Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-92
Î25 Az országgyűlés 92. ülése 1948. évi december hó 15-én, szerdán. 1Ü6 amely haladó; az igazi értelmiség csak az,, amelynek a látószöge a szocialista társadalom végső kialakulása, az osztályok feletti társadalom gondolata felé hajlik. Az igazi értelmiségnek lelkületénél, tudásánál, hivatásánál fogva az <a feladata, hogy előrevigye a kormányzatot, az emberi Lelket a szocialista társadalom, mint végcél felé. Ezt követte a Martinovicsoktól kezdve mindig az igazi értelmiség ebben az országban, éppen ezért _ mélyen fájlalom, amikor elsősorban az értelmiség tagiai akarnak különbséget tenni és tesznek különbséget az érteimiséig- közt származás szerint, mert ez csak a kérdés rossz látáisia. Elismerem, sőt vallom és hirdetem, hogy rengeteg bűin és hiba történt az utolsó száz esztendőben, hogy a magyar értelmiség rétegeződése nem a magyar nemzet átfogó rétegeződése szerint történt meg. Röviden és tömören: bűne a múltnak, hogy még mindig nincs elég paraszti és munkáisszármazású értelmiség az országban, de ez a körülmény nem szabad, hogy különb' «éget jelentsem értelmiség és értelmiség között(Ugy van! a néppárton.) Nem a származásteszi az értelmiséget értékké, hanem a tudása. ha van neki. (Ugy van! a néppárton és a női táborban.) Tudás nélkül ahogyan semmit érő volt az az értelmiség, amely grófi fiúkból egyetemi tanárokat csinált, .ugyanúgy senumitérővé válnék az az értelmiség, amely esetleg nem odavaló paraszti vagy munkás száraiazásúakból akarna csiak azért, mert paraszti vagy munkás származásúak, tudom is én milyen magas poszton álló tudósokat csinálni. (Ugy van! a népVárton és a női táborban.) A cél az, hogy a nemzet mindjén rétegéből kiemeljük az értékeket. És ahogyan báró Eötvös József fia, Eötvös Lóránt, hiába volt arisztokrata ^ származású, mégis a magyar tudománynak és a világ tudományának egyik értéke, a másik oldalról Petőfi vagy József Attila, hiába volt kispolgári vagy paraszti származású, a magyar nemzetnek értékei, mint ahogyan Ady Endre ugyanolyan értéke marad a magyar nemzetnek, ha történetesen Demesi családból eredt is. Az értelmiségnek ezt a kissé rosszul való beállítását, amely érzéseim szeirint szinte osztályárulás az értelmiséggel, mint osztályok feletti társadalom harcos rétegével szemben kell, hogy kiemeljem itt, amikor a kormányprogram sajnálatosan éppen ezt a kérdést mellőzte a maga tárgyalási körében. Mert kigyjék el nekem, hogy csak -akikor fogunk igazán értékes: értelmiséget kitermelni a magyar munkás és paraszt rétegből, ha eigyütt tud menni és együtt lesz a magyar nemzet mindenfajta rétcigének_ értelmiségre méltó, tanulni tudó és akaró fiaival a már most nem az anyagiakon, nem a gazdagságon épülő, hanem kizárólag az Istentől adott Szellemi képességeken alapuló tudás kiépítésében. Ha ezt sikerül elérni, ez íogja a magyar értelmiséget f méltóvá tenni arra, hogy a demokráciának és az újjáépítésnek harcosa és tényleg^ élharcosa legyen es lehessen, aminthogy az értelmiségnek ez a kötelessége. Befejezésül még egyetlen szempontot, aonely körülbelül a Nyárádi-esettel .kapcsolatos meggyőződésem konklúziója. Őszintén mondom, végtelen örömmel olvastam a múlt vasárnapi Szabad Nép cikkeit. Olvastam Friss Istvánnak a^ »Becsüljük meg slzafcelmbereinket« című cikkét és mint -az előbb mondottamba »Mi lesz a kizártaikkal« című cikket. Tudniillik mindkettő annak a gondolatnak kifejezése, amelyet szeretteim volna kormányprogramként látni, és ez végeredményein: a Magyar Dolgozók Pártjainak a most folyó tagrevizióval kapcsolatos álláspontja. Szűnjék meg az az állapot — és legyen ez kormányprogram — hogy az egyszerű állásokban, a munka egyszerű helyein azt vegyék figyelembe, hogy ki milyen pártnak, vagy melyik pártinak a tagja. Amikor ma már a népi demokrácia oly mértékig' erősödött meg, hogy vele szemben botorság- és őrület volna egy másirányú elképzelés, elérkezett annak az ideje, hogy ,a szakembert azért becsüljük meg, mert jó szakember és a rossz szakembert ne tegyük azért állásba, mert jó pártember. (Ugy van! a néppárton és a női táborban.) H;a megtisztítja a Magyar Dolgozók Pártjla és a Kisgazdapárt a maga tagjai sorát, (MÓNUS Illésné (dl): És a pártonkívüliek 1 ?) akkor ezt vegyék úgy, hogy ez az ő belső ügyük, amit megtesznek és megtehetnek, ide tisztességes, erkölcsileg intakt emberektől ns vagyuk el, ési ne vegye el soha a kormányzat a kenyeret, mert a demokráciának ereje és súlya csak a humánumban lehet. A humánum pedig azt kívánja, hogy a tisztességes, erkölcsös ember, még ha politikailag más felfogást is vall, ha ezzel nem árt a demokráciának, s ha egyébként a ma-gi a pozíciójában megfelel, ottmaradihasson. És ne méltóztassék ezt üres beszédnek tekinteni. A t. Ház tagjai ugyanúgy tudják, mint ahogyan én tudom,, hogy sajnos, sokakat bocsátottak és küldtek el iflgyszerü állásokból — én itt nem miniszteri és államtitkári vagy osztályfőnöki pozíciókra gondolok (KISS Ferenc (f) (félegyházi): Azon m-ajd megegyeznek!) — egyszerű állásodból, amelyeikben esetleg ők a maguk munkáját tisztességgel tudnák elvégezni. Amikor ma azt olvastam, hogy ebben az esztendőiben már a harmadik amnesztiát bocsátotta ki a magyar kormány ziat, illetőleg folyamatos felülvizsgálatom keresztül ia bűnösök hatalmas csoportját, még eddig soha nem látott mérvben bocsátotta szabadon, ugyanakkor szeretném, ha egy másdrányú amnesztia is megindulnia ennek a kormányzatnak, a mi" niszterelnök úr működésének ideje alatt ós el a másik amnesztia^ az volna?, hogy ne büntessük azokat, akiknek nincs más hibájuk, minthogy meggyőződésük ellentétes a miniszterelnök úr és* a kormányzat meggyőződésével. Gondoljon a miniszterelnök úr ós a kormányzatbasn helyetfoglaló sok felelős tényező arra, hogy voltak idők —és; milyen fájó lehetett ez az ő számukra és milyen fájó volt minden tisztességes ember számára — amikor üldözték őket meggyőződésükért. A demokrácia kormányzata fordítsa meg ezt a rendszert és ezt az eszközt (MÓNUS Illésné (d): A kettő nem ugyanaz!) ós azokat az embereket, akiknek tisztessége, erkölcse ellen kifogás, nincs, viszont tudásuk és szakértelmük az illető helyen, a munkára való készségük megvan, ne bántsa és ha. bántotta, helyezze vissza arra a helyre, ahol a múltban voltak. Ez- az a humánum, > amelyet követni kelleme és remél eon, követni is fog a kor" miátnyizat. Amikor talán mint a vita utolsó szónoka szólalok itt fel ácVent havában, azzal a reménységgel fejezem be beszédem, vajha egyrészt a Szabad Népben megjelent cikkek, másrészt az a szerény megjegyzés, amelyet a Nyáradi-esetből kívántam levonni, arra vezetnének, hogy emberek kenyerüket meggyőződésükért ebben a hazában-, elveszteni nem fogják. (Tups az ellenzéken.) \
