Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-93
151 Az országgyűlés 93. ülése 1948. elérnünk azt az abszolúte uieegyszerűsített nyelvet, amelyet a törvényszerkesztésben meg kell teremtenünk, de kétségtelen, ho'gy nagy haladást jelent a javasfat a régi törvények nyelvezetéhez képest. Igen t. Országgyűlés! Nagyon jelentős rendelkezése a javaslatnak az, hogy sokkal tágabb körű szabadságot enged a bírónak, mint az eddigi törvények. Eddigi büntetőtörvényeinkbeta — gondoljunk akár a büntetőkédexre, az 1878 :V. törvénycikkre, akár a későbbi novelláikra — minrten bűncselekmény agyon volt tarkítva a minősített esetek végtelen számával. A lopás egyszerű esete mellett a legkülönbözőbb minősített esetekre: a beniászás, betörés által elkövetett, a hullákon elkövetett, a családtagok által, vagy szolgálati viszonyban elkövetett lopás'ra és más minősített esetekre írtak elő ilyen vagy olyan büntetesd tételeket. Mindezek a minősítések egyrészt kusaálttá, érthetetlenné tetteik a törvényt, másrészt óriási bizalmatlanságot fejeztek ki a bíróval szemben, mert elő akarták írni a bírónak, hogy ha így van. akkor így büntess, ha úgy van, akkor úgy büntess, tehát a bírói szubjektív megítélés lehetősége nagyon erőben korlátozva van-, márpedig ez nem kívánatos. Természetesen minden esieitet, aimely az. életben előfordulhat, nem lehet előrelátni. Leihetetlen tehát a bűncselekmények minősítését oda tökéletesíteni, hogy a bíró csak automatikusan ráhúzza a konkrét eisetre az illető büntetési tételben megszabott számú esztendőt, amint egy ember fejére ráhúzzák a kalapot és azt mondják, hogy ez a kalap pus'zszol ehhez a fejhez. A bíróban bízni kell. A bíró ember, de kell, hogy ítéletében a társadalom lelkiismeiretének szószólója és alkalmazója Hegyen. Azt mondják, hogy mi nem respektáljuk a bírói függetlenísíég'et. Ellenkezőleg: az a rendelkezés, amelyet ez a büntető törvénykönyv tartalmaz, azt mutatja, hogy igenis, a legnagyobb mértékbein respektáljuk, mert a bírónak a konkrét ügy megítélése alapján kiijegecesedett ítéletére bízzuk annak eldöntését, hogy aiz az eset, amely eléje került, enyhébb beszámítás alá eső, vagy súlyosabb esetbe. Az új büntetőtörvénykönyvben tehát nem léteznek minősítések; csak egy minősítés 1 van: súlyosabb eset, vagy kevésbbé súlyos eset. Hogy mi a súlyosabb eset, azt megmondja a bíró. Tuc'íjuk, előfordulhat, hogy valaki betörés által követ el lopást, ami büntetőtörvénykönyvünk szerint kétségtelenül erősen súlyosbító körülmény, — a lopás minősített esete* — mégis' a konkrét eset azt mutatja, hogy a szóbaiiíorgó cselekmény nem esik súlyosabb megítélés alá. Ismeretes az a régi jogászi, nem is anekdota, hanem példa^ hogy bemegy két tolvaj egy háziba, de nem találnak semmi mást, csak egy lezárt, felbontatlan szivarskatulyát és egy nyitott ezivarykatulyát. Az etgyik tolvaj elviszi magával az egész nyitott szivarskatu" lyát, a másik felbontja a lezárt szivarskatulyát, kivesz néhány szivart és azt viszi el. Melyik a súlyosabban büntetendői Az egyik betört, mert felbontotta a skatulyát, a másik csak tolvaj, mert az egészet elvitte -és nem bontotta fel. (Derültség.) Az ilyen esetek természetesen csak szigorlati példák, de a valóságban m* ellet is a legkülönfélébb eseteket produkálja. Nem lehet a dolgokat kaptafára húzni. A jövőben a bíró mondja meg, hogy melyik a súlyosabb, melyik a kevésbbé súlyos* cselekmény; ha súlyosabb, ítélje meg súlyosabban, ha kevésíbbé súlyos, évi december hó 16-án, csütörtökön. 152, ítélje meg enyhébben, vagy mentse fel a tettest. A mérlegelés a bíró szabad belátására van tehát bízya ebben a most tárgyalt javaslatban- Âz, új katonai büntető törvénykönyv tehát minden minősítést kikapcsol. A magyar büntetőtörvénykönyvben — ha jól tudom — a ilópásfnak .11 minősített esete van, de lehet, hoigy 22, mert a szétszórt törvényekben és rendelkezésekben még további intézkedéseket statuáltak. Á katonai büntetőtörvénykönyvben ezentúl nincs minősített eset. A javaslat 24. §-ában kimondja, hogy »a jelen törvény második résziében a súlyos 'esetben megállapított büntetési tétel a lka Lm ázásának akkor van helye, ha a tetteg személyére, bűnösségének fokára, a jogsérefem súlyosságára, az elkövetés helyére, idejére vagy egyéb körülményeire figyelemmel a megsértett jogrend helyreállításának vagy biztosításának érdeike a súlyos esetre megállapított büntetési tétel alkalmazását teszi szükségessé«. (VESZY Mátyás (pk): Nagyon szép!) Szó vail, a bírónak a bűnös személye, a bűncselekmény körülményei, helye szerint módjában van megállapítani, hogy súlyos-e az eset, s akkor az úgynevezett minősítési tételt alkalmazza, vagy nem, s akkor enyhébb beszámítás 1 alá veszi és enyhébben) bünteti. Kétségtelen, hogy ennek a meggondolásr nak át kell mennie egész büntetőtörvémiykezésünkbe. Annak a meggondolásnak, hogy a bíró kejzét minél kevésbbé kössük meg, érvényesülnie, kell egész igaizisáigszolgáltatásunkbain és itt megtesszük az első lépést ebben az irányban, mégpedig tételes 'rendelkezés formájában. Ugyancsak ezt a éélt szolgáltja az, hogy az egyes bűncselekmények meghatározása, az eddigi körmönfont s a szavak tömegéből alig kihámozható definíciók lényegesen leegyszerűsödnek. Leegyszerűsödnek olyan módon, hogy egyrészt közérthetőkké válnak, más'részről perig- ismét a bíró mérlegelésére bízzuk például annak megállapítását, vaj join a fondorlat ravasz voH-e, vagy nem volt ravasz. A csalás deliktumával kapcsolatban ugyanis nagy viták folytak nálunk a büntetőjogászok között arról, hogy hol kezdődik a ravasz fondorlat és mikor nem ravasz a fondorlat, &tb. Ezek a nagy körmönfomtsággal .megállapított definíciók azt a célt szolgálják, hogy a bíró ne tévedjem, vájjon tényleig csíalás-e az a csalás. Minden eimber józan jogérzete érzi, hogy xm a lopás, mi a csalás, ezért most lehetőleg egyszemű meghatározásokkal fejezzük ki a bűncselekményeket és azután a bíró a konkrét esetben döntse eh csakugyan* követte tett-e el bűnoselemény vagy nem. Tehát a bíró mérlegelésiének lényegesen tágabb körű szabadságot engedélyez, ez a törvényjavaslat mind a bűncselekmény meghatározásában, mind a büntetési tétel alkalmazásában azzal, hogy , a minősítési esetek taxatív felsorolását megszünteti és a bíró dtöntésére bízza annak megállapítását, súly osabb-e az eset, vagy sem. Igen t. Országgyűlés ! Az új büntetőtöTvénykönyv egyik nagyon lényeges fejezete az, amely a háború idején a mozgósított hadsereg tagjai által elkövetett bűncselekmények megítéléséről rendelkezik. A legutóbbi háború tanulsága azt mutatta, hogy voilt egy irány, egy politikai hatalom, amely még a békében sem tartotta tiszteletben az emberek jogait, az emberek szabadságát, a háborúban pedig még kevésbbé tette ezt. Semmiféle tételes törvényt nem respektáltak, ha ennek az iránynak, a