Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-11

223 Az országgyűlés 11. ütése 1949. évi kejl lennie, annak a tervszerűségnek, amely a szocialista társadalomnak egyik alapja és nem az anarchiának, amely kapitalista társadalom következménye. E» az óriási különbség a tudomány terén is ^ meg fog mutatkozni . A tervszerűség tudósaink egyrészénél bizonyos' aggályt keltett. Ügy érezték, hogy valami parancsra kell nekik kutató munkát végezni, hogy m£|g lesznek szorítva télmáik megválogatásában. Ez nem á|U. Itt is áll az, amtit a pedagógusokra vonatkozóan mondtam: tudósainkat is marxista-leninista szellemben keU nevelni, ki kell mélyíteni ezt a tudásukat, hogy a tervszerűségben ne akadályt, hanem olyan szervező erőt lássanak, amely kutatásuk eredményét inéig- e?ak fokozza. Nagyon sokat tanulhatunk természetesen ezen a téren, — mint annyói más téren is — a Szovjetuniótól és mindent meg fceM tennünk, hogy a Szovjetunióval való tudományos' klaincsolatainkat minél szorosabbra fűzzük. Természetesen a nyugati imperialista oirszágok tudományának eredményeit is felhasználjuk ugyanakkor, amikor ezek elleni az imperialista ideológiáik ellen küzdünk, de a mi igazi alapunk a Szovjetunió haladió tudománya. Ezzel kapcsolatban örömmel jelentek ismét egy adatot: az orvosi egészségügyi szakszervezet kietretébem már megalakult egy olyan dokunientációs központ, amely lehetővé teszi, hogy minden magyar kutató orvos a legújabb szovjet tudlmányos munkákhoz hozzájuthasson és rend(szeresen, egészen rövid úton megkaphassa a nëkii szükséges szovjet irodalmat. Az egészségvédelmi intézkedésekre áttérve, a paragrafusok egész sora foglalkozik ezekkel. így például a 46. $., amely biztosítja a dolgozóknak a pihenésihez és üdüléshez való jogát,, továbbá a 47. §,, amely az egésizségvédielemmel és. a társadalombiztosítással foglalkozik, valamint az 50- §. második része, amely az anya- és csecsemővédelemről szól. Itt is az adatoknak egész sorát mondhatnám el. de mondanivalóimat rövidre fogom, mert nem szeretném, ha felszólalásom nagyon hosszúra nyúlna. Régebben felnőtt munkásüdültetés egyáltalán nem volt- Gyermeküdültetési elszórtan, karitatív alapon volt, de az állami alig foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az idén nyáron 18-000 gyermek és 250.000 felnőtt vett már eddig részt az üdültetésben. Ami a társadalombiztosítást illeti, ezen a téren szándékosan szétdarabolt, egymástól független pénztárak rendszeréből álló szervezetlenség volt; ,a mezőgazdasági munkavállalók legfeljebb csak balesetbiztosításban részesülhettek. Itt is t

teljesen megváltozott a helyzet, ma már a társadalombiztosítás majdnem teljesen egységes és már az idén 180.000 dolgozó paraszt is betegségbiztosításban részesülA kórházakról, w beszélhetnék, de inkább a tuberkulózis elleni küzdelemről mondok néhány szót. A tuberkulózis elleni küzdelem .a mulban úgyszólván teljesen elégtelen volt. A szűrővizsgálatok, a tüdőgondozók szaporítása és a BCG-oltás következtében ma már ott tartunk, hogy a tuberkulózis-halálozás, amely a múltban évenként 15—20-000-re rúgott, lement 10.000-re és egészen biztos, hogy az életszínvonal javulásával ez a szám még további csökkenést fog mutatni. Az anya- és esec&amővédelem terén a helyzet az. hogy 1938-ban 1100 napközi otthon volt, ma 2000 van- Bölcsőde 1938-ban volt 37, összesen 700 férőhellyel, ma 200 van 5000 férő" auguszius hó 18-án, csütörtökön. 224 hellyel és az ötéves terv végén 370 lesz 12-000 férőhellyel. Megemlíthetem az iskolafogászatot. 1938ban 20 ilyen intézimJéuy állott fenn, amely 18-000 gyermek fogát kezelte, ma 100 ilyen intézmény van- Az év végére 100.000 gyermek fogát fogják rendbehozni, az ötéves terv végén pedig nem lesz olyan gyermek, akinek fogait az iskola ne tudná gondozni. Megjegyzem még azt is, hogy a járási egész-égügyi központok felállítása következtében az ötéves terv végére nem lesz olyan eldugott faluja ennek az országnak, ahol szükség esetén szülész és gyermekszakorvos ne állna rendelkezésre. (11.30.) Érdekes szám az, amely azt mutatta, hogy a Horthy-korszakban a gyermekmenhelyeken 40.000 elhagyott gyermeket tartottak. Ma ez a szám már 25.000-re esett le ós érdekes az is, hogy a 40.000-ből annakidején c&ak egy-kettő került felső iskolákba és ma az elhagyott gyermekek közül többezren kerülitek az egyetemre- (Taps) Megemlékeznék még arról a munkáról, amelyet az idén kezdtünk és az Ötéves tervben folytatni fogunk, ami abból áll, hogy a rokkant és nem teljesen egészséges dolgozókat nekik megfelelő módon a termelő munkában foglalkoztassuk. Ez nagyon nehéz és nagyon gondos kidolgozást igénylő probléma. A munka megindult és meg vagyunk győződve róla, hogy igen nagy jelentősége lesiz mindenféle szempontból. Ezekben az egészségvédelmi munkákban megint csak a Szovjetunió példája könnyíti meg helyzetünket, de megint úgy vagyunk, mint a pedagógusoknál és a tudósoknál. Az orvosnak meg kell tanulnia azt, hogy itt az orvosi foglalkozás, az orvosi , hivatás nem pénzszerző piálya lesz. nem is karitatív pálya, hanem az orvosi hivatás része leisa a szocializmust építő .munkának és ehhez az orvosoknak is marxista-leninista nevelésre van szükségük- Révai azt mondta egyszer egy beszédében, amelyet orvosok előtt tartott, hogy az orvostudománynak szövetségessé kell válnia abban a harcban, amely olyan emberi létfeltételekért folyik, amelyek egyedül teszik kilátásossá az orvosok küzdelmét a betegségek megelőzésére. Végül még egy pár megjegyzést szeretnék tenni, talán nem is annyira az országgyűlés felé, mint az értelmiség felé. Kétségtelen, hogy az a második paragrafus, amelyből az értelmiség kimaradt, sok vitára adott alkalmatAzt hiszem;, egészen felesleges, hogy ezt most megint magyarázzam az után a kristálytiszta magyarázat után, amelyet Rákosi elvtárs Szitálj in beszédét idézve, itt nekünk előterjesztett, amelyben kimutatta azt, ,hogy itt nem arról van szó. hogy az értelmiség kimaradt, az értelmiség nem lévén osztály, nem kerülhetett bele az alkotmánynak abba a részébe, amely az osztály struktúráról beszél. Mégis engedjék meg, hogy az értelmiség számára a Sztálinbeszéd ezt követő mondataiból egypárat^ felolvassak: »Nem csorbítja-e

1 ez a körülmény a dolgozó inteligencia jogait? Semmiképpen«. Azután Sztálin újra beszél asa osztályö'siszetételről é& ezekből a részekből világosan látható, hogy »a munkások, parasztok és a dolgozó intelligencia országunk gazdasági, politikai társadalmi és kulturális életének minden területén teljesen egyenjogú, a dolgozó intelligencia jogainak csorbításáról tehát szó sem lehet«. Én itt az országgyűlés előtt a haladó értelmiség nevében kijelentem, hogy mii, a haladó értelmiség megértettük Sztálin eä^