Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-93

149 Az országgyűlés 93. ülése 1948. évi december hó 16-án, csütörtökön. 150 büntetőtörvénykönyv egyénein a bíró kezébe adja a fegyvert, aki azután megállapítja, hogy a katona nem. bűnöző szándékból, nem a függelem semmibevételével lépett fel elöljárójával, feljebbvalójával szemben, hanem azért, mert ő is ember, mert neki is vannak érzései s mert őt olyan fizikai, vagy lelki inzultus érte, amelynek foüytán a cselekmény emberileg érthető és indokolt. Ez_ tehát az egyik részié a törvényjavaslat ilyen irányú rendelkezéseinek, de van egy másik része is, amely a régi katonai büntetőtörvénykönyvekből természetesen teljes mértékben hiányzott. Nevezetesien az, hogy nemcsak az alárendelt katonának tilos elöljárójával, feljebbvalójával S'zömlben valami, az előbb említettekhez hasonló cselekményt elkövetnie, hanem az elöljárónak, a r feljebbvalónak ' sem szabad magasabb sarzsijával visszaélnie. Az új büntetőtörvénykönyvben tehát pönalrzáini fogjuk azt, ha valameilyik elöljáró, valamelyik magasabbra ngit katona magasabb rangjával visszaélve, bűncselekméinyt követ el. Természetes, hogy a régi katonai büntetőtörvénykönyv ezt a bűncselekményt nem ismerte. A mi javaslatunk azonban ©zekét a rendelkezéseket, mint az új büntetőtörvényköní^v leglényegesebb rendelkezéséit fogja fel. A 74. § azt mondja, hogy azt a katonát, aki alárendeltjét, vagy ailamtasát tettleg bántalmazza, vagy bántalmaztatja, elöljárói hatalommal való visszaélés bűntette miatt három évig, súlyos esetben öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni. (Helyeslés és taps.) Tudjuk mi azt, igen t. Országgyűlés. —• személyes tapasztalatból csak az első világháború idejéből beszélhetek, de azt hiszem, nem változott a helyzet a most elmúH háború során sem —• hogy nagyon nagy számban voltak olyan elöljárók és tisztek, (BODNÁR János (dn): Úgy van/) akik komoly^ ok nélkül katonákat kiiköttettek, (Ügy van! Ügy van!) megbotoztatták, megszégyenítettek, vagy olyan módon jártak el velük, ami emberhez nem méltó. (Ügy van! Ügy van!) Ezt többé a tiszt nem teheti meg. Ha ezt teszi, felelősségre vonjuk és az elöljáró büntetése olyan mértékű lesz. amilyen mértékben büntetendő az alantas katona, ha ő követ el elöljárójával szemben bűncselekményt. Büntetőtörvénykönyvünkinek ezek a szakaszai tehát az emberi egyenlőség alapján, az, embereknek termeszetesen kijáró védelem állapján vannak megszerkesztve. (Helyeslés.) A 75. $. kimon-dija, hogy azt a katonát, aki alárendeltjét részrehajlásból a többiekhez képest előnyösebb vagy hátrányosabb bánásmód" bam részesíti, elöljárói hatalommal való visszafelé» vétsége miatt hat hónapig, súlyos esetben egy évig terjedhető fogházzal kell büntetni. Az elöljárónak tehát nemcsiak testileg nem szabad bántalmaznia aiz alárendelt katonát, hanem meg kell hogy szűnjeaaek a különféle vexálásiok is, mások kivételezése, egyesek háttérbe szorítása, vagyis a lelki, az ember ömr érzetébe gázoló bántalmazások, amelyek megszokottak voltaik a régi hadseregben, amikor a katonának csak káromkodás és beestelenítő szavak jártaik ki, de amelyek a mi demokratikus hadseregünkben többé nem szabad, hogy megtörténjenek. Ha pedig vailamelyik tiszt a régi emlékek 'nyomán mégis így viselkednék, a katonai büntetőtörvénytkönyv rendelkezéseivel kerül ellentétbe és bűncselekméinyt követvén el, fogházzal büntetendő. (Általános helyeslés és taps.) Igen t. Országgyűlés! Ebbe a fejezetbe tartozik az a rendelkezés is, hogy a fogház, amelybe a tiszt urak kerülnek abban az esetben, ha ilyen cselekményeket követnek el, teljesen azonos azzal a fogházzal, amelybe az alantast csukják be, ha bűncselekményt követ el. (MÔNUS Illésmé (à): Helyes!) A régi katonai büntetőtől" vény könyv ugyanis még a büntetés

1 végrehajtásában is különbséget tett a tiszti és a legénységi állományúak között. Ez a büntetőtörvénykönyv nem tesz többé ilyen különbséget. A bűncselekmény elkövetője bűnöző személy, akár tiszt, akár közkatona; (Ügy van! Ügy van!) ha pedig bűncselekményt követ el, akkor büntetni kelti és a büntetés végrehajtáísia során a fogház vagy a börtön te.ljesen azonos mind a két esetben. A demokrácia szellemének megfelelően tehát nincs

1 többé kü^nbséig, a büntetés azonossága érvényesül az egész vonalon. Igen t. Országgyűlés! Nagy vonásokban az elmondottakban vázoltam azt. hogy ez a tör vényjavasliat miként járul hozzá a honvédségnek demokratikus honvédséggé való kiépítéséhez. Hozzá kell tennem azt is, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak a honvédség demokratikus érteleniben való kiépítésének egyik köve, hanem egyik köve az egész magyar igazságszolgáltatás demokratikus felépítményének is. Igazságszolgáltatásunk — sajnos, többször kellett ezt már kifejtenünk — elmaradt a népi demokrácia egyetemes berendezésié mögött. De ez nem is lehetett máskép. Minden társadalmi rend csak a maga rendszerének bizonyos fokú kiépítése után termeli ki önmagából a neki megfelelő jogrendet. A társad-almi rend már előbbre haladt, amikor a jogrend utána, sántikál és követi. Természetesen a jogrend időközben is statuálhat olyan szabályokat, amelyek a társadalmi fejlődést meggyorsíthatják, elősegíthetik, megkönnyíthetik, de nyilvánvaló, hogy a jogi berendezkedés csak másoc'ilagosan következik be; az elsődleges, vagyis a gazdasági, a társadalmi átalakulás után. Igv természetesen a mi jogrendünk, a mi igazságszolgáltatási béren dezkedésíüník sines még azon a fokon, amelyet n gazdiasági átalakulás és ennek nyomán a politikai, az állama átalakulás elért. Ezt a hátrányt, ezt az eimaradottsiágot azonban lépésről-lépésre —• és lehetős'

eg gyors lépésekkel — be akarjuk és be fogjuk hozni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezen a speciális területen kívánja behozni ezt az elmaradottgágot. Igen t. Országgyűlés! Régi berendezkedésünk, amely nagyjában-egészében kapitalista berendezkedés volt, megszűnt vagy legalább megszűnőben van. Az új népi demokrácia berendezkedése már megteremtődött, vagy legalább is kialakulóban van. A régi berendezkedés tehát megszűnt, de a régi jogrend még itt maradt. Ezt a régi jogrendet kívánjuk ^megfelelő új rendelkezésekkel új jogrenddé átalakítani. Ismétlem, ez a törvényjavaslat egy tégla az új jogrend épületéhez. A törvényjavas" latnak csak néhány jellemző karakterisztikumát legyen szabad ebből a szempontból kiemel* néni. A törvényjavaslatnak már a nyelve és a szerkezete is más, mint az edc'iigi törvényeké szokott lenni. Világosabban, egyszerűbb nyelven beszél. A közhonvéd is értse meg, hegy milyen büntetőrendelkézések azok. amelyek az ő életébem döntő szerepet játszhatnak. Természetesen még ebben a javaslatban sem sikerült 10*