valami szűk prakticlsta szempontok fognak érvényesülni és az olyan elméleti munkákat, amelyeiknek egyelőre legalább nem tudjuk közvetlen gyakorlati hasznát venni, nem fogják támogatásban részesíteni. Már eddig is nagy számban részesültek ilyen munkált támogatásban, a különbségek azonban a múlt és jelen között határozottan a tervszerűségnek
