Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

135 Az országgyűlés 92. ülése 1948. zetesi fogadalmához,, engedelmességi fogadalmához híven felolvasta, a püspöki karnak az i&" kólák államosításáról (Felkiáltások a dolgozók pártján: Ellen! Ellen!), vagyis az iskolák államosítása etilen szóló pás'ztoríeveLet (SOMOGYI Miklós (d): Szegény!) és ezt a pásztorlevelet saját szavaival is komanentálta a nehezem ért", hetőbb részeknél. (SOMOGYI Miklós ,(d): U>y-e stemmi más ez, csak lázítás! Szóval csak lázított ia kormain y rendelkezései ellen! Szóval lázított a kormány rendelkezései ellen! Semmi mást nem csinált!) Méltóztassék végig*hallgatni, én csak az eseményeket adom ellő, úgy. ahogy a -dolog történt. A vádnak két főpontja volt. Az egyik szerint a páter azt mondta volna, hogy a törvénnyel kapcsolatban el akarják venni a szentségeket, ,

a gyermekek szívéből ki akarják venni a hitet. (VÁRKONYI Imre (d): Ez az ő módszerük!) A másik fővádpont pedig az volt, hogy az ugyan akkotr törtéint póospettri eseménnyel kapcsolatban azt mondta volna, hogv a

z ßgy bátor keresztény kiállás volt és akkor a közönség soraiból elhangzott volna az a kijelentés, hogy úgy kell annak a rend" őrnek, miért «állt ellen, úgy kell neki, hogy agyonlőtték. (Gúnyos derültség a dolgozók pártján.) Páter Kruppa Kolumbán erre ,a két fő vád* pontra védekezésében a következő választ adta, Az elsőről azt mondta, hogy ezeket a kijelentéseket nem tette meg, a ' másikra pedig azt felelte, hogy a. póospetri esetet, amelj kö>riilbelül ugyanabban az időpontban történt, elítélte, mert hiszen az természetszerűleg Isten ötödik parancsolatába ütközik, ilyet nem szabad tenni, sőt a váddal ellentétben kérte a híveket, imádkozzanak, hogy ilyen dolog Magyarországon többé elő ne fordulhasson. (MÓNIIS Hlésné (d): Ezért valószínűleg nem ítélték el!) Meg kívánom még jegyezni, hogy páter Kruppa Kálmán nem nevezett meg tanú* kat, tehát csak a vád idéztetett meg tanúkat. A páter védőt sem kért, sőt a kirendelt védőnek sem volt hajlandó nyilatkozatot adni, (MÖNITS Iliémé (d): Miért?) mert a,zo

n a véleményen volt, hogy ő megmondja az igaz" ságot és ez elegendő lesz a bíróság részére az ítélethez. (SOMOGYI Miklós (d): Első eset, mikor a pap hazudik? Nem az első eset!) Ezután a vád ellen a tanúk sorak'oiztak fel. Még egyszer hang súlyozóim: kivétel nélkül a vádhatóság által kijelölt tanúk. Az első tanú, egy vámospérosi r asszony, minden s'zavában alátámasztotta páter Kruppa Kolumbán védekezését és ugyanazokat mondotta, amiket a páter mondott. (Mozgás n dolgozók pártján.) teljesen ellentétben a politikai rendőrségen tett vallomásával, amely egybehangzó volt a feljelentéssel. A feljelentő — legalább a vádlott résizéről — ismeretlen. (SOMOGYI Miklós (d) : A pokol lett neki beígérve, ha néni az ellenkezőjét mondja!) Erre a bíró úr szigorúan figyelmeztette a tanút az igazniiondásra s megkérdezte tőle, hogy melyik vallomását tartja fenn. A tanú. miután az, ügyész, úr is figyelmeztette, hogy hamis tanúzásért súlyos büntetés jár, azt mondta, hogy a főtárgyaláson tett jelenlegi viallomáisát tartja fenn. Arra a kérdésre, hogy akkor miért vallott másképp, azt mondta, (Egy hang a dolgozók pártján gúnyosan: Megverték!)' — nem. bérem szépen, hanem — körülbelül reggel nyolctól! a késő esti évi december hó 15-én, szerdán- 136 órákig vallatták, (VÁRKONYI Imre (d): Féllábra állították?) férje véletlenül éppen akkor Debrecenben volt, kisgyermeke egyödül volt otthonában,, s amikor este felolvasták neki azt a ;tegyzőkönyvet,. amelyről tudta,, hogy neon tartalmazza az igazságot, aláirta,, esaikhogv hazamehessen. A^ következő tanú egy falusi gépész volt. Szintén mindenben alátámasztotta páter Kruppa Kolumbán vallomását.. Arra a kérdésre, hogy akkor miért vallott ezzel ellentétesen a .rendőrségen tett vallomásában,, zavart, érthetetlein feleleteket adott, úgyhogy mivel egészen '£Űvesztette lélekjelenlétét, a bíróságnak le kellett őt ültetnie, végeredményben azonban magyarázatot r erre a kérdésre nem adott (BAKÓ Kálmáin (d): Nem merte megmondani, hogy azt mondták neki, nem lesz, lelki üdvössége, ha a pap ellen beszél!) A harmadik tanú egv rendorőrmester volt, aki egy társával egyetemben •— ahogyan ö mondta — vélefenül jelen volt e pásztorteyél kommentálásánál. Ez a rendőrőrmester is minden tekintetben alátámasztotta a páter vallomását s # amikor szigorúan figyelmeztették, hogy neki, mint rendőrnek csak tudnia kellett volna, hogy most^ másképpen vall, mint ahogyan első vallomásában a rendőrség előtt vallott és megkérdezték, miért tette ezt, némán hallgatott és nem adott feleleltet. Ekkor a tárgyalást vezető bíró úr a tár" gyalást felfüggesztette, majd a tárgyalás öt perc múlva újból megkezdődött és a rendőr társa került tanúként a bíróság elé. Eleinte ez is ellentétbe került eredeti vallomásával .s amikor felolvasták eredeti vallomását s kércje'zték, hogy hát (most melyiket tártjai igaznak, akkor aizt mondotta, hogy azt a vallomását, amelyiket a rendőrségein tett. A következő tanú egy 49 éves parasiztember volt, aki szintén a páter vallomását támasztotta alá minden tekintetben. Amikor tőle^ is megkérdezték, hogy miért vall máskép, mint a politikai rendőrségen, akkor azt vallotta, hogy őt, akit még életében nem pofoztak meg, csak gyermeikkorában az apja, most ott

; megpofozták és amikor egy civil ruhában lévő úr azt mondta neki, hogy miért hagyja magát ütni, ember- hát írja már alá azt a jegyzőkönyvet, akkor aláírta. Itt megjegyezni kívánom, hogy a jegyzőkönyvek a rendőrségen körülbelül egybehangzóak voltak és bizony nem sok különbség volt köztük a leírásban. Az utolsó tanú egy kereskedő volt, aki megint csak a páter vallomását támasztotta alá. A két rendőr vallomásához még azt szeretném hozzáfűzni, hogy saját állításuk szerint csak a pásztorlevél felolvasásának végére érkeztek oda, ennek ellenére a (rendőrségem._ tett vallomásukban az egész felolvasás idejéről tesznek tanúvallomást. Bziekután mindenki, minden jelenlévő, minden hallgató, valamint például a dolgoizók pártja újságjainak jelenlévő riportere is azon a véleményen volt, hogy felmentő ítélet fog következni és igen nagy volt a meglepetés, midőn a bíróság ismét bevonult és a következő határozatot hozta: a tárgyalást bizonyításkiegészítés céljából elnapolja és páter Kruppa Kolumbánt, aki eddig súlyos váddal terheflve szabadlábon volt, most, miután egy kivételével majdnem az ösiszes tanúk mellette vallottak, mentő vallomást tettek, letartóztatja aa ügyész