Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-93
159 Áz országgyűlés 93. illése 1948. Az egésiz törvény,javaslatot az emberiesség szelleme-hatja iáit. A büntetések nem kegyetlenek, hanem olyan józan korlátok közé vannak szorítva, amieilyek mindenki számára a visszatartás, a bűnözéstől való tartózkodás gondolatát idézik. Szemmei] íáthatóan a javításra helyezték a javaslat szerkesztői a fősúlyt, s a büntetésiek mértékét abból a szempontból határozták meg, hogy a bűnös büntetésének kitöltése után a nemzet számára hasznos emberiként térhessen vissza ' a közösségbe. Pfáírtom és a miagam nevében örömimel fogadom el «ezt a törvényjavaslatot, mert ezen keresztül népi demokráciáink megerősítését, és' a demokratikus hadsereg új szellemének érvényesülését Látom kifejezésre juttatva- {Élénk t a ps a kormány pártokon és a füg (jetlen demokrata párton.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli CZETT JÓZSEF jegyző; Lukács Vilmos! (Halljuk! Haljuk! a független demokrata párton.) LUKÁCS VILMOS #): T. Országgyűlés! Régi parlamenti szokás szerint az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódóim bele, és azt mondom, hogy igazán meg voltam haitviai, amikor a nép fia ennél a javaslatnál az ő szónoki készségével jelentkezett, mert úgy láttam, mintegy jogászi készséget árult el a javaslati tárgyalása során. Elismerésre méltó az iá munka, amelyet ő itt kifejtett és azt is megmondom őszintén, hogy elvette a kenyeremet, (Mozgás az ellenzéken.) ínég pedig-azért, mert ugyanazokat, amiket ő elmondott, én is el akartam moindtaini. így teihiát én tulajdonképpen a javaslathoz való hozzászólásomat nagy általánosságnál fogom szűkíteni. T. Országgyűlés'! Ügy érzem, hogy amikor a honvédelmi miniszter úr által beterjesztett, a katonai büntetőkönyvről szóló javaslatot tárgyalás alá veszik, ez a. bírálójára azt a kötelességeit! is,rója, hogy Visszapergesse a filmet és visszatekintsen arra & múltra, amikor a K. u. K, hadsereg volt vagy iámra az időre isi, amikor az 1918-as forradalom után országunk íügyetlenségét teljeis egészében visszanyerte', 1920 következett. Megalakiuílt a darutollas legényekből álló úgynevezett nemzeti hadsereg, amely minden volt, csak nem ©íz, és amelyeit 1 mi, demokratikusan gondolkodó emberek nem ennek, hanemi fehér hadseregnek tituláltunk az itt mellettem ülő barátammiall együtt. (P. Ábrahám Dezsőre mutat-) Ez a niadsereg a maga egészébein alakulása ide jeni nem volt más, mint tiszti különítmény ékből toborzott, exisztenciia nélküli, mindenre elszánt vegyes társaság', amely előtt semmi sem volt szent. Az emberek százai estek ártatlanul áldozatul azért, mert demokraták és baloldali gondolkozásnak voltaik és mert nem hódoltak be• r annak az irányzatnak, amely végső formájában a Szálasi-uralomhoz vezetett. Jogosan veszem bírálat tárgyává ia K. u. K. hadseregben uralkodott szellemet, mert hiszen bár a honvédséghez tartozittam, annak szellemét meigismertemi érs már fiatal koromban is — megmondom egészen nyíltan és őszintén, — gyűlöletet ós megvetést éreztem az ott uralkodó szellemmel szemben, mert kora ifjúságomtól kezdve a függetlenség: gondolatában nevelkedtem és láttam, hogy a magyarság érdekeit semmibe Véve, teljesen Háttérbe szorították, sőt fültanúi voltunk és még most is évi december hó 16-ári, csütörtökön. 160 | fülemben cseng a tőlünk teljesen idegen, érzésben és gondolatban távoliáaló osztrák tiszteknek ama megjegyzése, amikor a magyarságból rekrutálódoltt katonákat Kossuthflunde-nak nevezték. Mindig bizonyos hátbor" zorigató érzés vett rajtunk erőt, amikor a Gotterhalto hangjai mellett és fekete-sárga zászlók i alatt kellett a magyar honvédeknek esküjét letennie, és amikor lelkünkben meggyökeredzett nemzetiségű tisztek tűzzelvassal óhajtották kiirtani f csak azért, hogy a Habsburg-diína&zf tiának hű kiszolgálói legyenek. 4Úgy van! úgy van!) - Hálánk és teljes elismerésünk szól mind. azoknak, akikből nem' sikerült akkor a nemzeti érzést és gondolatot kiirtani, és hűek maradtak hazájukhoz és magyarságukhoz. Mert elvitázhatatlan, hogy ilyenek is akadtak, akiktől ez a szellem teljesen távol állott, de távol állott az a gondolkozás is, amely az 1920 óta érvényesülő szellemet óhajtotta ebben aa országban meg valósi tani. Ebben a hadseregben. mint ahogyan az előadó úr is mondotta. — ő ugyanúgy mondotta, hogy unbedingte Gehorsamst — az unbedingte Unterwerfung volt a jelszó ennek a kasztszellemnek a kialakulása mételyezte meg- azt a levegőt, amelyben akkor éltünk. (12.00.') Még élénk emilékezetemben van ennek a szellemnek az a kinövése- is, hogy aki a függetlenségi gondolatnak volt a .híve és lelkes követője, tiszti rendfokozatot nem nyerhetett el, vagy ha már ilyennek bírtokábain volt és a függetlenségi gondolatnak lett harcosa, rendfokozatától megfosztották. Ez történt Bart a Miklóssal is (P. ÁBRAHÁM Dezső (f): Össze is vagdalták Bartát!) Nem z egymás iránti bajtár i szeretet honolt ebben a hadseregben, hanem a gyűlölet a más nemzetiségűekkel és az alacsonyabb származásúakkal szemben. Azok, akik nem az akkor uralkodó osztályhoz tartoztak, vagy akik nem feltétlenül a Habsburg, im adatban lelték örömüket, hanem ideáljuk volt a 48-as és 49-es szabadságharc és a debreceni Nagytemplom. ban kihirdetett függetlenségi nyilatkozat, nem tudták sohasem elfelejteni és szívükben, lelkükben mélységesen gyászolták az 1849 október 6-án áldozatul esett hős vértanúk emlékét, fájdalommal gondoltak a Kufsteinben és más börtönökbea sinylődött magyar szaba&ságharcosokra, ne-m tették magukévá a későbbi' idők folyamán a chlopü hadiparancs betűit lelkükben. Ezek az emberek életükben a szabadságharc utáni önálló miaigyar hadseregért, az önálló magyar vezényleti nyelvért harcoltak, utódaikat csak kisrészben találhattuk a® 1920ban felállított, úgynevezett nemzeti hadseregben. Az akkor felállított hadsereget a z Osteir burgok. — egészen jó »magyar« név — a Prónayak és a britanniások különítményeiből állították össze, akik előtt nem az a cél lebegett, hogy hazájukat szolgáló, önzetlen katonák legyeinek, (CSALA István miniszter: Gyilkoltak és raboltak!) — rátérek erre is — hanem az. hogy miképpen kell ártatlan emberek százait Siófokon, britanniás szállókban, laktanyákban kiirtani, csak azért, mert demokraták voltaik, a demokrácia lelkes bajnokai, harcosai, vagy azért, mert nem abban a templomiban imádták Istenüket, mint ők maguk tették. Ezekből kerültek ki Somogyi és Bacsó gyilkosai is. a Duna »hősei«, a dunántúli vérfürdők megrendezői. Annak ellenére* hogy bizonyos felsőbb lényeknek érezték és gondolták magukat
