Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

133 Az országgyűlés 92. ülése 1948. vásárlandó, átlagos minőségű alföldi bor a gazdáinak 2 forint 24 fillérjében van, a hegy­vidéki 2 forint 10 fillérért felvásáiiandó bornak pedig 2 forint 88 fillér ez önköltségi ára. Ma. amikor <a kormány részéről napinap után halljuk a kizsákmányolás legmesszebb­menő elítélését, lehetetlen, hogy egy állÍami vál­lalat azt kívánja a gazdák tói, hogy termésüket jóval >az önköltségi áron alul legyeinek kény­telenek eladni. Csaknem háromnegyeclmillió léleknek ac 1 ! a bortermelés* kenyeret, túlnyomó­részben oilyam területen,— meslzes,, sziklás hegy­vidékem vagy futóhomokíon — ahol más bel­terjes magángazdálkodás nem folytatható. Az, ország szempontjából sem közömbös ennek a háromnegyedmillió léleknek su sorsa, akiknek 90%^a törpe szőlőbirtokos. Az Ábofort által folytatott árpolitika — tekintettel arra, hogy hatását az egész or szagban érezteti, — az amúgyis válságban lévő magyar szőlőgazdaság felett meghúzta a lélekharangot. Bár a termelőknek igein nagy áldozatot kell hozniok a fogyasztása árak terén, mégsem láttp juk azt, hogy lényeges olcsóbbodás következett volna be. A termelőtől 1 forint 20 fillérért meg­vásárolt bort az Ábofort 2 forint 85 fillérért adja áít a borkimérő üzemeknek. (RÓNASZÉKI Lajos (du): Jó üzlet!) Ebből a 2 forint 85 fillé­res árból kifizet a bizományosnak 5 százalék jutalmat, 3 százalék s'zubjutaléfcot, azaz 23 fo' rintot, 11 forint fuvart és 56 forint kezelési és rezsiköltséget. Megjegyzem, ez is sok. Ez összesen 90 forimtot tesz kii. Megmaraxl tehát az, Ábofortnak 195 forintja. Ha ebből Levonjuk a termelő részére, fizetett 120 forintot, akkor 75 forint tis'zta haszon mutat­kozik, vagyis 63 százalék. A termelő ugyan­akkor 46 százalékos veszteséggel termiéit az 1 forint 20 filléres' borár rneüett. Lényegesen emeli a bor árát a főváros terü­letén a 120 forint bektoliteremkéinti borfogyasz­tási adó, amely az ország miáís területein csak 64 forint. A borfogyasztási adó tehát egyes borfajtáknál ugyanannyi, mint amennyi a bor ára. Állítólag azért történt & fővárosban a fogyasztási adó felemelése, hogy ebből az ösz* szegből támogassák a borexportot és a magyar bort versenyképessé tegyék a külföldi piacon. Ezen a címen havi 40.000 hektoliter fogyasztást véve alapul, 5,400.000 forint áll rendelkezésre. Ugyanakkor a borexport céljaira a rézgálic 4 forintos árához is 2—3 forintot számítottak hozzá kilogrammomkiiint, úgyhogy a rézgálic ára havonta 40 fillérrel emelkedett. Évi 800 vagon rézgálief ogyasztásnál ez minimum 16 millió forintot tesz ki. Kérdés", hogy a szőlős­gazdák mellett, akik már a rézgálic áránál tekintélyes áldozatot vállaltak a borexport ér­dekében, stzükséges volt*e még a fogyasztó­közönség megterhelése is? Az összes mező gaz­dasági, siőt talán egyéb termelési ágak között is a szőlő- és 1 bortermelés fizeti a legtöbb adót. A magyar szőlőgazdaság közterhei meghalad­ják a, 800 millió forintot, ami katasztrális ho'> dankint 900 forint terhet jeleint, vagyilsi a szőlő­terület értékét tekintve, a befektetett tőkének 8 százalékát. A tönk szélén álló szőlőgazda­ságunkat, amely még ebben a hanyatló hely­zetében is az államháztartás egyik legjelentő­sebb bevételét biztosította és háromnegyed millió embernek ad kenyeret, meg kell mem­teni. Erre pedig csíak úgy van mód, ha a kormány olyan intézkedéseket hoz, amelyeknek következtében a szőlősgazda megkapja mun­kaija ellenértékét. évi december hó 15-én, szerdán. 134 ' Ha^ tekintetbe vesszük a termelési költsé­j geket és a szőlő felújításának égető szükséges­ségét, a jelenlegi Ábofort árat két és fél­szeresére kell felemelni, hogy nemzetgazdas':gi szempontból fontos külföldi valutát hozó bor­termésünket ne tegyük ki a biztos pusztulás­nak. Az ország területéből körülbelül 60.009 ka­tasztrális hold terület olyan mértékű jégkárt és fagykárt szenvedett, hogy egyes helyeken a termés csak egykét hektoliter volt holdankint. Ezek a gazdák csak akkor tudják szőlőiket megmunkálni, ha a kormány megfelelő kölcsön nyújtásával segítségükre les z . Nagyon hátrá­nyos ebből "a szempontból a,z a körülmény, hogy a vidéki pénzintézetek egybevonásával csak a beolvasztó pénzintézet kihelyezési állo­mánya,/maradt meg. a megszűnő pénzintézetek által kihelyezett kölcsönök összegét pedig igye* keznek bevonni. Nemcsak az elemi károk által sújtott gazdák kerültek ezáltal súlyos hely­z.itbe, hanem azok is, akik az előbb vázolt kö­rülmények miatt nem tudják bo termésüket értékesíteni, vagy áron alul kénytelenek attól megválni. Kérem a kormányt, nyújtson módot arra, hogy a most már válságos helyzetbe jutott szőlőgazdaság megsegítésére a lehető legsürgő 1 sebben intézkedések történjenek. (Taps a nép' párton.) ELNÖK: Az országgyűlés az interpellációt kiadja a kormánynak. Következik Zoltán Pál képviselő úr inter­pelLciója az igazságügyminiszterhez Kruppa Kolumbán debreceni ferences atya elleni eljá­rás tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék a? interpelláció szövegét felolvasni. CZETT JÓZSEF jegyző (olvassa): »Va n­e tudomása az igazságügyminiszter úrnak arról, hogy Kruppa Kolumbán debreceni ferences atyát, aki a demokrácia elleni izgatás vádjá­val állott a, .debreceni népbíróság előtt, annak ellenére, hogy az összes kihallgatott tanúk a ran aőrségen tett vallomásuktól eltérőleg a vád­lott bűntelensége mellett tettek nagyjában val" lomást, nemhogy felmentették volna, hanem a tárgyalást a bizonyítás kiegészítése céljából elnapolták, a vádlottat pedig — aki idáig iszabad­fábo-n volt — most, midőn a tanúk mellette val­lottak, azon a címen, hogy a szökéstől tartani lehet, az ügyész indítványára letartóztatták? Hajlandó-e; a miniszter úr ezen ügyben a vizsgálatot haladéktalanul megindítiaini 1 ? Buda­pest, 1948 december 10.« ELNÖK: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. ZOLTÁN PÁL (pk): • T. Ház! Interpellá­cióm tárgyát a legegyszerűbbem úgy fogom előadni, hogy kronologikus sorrendben felsoro­lom saját tapasztalataimat, amelyeket a nép bírósága tárgyaláson szereztem, amelyeknek nagy részén magam is jelein voltam. Vádlottként állt a népbíróság eilőtt páter (Kruppa Kolumbán debreceni ferences atya, aki Debrecenben közismert arról hogy mim den tekintetben a ferences szellemet képviseli keresztényi alázatban, szerénységben, igaz­mondásban és szeretetben, úgyhogy elmond­hatnám: az élet szentségét gyakorolja, (BAKÓ Kálmán (d): Ugyan hogyan került a bíró­ság elél) Nevezett ellen a vád az volt, hogy a demokrácia ellen izgatott volna, midőn Vá" mospércsen egy szentmisét megelőzően szer" 9*

Next

/
Thumbnails
Contents