Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-93

147 Az országgyűlés 93. ülése 1948. törvényerőre emelését azért, mert két irányban kívánunk ezzel a törvénnyel a népi demokrácia építéséhez téglákat szolgáltatni. Az egyik irány a honvédség szempomtja, _

a másik irány a jogalkotás szempontja. A honvédség szempontja azért mert honvédségünk a régi katonai alakulatok szellemével, a régi katonai alakulatok szervezetével és azoiknak egész berendezkedésével szakítva, egy demokratikus, a néppel összenőtt honvédséggé alakul át. Ennek a honvédségnek teljessé tételéhez, ennek a honvédségnek egyetemes

1 t kiépítéséhez hozzátartozik az is» hogy e honvédség büntetőtörvénykönyve megfeleljen a homvéc'föég szervezési alapjául szolgáló szelleminek, f azoknak a oélkitűzéseknek, azoknak az irányelveknek, amelyeknek alapjám az egész honvédség át fog alakulni. Márpedig az előbbi katonai büntetőtörvénykönyv ezt a széliemet nem követte, nem is követhette. Mint az előbb .jeleztem, a mi katonai büntetőtörvénykönyvünk hosszú évtizedeken keresztül az osztrák katonai büntető tör vénykönyv volt. Az abszolutizmus idején, az 1848-as forradalom leverése után teremtették meg ezt a büntetőtörvényköinyvet ós az hatályban volt jó nyolcvan esztendőm keresztül. Nyilvánvaló, hogy ennek a törvénynek mi voit a szelleme: az unbedingte Geboirsamkeit, az az abszolút alávetettség, amely 'könyörületet, kegyelmet nlem ismert s brutálisain szigorú büntetéseket tartalmazott, amelyek természetesen az osztrák abszolutizurus szellemébői folytaik, mert ez a katonai büntetőtörvénykönyv csak egy kisugárzása volt arainak a szélemnek. Végre 1930-ban született egy új büntetőtörvénykönyv a katonák részére, amely viszont azt a szellemet tükrözte viasza, amely abban a korban uralkodott: a horthyzmus szellemét. A büntetések nem voítak többé olyan abszolút brutálisak, mint annakidején, de a Horthyfasizmus szel le mének megfelelően a lényege az volt ennek a büntetőtörvénykönyvnek, (11.00.) hogy a tiszt úr szentség, a tiszt úr az Isten és a tiszti tekintélynek, még inkább a tiszti személynek bármiképpen való megközelítése a pön alitais maximumával kell, hogy megtoroltassék. Ez a szellem hatotta át ezt az egész bümtietőtörvénykönyvet. Ilyen szellemű tör" vényt ma használnunk természetesen nem lehet és amikor azon az úton vagyunk mér, hogy a magyar honvédség a népi demokrácia célkitűzéseinek megfelelően kiépüljön,, ezt a honvédséget dotálnunk kell a népi demokrácia elvéinek megfelelő új büntetőtörvényikönyvvel. Ennek a javaslata fekszik moist az országgyűlés színe előtt. Igein t. Országgyűlés! Ez >a javaslat tehát ennek az új szellemnek megf©lelően módosítja elsősorban azokat a rendelkezéseket, amelyek abszolút elválasztó határvonalat húztak a tisztek és a legénység közé. A tiszt az Isten, a Pa" roncsoló volt a legény pedig az abszolút, vak engedelmességre szorított, alávetett egyén. Mi a vak engedelmesség fogalmát nem akarjuk i merni. Akarunk fegyelmet és az új honvédség meg is fogja teremteni a. fegyelmet. Fegyelem nélkül hadsereg nem létezik, ez természetes. A hadsereg fegyelmémFlk fokozottabb fegyelemnek kell lennie, mint a polgári élet bár milyen intézménye fegyelmének. Ezt a fegyelmet tehát biztosítani kell minden módon. De ne felejtsük el azit, hogy a büntető rendelkezések csak az utolsó eszközei a fegyelem biztosiéi december hó 16-án, csütörtökön. 148 tásániajk. A fegyelem biztosításának és megteremtésének egészen más eszközei vanwak. A fegyelem megteremtésének módja elsősorban a megértés, az embereik kellő felvilágosítása a célkitűzések megfelelő magyarázata és e célki" tűzések alapján a cél szolgálataiba minden kar Urnának önkéntes elhatározással való bevonása. A fegyelem másik eszköze a kollektív érzés. a ( kollektív megértés fokozása. Megértetése minden katonával anniak, hogy a közérdek az »első, hogy a köz szolgálata a legmagasabb erkölcsi kötelessége minden emberinek és a katonának különösen. Éppen ezért tehát a feilviláI giosítás, a nevelés eszközeá azok, amelyek segítségével! demokratikus honvédségünk fegyelmiét mindenekelőtt biztosítani kívánjuk és mem Lehet kétséges, hogy ez a kívánság realizálódni fog. N«m szabad azonban elfelejtenünk, hogy lehetnek esetek, amikor minden felvilágosítás; miniden nevelés és aía embereknek a kollektív munkába vafó legerőteljesebb bevonása ellenére a fegyelmi kötelezettség nem respektálá.sával olyan cselekményeket követnek el, amelyeknek eltűrése egy fegyelmezett hadseregben | nem emigiedhető meg. Ezeknek a végső eseteknek elintézésére és lehet&leo? kikapcsolására szolgálnak az új katonai büntetőtörvénykönyv idevonatkozó rendelkezései. Ezek a rendelkezések azt célozzák, hogy egyetlen katona se lépjen fe

1 meg nem engedeti módon elöljáróival, feljebbvalóival szemben. Nem brutális büntetések képtelen súlyával kívánjuk ezt elérni, de tarméstztetes, hogy nemi maradhat büntetés' nélkül, ha valaki a függelmi kötelességek megszegésével olyan cselekményt követ el, amely nem a tiszt urak sérthetetlenségét, hanem a hadsereg fegyseimét sérti. Ennek következtében tehát intézkedni kellett, hogy büntetési tételeiket statuáljunk ebben

r az új törvénykönyvben a

z elöljárók megsértése, | tettleges bántalmazása, végső esetben pedijg megölése esetére Igen, ezek a büntetések sokkal enyhébb mértékűek ugyan, mint a régi büntetőtörvény könyvben, de itt is megvannak^ Van ellenben ennek a mi büntetőt ÖT vénykönyvjavaslatuinknak egy rendelkezésié, amely biztosítékot nyújt arra, hogy valóban csak azokat az alávetett katonákat, azokat az alsóbb grádusú katonákat éri ez a büntetés, akik csakugyan bűnöző szándékuk, szubjektív bűnösségük folytán követték el ezt a cselekményt. A I javaslat 60. §-a azt mondja, hogy ha a tettes nyomban az előljáirója, vagy feljebbvalója réI széről szenvedett súlyojs sérelem feletti erős | felindulásban ragadtatta magát a

z előbbi sza! kasz okban meghatározott függelemsértésre, f a büntetés a_ törvényben megállapítottnál! bármely enyhébb büntetési nemben, annak legkisebb mérteikében is kiszabható. Ez a rendelkezés ázom alapszik, hogy mi ismerjük azt a szellemet, amely ez osztrák-' magyar és később a Horthy-hadseregben uralkof'iott; Tudjuk, hogy a testi és lelki megbánI tások és. kínzások végtelen sorozatával nemj csak ailkalmat adtak, hanem bele is kényszer ítettek, bele is hajtottak egyes alárendelt katonákat, hogy erős. feliuaulásukbain csakugyan olyan cselekményre vetemedjenek, amelyet a hadsereg fegyelme nem tűrhet meg. A tiszt ! urakat is — ha akad még közöttük ilyen - le ! kell szoktatni arról, hogy if:yen módon hajteaI nak bele katonákat abba. hogy őket megsértj sék, vagy bántalmazzák. (Taps a kormánypártokon) Ha ugyanis ez megtörténik, akkor a