Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

121 As országgyűlés 92. ülése 1948. évi december hó 15-én, szerdán. 122 lyet itt robotolt szánára a magyar nép, a ma" i gyár nemzet igazi fenntartó eleme-, a paraszt•sás. Ezek a kis névtelen emberkék f jelentik a magyar történelmet és amikor itt évtizedeken keresztül, huszonöt éven keresztül folyton történelmi osztályokról hallottunk, akkor mi, akik csakugyan belenéztünk a magyar történeleminek ebbe a legbelső zugába, mindig tudtuk, melyik az ifirazi történelmi nemzetfenntartó osztály. Nos, ezeknek a névtelen robotosoknak egyik ivadéka Dobi István, a miniszterelnök, és ezért van az, hogy talán egészen különös szeretettel és bizalommal fordulunk feléje, amikor elváflr fialta a magya

r miniszterelnökség ellátását, ezt a ma igazán nem könnyű feladatot. A miniszterelnök úr származása talán bizonyos fokig érthetővé is teszi részéről azt az előszeretet, amellyel programbeszédében népünk dolgozó rétegeivel kapcsolatban csak a munkásságról és a parasztságról tett említést. Lehetséges, hogy ez a személyes élménye, a parasztsághoz való gyökeres tartozása okozta, hogy programjának felépítésében elfeledkezett egy harmadik társadalmi rétegről, amely^ pedig szintén részt kér a nemzeti újjáépítés munkájából. Ez pedig a haladó értelmiség és a

r 'dolgozó polgárság széles rétege, amely nélkül lehetetlen elképzelni józanul átgondolt, tervszerű újjáépítést. A mi számunkra a dolgozó és haladó p°l" gárság nem társadalmi osztályt, hanetm funk" ciót jelent, nem Szociális kategóriát, hanemj lelkiséget, éspedig dinamikus segítőkészséget jelent a közös építés művében. Nekünk talán felesleges arra hivatkoznunk, hogy a magyar demokráciának, mégpedig éppen a radikális demokráciának ezt a tieztes rétegét képviseljük hosszú-hosszú évtizedek óta, kép" viseltük már akkor, amikor ez még nem volt divat, amikor ezért csak üldözés járt számunkra. Ennek a dolgozó, haladó, a demokráciával együtt-dolgozni ' akaró polgárságnak semmi köze sincs a mások munkáját kiuzsorázó kapitalizmushoz, mert ez a polgárság, éppen ellenkezőleg, mindenkor azion iparkodott, hogy a saját munkájával, leleményességével, szorgalmával, s tisztes erkölcseivel megalapozott polgári exisiz-tenciákat gyűjtse maga közé. Ma is csak olyan dolgozó és haladó-szellemű értelmiséget képviselünk, amely őszintén tud és akar a népi demokráciával együtt-dolgozni és annak eszmevilágába beilleszkedni. Ennek a. haladó, radikális polgárságnak Magyarországon legalább ezázötven évre visz" szamenőileg történelmi gyökerei vannak, s van egy erkölcsi hagyománya: a.z, hogy mindenkor a haladás élvonalain álljon. Ez a haladó és dolgozó értelmiség m©g is érdemli, hogy a munkásság és a parasztság mellett ő is ott álljon a nemzeti újjáépítés nagy munkájában, mert értékeket teremt é* értékeket visz magával ebbe a nemzeti munkába a dolgozók számára, mégpedig olyan értékeket, amelyek nélkül — ezt bízvást elmondhatjuk — voltaképen sem. újjáépítés, sem fejlődós nem képzelhető el. Ebben az elgondolásban örömmel üdvözöljük a miniszterelnök úrnak azt a bejelentését, hogy az újjáalakítandó, új tartalmú és új formájú Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megteremtését célzó munkálatokat siettetni fogják. TTgy érezzük, hogy az összes építő-szánd'ékú nemzeti erőknek ez &z összefogása valóban határkövet jelent majd az ország' történelmében, mert egységgé kovácsol minden építő-szánidékot, megtermékenyít minden szellemi tevékenységet és megteremti hazánk számára azt a bekő öntuda" tot, amely nélkül lehetetlen az újjáépítés s viszont lehetetlen volna az is, hogy szerepet vállaljunk az egész, emberiség sorsának igazságosabb és békésebb felépítésében; márpedig a mi sokat szenvedett nemzedékünk számára sorsparancs az, hogy igenis az egész emberiséggel együtt iparkodjunk megteremteni egy jobb, egy békésebb jövő lehetőségeit. Azt hiszem, hogy ebben a munkában jószándékkal s ha kell, az esetleges hibák jószándékú kielemzésével. felderítétsével a mi pártszövetségünk is kiveheti majd részét. Ezért a miniszterelnök úr álltai képviselt programot pártszövetségünk és két pártunk nevében elfogadom. (Taps a radikals-demokrata pártszövetségen.) ELNÖK: Szólásra következük a feliratkozott szónokok közül*? FARKAS GYÖRGY jegyző: Vészy Mátyás! VÉSZ Y MÁTYÁS (pk): T. Ház! A felszabadulás után megalkotott magyar alkotmány végtelenül érdekes; vonalvezetést tűzöft maga elé, amikor valójában a politikai bizottságra bízta a kormány megalkotásának s a kormányélnök ajánlásának és kinevezésének jogát. Ennyiben egészen fejlett a magyar demokrácia és a magyar parlamentárizr mug s ebben különbözik más alkotmányoktól, mert hiszen nálunk. — szemben azokkal a parlamenti rendszerekkel, aboli a király, illetve az államfő nevezi ki a kormányt saját elhatározása szerimß — végtelen nagyjelentőségű még az a csekély jog isi, amely a hatalom teljességével bíró kormányt már a bemutatkozáskor illeti, amikor azután a parlament úgynevezett bizalmi szavazattal teszi mintegy a népi gondolat jegyében is teljessé ezt az államfői kinevezést. A magyar alkotmány sokkal bölcsebb, amikor ,

a Politikai r bizottságra bízza a kijelölés jogát és valójában a többségnek eme akaratmegnyilatkozásávai] nem is bizalmi kérdés már a kormánv bemutatkozása — hiszen az a P°" litakai bizottság többségi szavazatával eldőlt — hanem a

, politikai pártokat az a kötelesség terheli és az a jog illeti, hogy már most a kormány programja felett gyakorolják azt a józan, jóindulatú és lehetőleg építő kritikát, amely a kormány bemutatkozás vitájában nyilatkozik meg A kormány programjával kapcsolatosan nyilván a kormányválság — nem is válság, ahogy helyesen mondotta a miniszterelnök úr, hanem kormány változás — okával kell foglalkoznunk. Engedjék meg, hogy én eat az úgynevezett Nyárádi-esetet, amelyet Kemény György-esetnek, Kelemen-esetnek és még egy csoimó más esetnek is nevezhetnénk, más szempontból nézzem. Ha tudniillik valaki azért disszidál, mert laiz ő meggyőződése nem egyezik a kormányzat meggyőződésével, ezt emberileg még megértem; sőt a szabadságjogok teljességéhez tartozik az, hogy ha valaki nem érzi jól magát egy országban, lazt mondhassa, hogy aikkor onnan eltávozik. De ülni a hatalomban mindaddig, amíg az jót esik és aizrután disszidálni, ez már más vonatkozású disssizidálás és éppen ez az, amiért nem Utes«