Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-11
21 é Àz országgyűlés 11. ülése 1949. évi munkások és a dolgozó parasztok állama. Dolgozó parasztságunk tudja, hogy milyen sokat kapott demokratikus rendszerünktől. Az új alkotmány nemcsak biztosítja a felszabadulás óta elért eredményeket, hanem ezen túl me®zszemenŐ hatalmas fejlődési :1 ehetőséget nyit meg dolgozó parasztságunk előtt. Ez az alkotmány tehát valóban a dolgozó nép alkotmánya» mert dolgozó népünk: a munkásosztály és a véle szövetségéé parasztság számára biztosítja a haltaimat. Bi/Zosítja, hogy dolgozó népünk legjobb fiai kerüljenek a vezető helyekre, akik ott azután hűséggel a néphez végzik munkájukat és soha el nem adják népünket az imperialistáknak» népünk ellenségeinek. Tudjuk, hogy mit jelent számunkra iaz új alkotmány. A felszabadulás után megszűnt az iskoláztatás terén a régi rendszerben a kiváltságosoknak biztosított helyzet. Dolgozó parasztságunk fiai közül igen nagy számmal tanulnak a Kossuth^Akadémián, akik népi hadseregünk vezetői lesznek; igen sokan tanulnak a középiskolákban és az egyetemeken, akik népünk gazdasági, kulturális és politikai vezetői lesznek. Demokratikus kormányunk a tehetséges fiaitalok tanulását a népi kollégiumokkal és Ösztöndíjakkal a legmesszebbmenőkig támo>gatja. A Magyar Népiköz társaság új alkotmánya e'iemeri és biztosítja a dolgozó párasatok jogát a földhöz, kötelességének tekinti,» hogy az állami gazc'iasiágokkal, a mezőgazdasági gépállomásokkal abba az irányba vezesse őket, böffy önkéntes társulás útján társasán műveljék földjeiket. Hogy mit jelent ez dolgozó parasztságunk számára, azt különösen azok a dolgozó parasztok tudják, akik a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságát tanulmányozták. Tanulmányutunk során saját szemeinkkel láttuk, milyen hatalmas fölényben van a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság az egyéni gazdálkodást folytató^ kisüzemi gazdálkodássiail szemben. A Szovjetunióban láttuk,, hogy a. nagyüzemi gazdálkor'jásban r a gépek munkaija milyen hatalmas támogatást nyújt a szovjet parasztoknak. Nem kell nekik hajnaltól éjszakáig agyonra dolgozni ok magúikat, mint az egyéni termelést folytató parasztoknak, akik késő este, amikor hazatérnek a munkából, agyon vannak fáradva, sokszor még a vacsora sem esik jól és nincs idejük szórakozásra, kulturális továbbképzésre. A Szovjetunióban a parasztságnak van ideje tanulásra, pihenésre, szórakozásra, mert a nagyüzemi gazdálkodás a gépek segítségével lehetővé teszi ezt számára. Á föld közös megművelésével olyan terméseredményeket érnek el, aminők az egyéni termelést folytató egyéni gazdálkodásban sohasem érhetők el. Az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztságunk az elmúlt őszön igen nagy számban társult, a legteljesebb önkéntesség alapján, a föld közös megművelésére, úgyannyira, hogy több, mint hatszáz engedéllyel működő, közösen termelő csoport van és már idáie- is igen nagy azoknak: a termelő csoportoknak a száma, akik közös művelésre jelentkeztek. Mindez azt mutatja, hogy a reakciónak minde n mesterkedése, hogy dolgozó parasztságunkat a föld közös művelésétől elidegenítse, hiábavaló és dolgozó parasztságunk látja, hogy a felemelkedtós egyetlen útja a földek közös megművelése. Amikor az alkotmánytervezet biztosítja a földek közös müvelésének támogatását, ebben kizárólag a dolgozó parasztságunk iránti gzeaugusztus hó 18-án, csütörtökön. 220 retet és a dolgozó parasztság jövőjének biztosítására vaM törekvés vezeti- Mi, dolgozó parasztok, hálásak vagyunk, hogy gazdasági» kulturális és politikai felemelkedésünk azt alkotmányban biztosítva van. Tudjuk mindanynvian, hogy ezt elsősorban a Magyar Dolgozók Pártjának és népünk nagy vezető jenek : Rákosi Mátyás elvtársnak köszönhetjük. (Hoszszant'rtó, ühmes nami ^tapsj és ezért az alkotmány-törvényjavaslatot, dolgozó parasztságunk nevében a legnagyobb örömmel elfogadom. (Hoss^mm^ taps.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? KISS GERGELY jegyző: Rusznyák István! RUSZNYÁK ISTVÁN: T. Országgyűlés! Ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor az első magyar alkotmány megjelenik, szeretnék pár szót szólni arról, hogy mit jelent ez az alkotmány az értelmiség szempontjaboi? Mindenekelőtt szeretiném leszögezni azt, hoay a nyugat;! polgári demokráciáik alkotmányában egy szó sincs az értelmiségről, tudományról és kultúráról. Elbben az alíkotmányban van, mégpedüg nagyon részletesen. Ezért a haladó értelmiség ugyanolyan lelikeseidéiSisel és helyesléssel fogadja ezt az alkotimányt, mint a munkásság és a dolgozó parasztság. Az idő rövid, ezért nem foglalkozhatom a kultúra és tudomány valamennyi kérdésével, csupán a javaslat néhány paragrafusára sereinek kitérni, amelyek ezzel kapcsolatosak. Az alkotmány jelem tőségéneik megállapításánál legjobban úgy járunk el, ha öísszehasonlítjuk azt, hogy hova jutotltunlki, mit értünlk el, — hiszen az alkotmány tulajdonképen ezeknek az eredményeknek a lerögzítésc. összehasonlításul nem az 1945-ös felsziajbadulásii időt, fogom venni, hanem a békét, a Horthy-fasizmuis és a Bethlen-féle konszolidáció fénykorát. Az első paragrafus, amelyről beszélni szeretnék:, a 48. §, amely úgy szól hogy a Magyar Népköztársaság biztosítja iái dolgozóknak a művelődéshez való jogát és a továbbtilakban nemcsak ia jogot biztosítja, hajníöm — _ elilerítétben a burzsoá-alfkotmánnyal —- m'egíadja a lehető' séget és a módot is aűihoz, hogy a dolgozók ezzel a jogukkal élhessenek. Ha megnézzük, hogy mi volt a Horthy-korszak alatt, megállapíthatjuk ialzjt a iközismiert tényt, hogy alkkor a fajvéldo törvény következtében numerus clausus volt, amely a dolgozók nagy rétegét kiszorítottá a tanulásból. Ez a fajvédlelmi numerus clausus még az úgynevezett »művelt nyugat« nagy felháborodását ás felkeltette, azonban ugyaneiz a »müveit nyutrat« egy szót sem szólt arrál, hogy a fárvédelmi numerus claususon kívül volt egy soktkjal súlyosabb numerus clausus: egy gazdásági és sweiális numerus clausus, amely lehetetlenné tette, hogy szegény ember gyermeke tanulhasson és különösen, hogy felsőbb oktatásiban ré szegülhessen. A drága tandíj, a drâ§î& könyvek, a hosszú tanulmányi idő — amiely alatt a, gyermek nem kereshetett — azzal a következménynyel jártaik, hogy a múltban a középiislkolákban és » felsőbb iskolákban a tanulófcnaik csak 5%-a volt népi származású. Ennek ellenére volt egy értelmiségi túlprodukció: ezerszámra voltaik állástalan diplomások. Emiatt olyan tehetetlen segítő intézkedéseket >kellett megpróbálni, mint a hírhedt ADOB volt, ahol a dúplomásoknak 80 pengős havidíjaikat adtak, éppen csak azért, hogy tesséks-lássék.
