Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-93

153 Ás országgyűlés 93. ülése 1948. fasizimusinak hatalmi érdeke azt követelte, hogy az egyének szabadságát, az egyéneknek törvény által biztosított védelmét megsértsék, felborítsák, semmibe vegyék. Ezzel ellentétben mi azt mondjuk, nemcsak a békének van joga, hanem a háborúnak is. A háború — amennyi* ben megindul — természetesen nagy katasztrófája az érintett népeknek, de gondoskodni kell arról, hogy ez a katasztrófa, ne semmisítse meg az emberek jogát. Annak az embernek, aki a háborúban mint katona vett részt, vagy . aki megszállás

/ következtében mint civil ember került ellenséges katonák rendelkezése alá, szintem van joga és egt a jogot biztosítanunk kell, amennyire biztosítani lehet. Ezt kívánja elérni az új katonai büntetőtörvénykönyv, Természete,sen mi csak azt írhatjuk elő, bogy a mi katonáinktól mit követelünk és o&ak a mi katonáink által elkövetett, a háború jogát sértő cselekmények büntetését állapíthatjuk meg. De arra akarunk törekedni, hogy ezek a rendelkezések ne csak magyar rendelkezéseik maradjanak. Mii a mi katonáinkat e büntető rendelkezésekkel köteleztük arra,, hogy háború esetén tartsák tiszteletben az emberek jogait és. el akarjuk érni azt, hogy más nemzetek, ellenséges nemzetek háború esetén ugyancsak respektálják a mi jogainkat. Igen t. Országgyűlés ! Ezek a rendelkezések akkor jöhetnek gyakorlati alkalmazásba, ha egy katona háború esetén egy másik katona hatalmába kerül. Az új büntetőtörvénykönyv szigorú szankciókkal bünteti azt a katonát, — természetesen magyar katonát, mert hiszen a mi büntetőtörvénykönyvünk a magyar katonákra vonatkozik — aki az ő hatalmába került ellenséges katonát bántalmazza, kínozza vagy pláne megöli. De szigorúan bünteti azt a ka* tornát is, aki ellenséges területen a polgári lakossággal szemben követ el bűncselekményt, javait ellopja, erőszakos nemi közösülést követ el, bántalmazza vagy megöli. A büntetési tétetek súlyosabbak, mint a, öaját országunkban béke idején elkövetett bűncselekményekre kiszabott büntetések. Súlyosabbak abból a meggondolásból, mert a rendes polgári életben az egyik poilgár a másikkal szemben — még ha az a maisuk katona is — több védelmi lehető* seggel rendelkezik, mint megszállás «setén a megszállott terület lakója a katonával széniben. A védekezés lehetetlensége indokolja azt, hogy ha valtamelyik katona megszállott területen bűncselekményt követ el a megszállott terület lakóival szemben, akkor a legsúlyosabb büntetéssel sújtandó. Igen t. Országgyűlés ! Mi tehát, azt hiszem, más országok törvényeivel szemben előnyben Leszünk az ember jogának, a polgár jogának, a béke követelményeinek respektálásában azzal, hogy ezeket a rendelkezéseket kodifikáljuk és a magyar katonának előírjuk: ellenséges területeiül, vagy a hatalmadba került katonával szemben nem szabad megfeledkezned arról, hogy a háborúban is polgár polgárral áll szemben, nem szabad megfeledkezned arról, hogy a háborúban is joga van az embernek, ezt a jogot respektálni kell és ha nem .respektálod, bűncselekményt követsz el. (Taps. — P. ABRAHAM Dezső (f): Reméljük, ezt nemzetközivé is fogják tenni!) Reméljük, igen t. képviselőtársam. Igen t. Országgyűlés! Az ilyen rendelkezések közé tartozik például a hadi követ megsértésével kapcsolatos rendelkezés. Senki sem gondolt yolna a múltban arra, hogy olyan évi december hó 16-án, csütörtökön. 154 büntető paragrafust kell hozná, amely szerint az ellenség hadi követét "nem szabad bántalmazni, vagy éppenséggel megölni, (P. ÁBRAHÁM Dezső (f): A németek megölték!) hiszen a gyermekkorúinkban olvasott háborús legen* dák szerint még a török időkben is sérthetetlen volt a követ ós nem volt szabad bántaniA fasiszta bestialités tette időszerűvé, hogy paragrafusban kell intézkednünk arról, hogy hasonló cselekményt ne lehessen többé büntetlenül elkövetni g a

ki az ellenség követét bántalmazza vagy megöli, súlyos .bűncselekményt követ el és mint ilyen büntetendő. (P. ÁBRA* HÁM Dezső (f): Sajnos, a németek megtették!) Nagyon lényeges rendelkezést tartalmaz a javaslat 11. $-»•> amely szerint (olvassa): »Azt a katonát, aki elesett katona holttestét megcsonkítja, továbbá, akli a fegyverét letevő vagy védképteleiii és magát kegyelemre megadó ellenfelét megöli avagy megsebesíti, öt évig, súlyos esetben 10 évig terjedhető börtönnel kell büntetni-« Az ilyen bűncseOekmény is; a fasiszta bestialitás megnyilvánulásai közé tartozott; azóta tudjuk, hogy ilyen bűncselekmény létezik. Normális gondolkozású embernek csak olyan bűncselekményeket kell kodifikálnia, amelyeknek elkövetését feltételezheti. A tapasztalat mutatta meg, hogy feli kell tételezni ilyen bűncselefemiónyt, tehát a tapasztalait alapján kell ilyen paragrafust alkotni. A magyar katonai büntetőtörvénykönyvben ezzel is kodifikáljuk azt hogy a háborúban is van jog, és ezt a jogot respektálni kell. Igen t. Országgyűlés! Ezekben voltam bátor ismertetni ennek a büntetőtörvénykönyvnek a honvédséggel kapcsolatos lényeges rendelkezéseit. Van azonban ennek a büntetőtörvénykönyvnek még egy rendelkezése, amelyet külön kii kell emelnem,' ez pedig az. hogy ezután a katonai büntetőtörvénykönyv nemcsak a katonaság tagjairta terjed ki, hanem a rendőrség tagjaira is. Mit jelent ez! Semmiesetre sem azt, amit »Amerika hangja« ebbe beOe akar magyarázni, nevezetesen azt» hogy mi úgy akarjuk kii játszaná a békeszerződésnek a hadsereg létszámára vonatkozó rendelkezését, hojgiy a rendőrségből hadsereget csinálunk. A rendőrségből

1 nem csinálunk hadsereget, a _ rendőrség rendőrség maraid a rendőrség kizárólag <a rendőrséget megillető feladatokait teljesíti és nem a hadsereget megillető feladatokat. Azt akarjuk azonban, hogy a mi demokratikus rendőrségünk is miinél fegyelmezettebb, minél tökéletesebb alakulat legyen- A rendőrség fegyelmének fokozását reméljük azáltal', hogy a rendőrség büntetőjogiliag nem ' a polgári, hanem a katonai eljárás alá kerül. Kétségtelen tény, — és azt hiszem, hogy a demokrácia tegelvakultabb ellenségei nem vonják ezt kétségbe — hogy a mi demokratikus rendőrségünk már eddig is példaadóan fegyelmezett testüleitté felődött. aizit! akarjuk alzonban, hogy e

z 'a fegyélniezettiség megmaradjon, sőt még nagyobb legyen. Ezt a célit kívánjuk elérni az említett rendelkezéssel. De még egy oka, van ennek a rendelkezésnek, ez pedig az, hogy a katonai büntető eljárási szerint Ítélkező tanács t&gjiaii természetesen katonai szakértők bevonásával döntenek. Ha a rendőrség tagjával szemben merül fel bűnvádi eljárás szüksége, akkor a katonai szalkértő helyett rendőri szakértőt kell meghallgatni, hiszen a rendőr cselekményeit rend-