Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-10
199 Az országgyűlés 10. ülése 1949. évi fűz.Mindeniekelőtt elismerjük érdemeit, amelyeket áz emberiség haladása tekintetében szerzett; megállapítjuk, hogy az ő segítségével részben utolértük, részben elhagytak fejlődésükben a nyugati államokat. Meg kell mondanunk, hogy lé térdeiket jelentenek számunkra a Szovjetunióval való «gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolataink. Ips mindezeken túl, ha mi — ezer esztendeje másokért vérző magyarok — végre a békére yágyuúk. csak egy irányba: nézhetünk biz alommal ashol meg akarj áík, meg tudják és meg fogják védeni a békét: a Szovjetunió felé. »A Maigyar Népköztársaság a munkások ós dolgozó para szítok állama« — mondja a tötrvényjayasiliat. Tehát nem tesz különbséget fizikai és 'szelüeimí munkások között ; megszüli téti és ledönti a dolgozók közötti válaszfalat, eltörli a kasztrendszert. Az értelmiség IkülönáHtá-salt felszámo^'a. Hogy ia munkások altatt a^-szellemi dolgozókat i« érti, az nem lehet kétséges, ha figyelmet szentelünk annak az ünnepélyes deklarációnak, araie'-yet a Magyar Függetlenségi Népfront adott ki és amelyben ezt mondja; »A Magyar Függetlenségi Népfront a magyar munkásosztály, a népért dol; gozó értelmiség, a dolgozó kisemberek Ihiajrci és építő szövetsége a leghaladottabb, a 1 egééi tudatosabb és legkövetkezetesebb társadalmi osztály: a munkásosztály vezetésével.« Ha tiehát volnáaiak, akik úgy érzik, hogy a törvény őket névszerimt nem említi és így a munkások és parasztok egy »égéből, tehát a jogokból! ás kimaradtak, tévednék. Szeretném ezt a félreértést eloszlatni és szeretném az új alkotmány iránt a szelliémi dolgozók körében is azt a bizalmat (kelteni amely a fizikai dolgozókat máris eltölti. A törvényjavaslat szö vegén, kívül és illusztris előadónk beszédének az értelmiségre vonatkozó szövegén kívül idézek néhány nyila tkoziatot, amelyet a kormány és parlament illetékes tényezői mondottak a z elmúlt idők folyamán. Éppen KákosiMá'tyás május 14-i beszédében külön kiemelte, hogy a Népfront jelöltjeinek száma 949, ebből haladó értelmiségi 197. Április 19-i beszédében pedig ezt mondja: »Nincs hazánkban egyetlen ember. — legyen kisiparos, kiskereskedő, vagy értelmiségi —aki nem találja meg elhelyezkedését a népi demokrácián belül.« ÖerŐ Ernő április , 13-án ezt mondja: »Nemcsak új pedagógusokra lesz szükségünk, hanem az egyéb magasképzettségű szakembereik további 'tíz- éis tízezreire: mérnökökreorvosokra, közgazdászokra, könyvelőkre, statisztikusokra, öt év alatt nem kevesebb, mint százezer új magadképzettségű szakemberre aész szüksége az országnak«. Losonczy Géza július 17-én ezt^ mondja: »A mi értelmiségünk, tudósaink, íróink, művészeink arra kapnak buzdítást a népi demokratikus magyar államtól. íhiogy a dolgozók életét minél szebbé, tartalmasabbá tegyék«. Idézem Kiss Károly cikkét a Szabad Nép augusztus 4-i számából: »Fokozott gondot r kell fordítanunk kádermunkánikbain a pártonkívüli tehetséges, becsületes, vezetőképcis emberekre is. Nekünk az eddiginél sokkal több gazdasági vezetőre, mérnökre, tudósira van szükségünik. Támogatnunk keB és tâmoigatmi fogjuk a pártonkívüli és más párthoz 'tartozó, a nép augusztus hő 17-én, szerdán. 200 ügyéhez hű szakértelmiséget, hogy képzettségének megfelelő hellyen alkothasson«. Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat szövegén túl csak a nyilatkozatok minden érdekelttel megnyugtathatnalki és a javaslat iránt bizalommal töltenek el. A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a delgozó népé — mondja a javaslatMekkora utat kellett megtennünk, amíg elérkeztünk elhlhez a egyszerű mondathoz I. Ferdinándnak 1548. évi dekrétumától, amelynek 14. cikkelye minden alattvalónak a királyi fefeég iránti engedelmességet teszi kjötelezővé! De megtettük ezt az utat, as emberiség fejlődésének nagy szakaszát és nagyon jól! tudjuk, hogy a fejlődés útján nem lehet megállni, még kevésbbé visszafordulni. Amint a termelő eszközök magántulajdonr ban is lehetnék, — folytatja a javaslat — .úgy a Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz. A munkával szerzett tulajdont az alkotmány elismeri és védi. Megvolt ez már Werbőczy Tripartitumában is, de milyen másként hangzott: »Minden báró úr, mágnás és nemes a maga munkája, szolgálatai és érdemei által bármiképen szerzett vagy nyert összes dolgok, fekvő jószágok és birtokjogok felett az atyjával vagy test vérei vei történt osztály előtt mindig szabadon rendelkezhet.« A Népköztársaság alkotmánya mindenkinek munkával szerzett tulajdonát védi, die ugyanakor kimondja, hogy a magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti. A későbbi törvényes intézkedések kétségtelenné fogják tenni, melyek azok az esetek, amikor a magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit sérti. A javaslat. ugyancsak a köz érdekeinek sérelme nélkül biztosítja az öröklési jogot, tehát mindjen magyar állampolgár becsületes úton szerzett tulajdona a javaslat értelmében és annak szellemében biztosítva van. Külön kell kiemelnem a javaslatnak azt a részét, amely a munka szabadságának alkotmányos biztosítéka. Minden munkaképes állampolgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye is, hogy képességei szerint dolgozzék. Amikor az alkotmány ezt a jogot és kötelességet ilyen pregnánsan juttatja kifejezésre, ezzel egyben kötelezettséget ig vállal, hogy munkaképes polgárainak munka iránti kötelességük teljesítését minden hatalmával lehetővé teszi és módot nyújt arra, hogy minden munkaképes polgár a maga tisztességes foglalkozása és hivatása keretén belül képességei szerint dolgozzék, boldoguljon és érvényesüljön. Ez a: szakasz minden dolgozó ember számára valóban megnyitja a munka és az érvényesülés szabadi útját. Amíg a múltban épen azok éltek legnehezebben, akik csak munkajukból éltek és azoknak volt könnyű életük, akik helyett mások dolgoztak, most az életnívó mértéke nem a tőke vagy a spekuláció, még kevésbbé a kizsákmányolás, hanem egyedül a végzett fizikai vagy szellemi munka. A szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadság, az egyesülés;i jog és a vallás szabad gyakorlásának joga, annak alkotmányos biztosítása, különbség nélkül az egész magyar nép évszázados kívánsága- A magyarság legjobbjai harcoltak ezekért a Jósokért, amelyeket hosszú időn át lehetett elnyomni, az értük megindult harcokat leverni - - mint 1711-ben vagy 1849'ben,
